Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 509 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) tott. A nagyobb —100 főt meghaladó — gépállomásokon énekkart, színjátszó csoportot és kultúrbrigádot szerveztek, amelyek nemcsak az állami és politikai ünnepek, megemlékezések állandó szereplői voltak, hanem más jellegű összejöveteleken is műsort adtak. 1949 szilveszterén pl. a marcaliak kultúrbrigádja három egyfelvonásos nevelő-színművet adott elő, Marcali nagyszámú közönsége előtt.

94 A május elsejei felvonulások is jó alkalmat adtak a gépesítés fontosságának, előnyeinek hirdetésére. A Felsősegesdi Gépállomás vezetője írta jelentésében: „A felvonulás zárt sorokban és fegyelmezetten történt, elöl a népi szervek vonultak zászlókkal, feliratokkal és képekkel, a tömeg után a gépállomás erőgépei ugyancsak feliratokkal és képekkel..."

95 A kultúrbizottság szervezett Szabad Föld téli estéket, természettudományi előadásokat, olvasóköröket, könyvankétokat, falu-színházat, filmelőadásokat (pl. a Traktoros lány című cseh filmet ajánlották). Részt vettek a falusi, járási kultúrversenyeken saját művészeti csoportjukkal, vagy a termelőszövetkezettel közösen. Segítettek a munkaerő toborzásban: „...a kultúrgárdával, zenével keressük fel azokat a női dolgozókat, akik traktoristák akarnak lenni !"

96 A nép nevelését, művelődését permanens feladatnak tekintették, nemcsak szabadidőben, de munka közben is. A Somogyi Néplap arról számol be, hogy a békeiroda hangszórós autói járják a határt, a dolgozók kedvenc somogyi dalait szólaltatják meg „ilyenkor velük énekel az egész határ". Este az élenjáró községekben szovjet filmeket vetítenek, csasztuskákat énekelnek a helyiek.

97 Somogyszentpálon az egyik cséplőgép meghibásodása miatti üzemszünetben a DISZ fiatalok harmonikára táncoltak és énekeltek annak ellenére, hogy élelmezésükkel komoly gond lehetett. Maga a politikai helyettes jegyzi meg: „... saját szalonna adagunkból kivittünk 3 kilót, hogy a helyzeten enyhítsünk."

98 Valamennyi gépállomáson volt — mintegy 120 kötetet számláló — könyvtár, ritkán még a brigádszállásokon is néhány darab. Összetételük természetesen megfelelt a politikai elvárásoknak. (Lenin-Sztálin művei, Rákosi per, Grösz József és társai per, Három hét a Szovjetunióban...) Az 1951-es felmérés szerint a 15 gépállomáson (a 21-ből csak ennyi jelzett vissza) 24 fajta sajtótermékből 14 volt a napi- és politikai lap. A legnagyobb példányszámban a Szabad Népet (389), a Szabad Földet (95), a Pártépítést (96) és a Népnevelő Füzetet (115) rendelték meg, az 1024 db újságból. Feltűnő, hogy a Somogyi Néplap csak 33 példányban került a gépállomásokra. A szépirodalmi könyvek mellett napilapok is kerültek a munkaterületre, ahol a nyári kampány szünetében: „... a cséplőbrigádokban a legfejlettebb dolgozó fog felolvasni". Kérdőíves felmérésből tudjuk, hogy a nagyobb gépállomások saját kultúrteremmel, színpaddal rendelkeztek. Különféle hangszereket, lemezjátszót is itt találtunk. A kulturmunka egyik pénzügyi forrását a 12 Ft/dolgozó/év jóléti keret biztosította.

99 KRESZ oktatás a traktorosvezetői tanfolyamon. Fonói Gépállomás 1960. (SMMI újkortörténeti gyűjtemény) A gépállomások — mint láttuk — politikai és gazdasági tevékenységükkel ezer szállal kötődtek a vidéki Magyarországhoz. A mezőgazdasággal összefüggő központi döntések tehát közvetlenül is érintették. Ezek aktív résztvevői, s nem egyszer elszenvedői is voltak. Az első ötéves terv erőltetett iparosításával egy időben végrehajtott ugyancsak erőltetett mezőgazdasági kollektivizálás az erőszakszervezetek leghatározottabb intézkedései ellenére is kudarcra volt ítélve. Az egyébként is kritikus közellátást az 1952-es aszályos esztendő még drámaibbá tette. A drasztikus elvonások miatt a kifejezetten agrárjellegű megyében is ellátási gondok voltak. 1953 nyarán a megye egy lakójára naponta 25 dkg kenyér, 2 dkg hús, 1 dkg zsír, 4,8 dkg cukor jutott a megye keretéből. Zsírt a Belkereskedelmi Minisztérium rendelkezése szerint, csak a megyeszékhelyen és a járási központokban lehetett forgalmazni, csak a kora reggeli és késő esti órákban, hogy távol tartsák a falusi vásárlókat. Nem volt megfelelő a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák ellátása sem. A földműves szövetkezetekben hiányzott az élesztő, a só, a paprika és a világításhoz szükséges petróleum.

100 A közellátást az állam a legszigorúbb rendszabályokkal sem tudta biztosítani, mert a termelés bővítésének feltételei épp az elvonások miatt hiányoztak.