Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
54 HONTI SZILVIA ET AL. A természetes úton betöltődött árok humuszos rétegei régészetileg teljesen negatívnak bizonyultak, ami arra utalt, hogy az árok közvetlen környezetében régészeti telepjelenségekkel nem számolhatunk. Az árok korát és funkcióját illetően csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Védelmi illetve vízelvezetési szerepét nem tartjuk valószínűnek; elképzelhető, hogy a szabályos, teknős aljú árok egy mélyút volt Péntekhely és Lelle között a középkorban, amelyre több okleveles adat is utal. (M7/139 +000—025 km, május 29. —június 2. között) Balatonleile-Kenderföld Hajdú Ádám Dávid — Hansel Balázs — Koós István A67-es úttól párszáz méterre keletre, egy három oldalról mély, vizenyős területtel övezett lankás domboldalon a 2002. évi megelőző feltárások során a lelőhely nyomvonal és pihenő által érintett túlnyomó része feltárásra került (az M7/S-20 lelőhelyen, Marton Tibor és Serlegi Gábor vezetésével folyó ásatásról is e kötetben számolunk be). Azonban nyomvonal-módosítás miatt a lelőhely délnyugati, a település felé erősen lejtős részét már csak az építés közben végzett leletmentés keretében volt alkalmunk feltárni, a megnyitott felület körülbelül 3500—4000 m 2 . E területtől nyugatra, már mély vizenyős területen, az ártéri erdő kitermelése és tereprendezési munkálatok során további régészeti objektumok kerültek elő. így a mentő ásatást két ütemben végezhettük el, a megfigyelések kiegészítik a korábbi megelőző feltárás eredményeit. Az első feltárás során 51 különböző objektum került elő, egy részük az útépítés előkészítése céljából végzett humuszolás során megsérült. Ezek között különleges helyet foglal egy római gödör által megbolygatott zsugorított csontvázas temetkezés (XXI, t. 2.). A csontváz ÉNy—DK-i tájolású lehetett, a csontok közül egyedül a koponya és néhány csigolya volt eredeti helyén, a többi csont a gödör északi részében különböző magasságban került elő. A koponya mellett került elő egyetlen melléklete, egy kis pohár, amely alapján a sír a korai bronzkorba (Kisapostagi kultúra) keltezhető. Az objektumok többi része egy bennszülött-római (ll-HI. századi) telephez kapcsolható, amelyek között külön említést igényel egy ÉK—DNy-i tájolású félig földbemélyített ház, két rövidebbik oldalán egy-egy viszonylag mély oszloplyukkal. A ház korát a bontás során előkerült terra sigillata (westerndorfi áru) töredék lelet alapján II— III. század fordulójára tehetjük. Feltehetőleg a ház közvetlen környezetéhez tartozhatott a tőle északkeletre előkerült észak-déli irányú, nem túl mély árok is, azonban ennek funkciója még tisztázatlan. Az ásatás során feltárásra került még egy északnyugat—délkeleti irányú árokrendszer, amely délkeletről indulva fokozatosan szélesedik ki kettős, majd hármas árokká, és vág át jó néhány, szintén a római korba keltezhető régészeti objektumot. Ezek egyikéből teljes épségben került elő egy római kézi malom egyik fele (XXI. t. 3.). Az előkerült leletanyag igen nagy hányadát a korongolt, szürkére égetett római házi kerámia teszi ki, de viszonylag nagy számban kerültek elő vörös festésű, különböző formájú edények és a különlegesnek számító terra sigillata töredékek. A második mentő feltárás többségében már az erdős-mocsaras területen folyt, melynek nyugati része vízzel borított és leletmentes volt, a túlsó, hasonlóan lankás nyugati oldalon helyezkedik el BalatonlelleMészégető lelőhely. Az erdősáv kivágása és a meglehetősen erőteljes, átlagban 80—90 cm mélységű humuszolás után is jelentkeztek objektumfoltok. A rendkívül rossz terepviszonyok és a munkagépek pusztítása miatt szondázó jellegű feltárásra volt csak lehetőségünk. A talajvíz már a lehumuszolt felszínen jelentkezett, és a sűrű gyökérzet is nehezítette a munkát. Munkánkat Gallina Zsolt által készített légifotó segítette, amelynek alapján több régészeti jelenség foltját, szerkezetét sikerült azonosítanunk. A feltárás során újabb 21 objektumot bontottunk ki. A csekély leletanyag miatt csak néhány objektum kora volt meghatározható, ezek részben a már korábban ismert bronzkori településhez köthetők, illetve három régészeti jelenséget a római korba sorolhatunk. A feltárásra került bronzkori sír és a bennszülött-római telepobjektumok, illetve az azokból előkerült leletanyag szorosan kapcsolódik a korábban már említett megelőző feltáráshoz, és újabb adalékkal szolgál a pannóniai bennszülött-római telepek pontosabb megismeréséhez. (M7/137 +550—650 km, április 16. — 25. között, M7/137 +725—800 km, augusztus 13. —25. között) Balatonlelle—Lellekúti-dűlő Sófalvi András Balatonlelle határában a humuszolást követően több ízben végeztünk terepbejárást. Július elején — közvetlenül egy több napos eső után —végzett helyszíni szemlénk során objektumok foltjait figyeltük meg, amelyek környezetéből őskori leleteket gyűjtöttünk. A területen végzett kutatás során kiderült, hogy a várostól dél-délkeleti irányban található magaslat enyhén kelet felé lejtő lankáján egy késő bronzkori település található, melynek központi területe az autópálya nyomvonalától délre helyezkedik el. A felületen elszórtan nagy méretű tárolóvermeket, gödröket tártunk fel, illetve egy leégett épület (XXI. t. 5.) maradványait dokumentáltuk. Az objektumok betöltéséből előkerült nagymennyiségű gerenda-lenyomatos paticsrög egykori felszíni épületekre utalt. A települést nyugatról, egy É—D-i irányú, többszakaszos árok határolta (XXI. t. 4.). Az erőteljes erózió és a rigolírozás miatt a település jelentős része elpusztult. Az objektumokból, a nagymennyiségű kerámia és állatcsont mellett néhány bronztárgy és bronzolvadék került elő. Az ásatás során feltárt éles válltörésű, oldalbütykös, dudoros csupor, valamint egy síkozott hasú bögre alapján a bronzkori település feltehetően az Urnamezős kultúra korai és klasszikus fázisára keltezhető. (M7/138 +400—700 km, július 7. — 29. között)
