Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

510 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS Somogy megyében 1951. január elseje és 1953. május elseje között a megyei rendőrkapitányság — mint kihágási bíróság — 21976 esetben szabott ki büntetést a beszolgáltatással összefüggésben. A megyei bíróság ugyanezen idő alatt 10191 elmarasztaló ítéletet hozott. 1952 és 1953-ban 12031 dolgozó parasztra összesen 6954500 Ft kártérítést vetettek ki. Mint már említettük, a párt gazdaságpolitikájában az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata hozott változást, amely előtérbe állította a kollektív vezetést, az önkritikát, módosította a gazdaságpolitikát, csökkentette az iparosítás ütemét. Enyhítette a beszolgáltatás terheit, körültekintőbben folytatódott a termelőszövetkezetek szervezése.

101 A megyei pártválasztmány a gépállomásokat most nem munkájukért bírálta, hanem megállapította, hogy tűrhetetlen az üzemi étkezés minősége, hiányoznak a legelemibb szociális körülmények — fürdő, öltöző, szálláshely, „... ami ellen nem elég következetesen és nem kellő szigorral léptünk fel".

102 Igen fontos központi döntés volt a termelőszövetkezetek állammal szembeni tartozásának részbeni, illetve teljes elengedése, és legalább ilyen hasznos az egyéni gazdákra — a beszolgáltatásokkal összefüggő — kirótt kártérítések elengedése, továbbá a beadási kötelezettség mintegy 10 %-os csökkentése. Határozottan fogalmazódott meg az életszínvonal emelésének követelménye. A kormány közel 800 közszükségleti cikk árát csökkentette. Kritikus hang jellemezte a Somogy Megyei Pártbizottság 1953. augusztusi értekezletét is. „Eltűrtük, hogy a járási pártbizottságok félrevezessenek bennünket a termelőszövetkezetek helyzetével kapcsolatban, sőt mi még ehhez rózsásabb képet adtunk a Központi Vezetőségnek... Nem vettük észre, hogy a termelőszövetkezeti csoportjainkban komoly hibák vannak, hogy sok termelőszövetkezetben maga az elnök, a párttitkár az, aki nem akar a termelőszövetkezetben dolgozni."

103 Már az 1953. júniusi politikai döntések előtt is feszült politikai légkör volt, amely a termelőszövetkezetek felbomlásában is jelentkezett. Ez a folyamat Nagy Imre KV ülésén elhangzott beszéde után erősödött fel. Somogyban 1953. június 1. és 1953. november 18-a között a tagság 43,8 %-a távozott, a szántó területe 49,6 %-kal csökkent. Ez utóbbi 1953 és 1954 tavasza között pedig még jelentősebben, közel 61 %-kal lett kevesebb (89485 ha-ról 34586 ha-ra csökkent). A kilépettek 62,6 %-a középparaszt volt. A termelőszövetkezetekben uralkodó kilépési hangulat és ennek következtében kialakult felbomlási folyamat nehéz helyzet elé állította a gépállomásokat is. Igen alacsonyak a napi teljesítmények — 2,4—2,6 nh. A 385 üzemképes gépből csak 250 dolgozik két műszakban, baj van a munka minőségével és a gépek karbantartásával is, sok a gépállások miatti kiesés.

104 Nagybajomban, egy dekádban 13, Igáiban 88 műszak esett ki. Nagy a szervezetlenség: a traktoristák nem jutnak meleg ételhez, nem kapják meg a kiküldetési díjukat, nem írják jóvá a munkaegységet stb.

105 A helyzet bizonytalanságát jelzik az értekezletek hozzászólói, a gépállomások jelentései. A Kereki Gépállomás politikai helyettese szerint: „A termelőszövetkezetek többségéből vannak kilépők, vannak hangadók, akik a kulák hálójába estek és vannak, akik kivárnak. Sokan ingadoznak, még a párttagok és a párttitkárok is."

106 Hasonlóan vélekedett a csurgói és a Darányi Gépállomás politikai helyettese is a megyeközpontban tartott értekezleten.

107 A politikai bizonytalanság különösen súlyosan érintette a gépállomásokat, amelyek a párt „előretolt bástyái" voltak a falvakban. A gépállomásokon az egyébként sem kielégítő munkafegyelem tovább romlott, sok vezető az italban keresett megnyugvást. A politikai labilitást jelzi, hogy november 7-ére (NOSZF) 1700 dolgozóból, csupán 36 tett felajánlást, ez a párttagok egytizede. Egy évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen volt. Az MDP fontos szerepet szánt a gépállomások politikai és szakmai vezetőinek a termelőszövetkezetek megszűnése elleni agitációban. A stabilizációt szolgálta a már említett MDP és MT közös határozat is (1080/1953. XII. 23.). Erre azonban még várni kellett, hiszen a termelőszövetkezetek felbomlása 1954-ben is folytatódott, igaz, az előzőekhez képest mérsékeltebb ütemben (34586 ha-ról 32767 ha-ra). Somogyban ekkor a családok száma 460-nal, a szántóterület mintegy 3500 haral csökkent. A növekedés csak 1955 tavaszán indult el, egy évig tartott, mert az 1956-os események miatt újabb, az előzőnél lényegesen nagyobb süllyedés következett be. Az 1954. évi csökkenést a megyei pártszervezetek a kulákok aknamunkájának tulajdonították: „A kulákság minden eszközzel azon van, hogy megfélemlítse a termelőszövetkezeti tagságot, ... feketelistáról fecsegnek ...". Olyan jelzések is érkeztek, hogy több helyütt a kulákok és az egyéni parasztok széthurcolják a termelőszövetkezetek vagyonát képező gazdasági felszereléseket, állatokat.

103 A megyei pártválasztmány ülésén kritikusan jegyzik meg, hogy a gépállomások politikai hatása nem érződik a termelőszövetkezetekben, a szakvezetők egy része elkerüli a gyenge termelőszövetkezeteket.

109 De gond van a szerződések teljesítésével is, amelyet ugyanekkor tesz szóvá a Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Hornyák Mihály elnökhelyettes szerint: „Komoly hiányosság van a gépállomásoknál, amelyek nem teljesítik a termelőszövetkezetekkel szemben vállalt kötelezettségüket. Itt komoly intézkedéseket kell tenni". A VB határozatában is kötelezi a gépállomásokat, hogy tíznaponként számoljanak be arról, mit tettek a termelőszövetkezetek megszilárdításáért.

110 A termelőszövetkezetek számának növelését és megerősödését szolgáló feladatokat az MDP Somogy Megyei Bizottsága 1955. március 1—1955. december 31-ig szóló tervében rögzítette. Úgy tűnik, hogy a termelőszövetkezetek szervezésében mutatkozó kezdeti sikerek feledtetik 1953 traumáját. Bár hangsúlyozzák az önkéntességet, de előírják, hogy 1955-ben legalább