Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

506 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS Még a megyei pártbizottság titkára is kénytelen volt megjegyezni — igaz 1950-ben —, hogy „A politikai helyettes elvtársak általában nem értik a feladatukat..."

73 A mezőgazdasági munkák jellegéből adódik, hogy az éves gazdasági tervek elkészítését az évszakok határozták meg. A tavaszi, a nyári és őszi munkákat külön is megtervezték, a főbb célok meghatározásával. A politikai vezetés mindezt kampányként fogta fel, hasonlóan a fontosabb munkaszakaszokat is. E munka jellemzésére bemutatjuk, hogy a politikai főosztály hogyan képzelte el a növényvédelem megszervezését: —a békefront erősítésével, az imperializmus leleplezésével, mert: „... az imperialisták irigy szemekkel nézik a mi hatalmas eredményeinket." —a belső reakció visszaverésével, —a jobb- és baloldali elhajlások elkerülésével, —a Szovjetunió hatalmas eredményinek bemutatásával, —a szocialista munkaversenyek bemutatásával, —a termelőszövetkezetek példamutató munkájának bemutatásával —a Minisztertanácsi határozatok ismertetésével, —az FM növényápolási brossurával, —a termelőszövetkezetekben szervezett kisgyűlésekkel, felolvasásokkal, —a népnevelők felkészítésével és helyes beosztásával stb. A növényvédelemről kevés szó esik, így ez a séma szinte minden feladatra, kampányra ráillett.

74 A gépállomási hálózat irányításában az írásos információk mellett a vezetők fontos, olykor túlzott szerepet szántak az értekezleteknek. A megyei központ 1949-es munkaterve szerint minden hét hétfőjén reggel 7 órától munkaértekezlet volt, ezt követő nap a gépállomás-vezetőknek és a politikai helyetteseknek tartottak értekezletet. A gépállomások pártszervezeti vezetőségi tagjai a hónap utolsó vasárnapján üléseztek, a taggyűléseket a hónap utolsó szombatjára szervezték.

75 Minden fontos és kevésbé fontos témában, megoldandó munkában értekezleteket hívtak össze, amelyek többsége kifejezetten politikai természetű volt: békekölcsön jegyzése, felkészülés az országgyűlési választásokra, április 4ére, május elsejére, Rákosi, Sztálin születésnapjára, újítómozgalom, versenyfelajánlás és kihívás, az élenjáró szovjet tapasztalatok átvétele stb. Az aktuális munkák, kampányfeladatok előtt is fontosnak tartották öszszehívni az érdekelteket, ahol — mint az előbb láttuk — nem hiányzott a szocialista politikai tájékoztatás sem. A kutatónak az a benyomása, hogy az értekezleteket szinte csodaszernek tekintették. A Nagybajomi Gépállomás politikai helyettese a tavaszi (1952) talajmunka lemaradását annak tulajdonította, hogy: „kiindulás előtt nem volt üzemi értekezlet, s így semmi versenyszellem, semmi lendület eddig nem volt az elvtársakban."

76 A gépi növényápolás (kultivátorozás) elterjesztése érdekében a megyei központ propaganda osztálya által készített havi jelentésében olvashatjuk: „Növényápolási agitáció terén a népnevelők a heti értekezleten megkapják a főbb szempontokat, majd két traktoros megy el agitálni a helyi népnevelővel hetente kétszer, este pedig kisgyűlést tartunk.

77 " Jellemző, hogy az elégtelen munkafegyelmet is — a megyei gépállomások vezetője — a népnevelők rossz agitációjának tulajdonította.

78 A különféle ülések, összejövetelek, megbeszélések az információk cseréjét is szolgálták, hiszen a technikai feltételek ekkor még mostohák. Ne felejtsük el, sok faluba ekkor még a villanyt sem vezették be. Fontos szerepük volt a politikailag és általában szakmailag is képzetlen dolgozók meggyőzésében, átnevelésében. A gépállomás fontos szervezet volt, amely lehetőségénél, munkájánál fogva közvetíteni tudta az MDP akaratát a falvakba. Nem véletlen, hogy 1953 nyarán és 1956 őszén, őket éri az egyik legnagyobb nyílt, vagy burkolt támadás vidéken. Épp politikai szerepük és jelentőségük miatt a megyei pártbizottság különös figyelemmel kísérte tevékenységüket. Az első jelentős vizsgálatra már 1950 tavaszán sor került. A megvizsgált hét gépállomáson mindenütt probléma volt a vezetéssel. Igazából a járási, illetve megyei pártbizottság sem döntötte el, ki a szervezet felelős vezetője. (Ezt majd csak az MDP KV 1952. április 10-ei döntése után rendezték úgy, hogy az igazgató helyettese a főmezőgazdász lett, ő határozta meg a konkrét tennivalókat, a politikai helyettes pedig a mozgósító, nevelő- munkát szervezte.

79

) A vizsgálat arra mutat, hogy minden lépés túlpolitizált, nagy a bizalmatlanság, jellemző motívum az ellenség keresése („állítólag horthysta tiszthelyettes, nyilas, csendőr ... stb. volt"). A legnagyobb baj az, hogy nem a konkrét munkára koncentrálnak, nem az ott felmerült hiányosságokat próbálják meg orvosolni, pl. a hatékonyabb munkaszervezést, a gépek rendszeresebb karbantartását, a lelkiismeretesebb gépjavítást, a takarékosságot, a munkafegyelmet a figyelem középpontjába állítani. De látni kell azt is, hogy az ország gazdasági helyzete, de főleg a tervutasításos rendszer a legfőbb gátja a normális üzemvitelnek. Továbbá a gépek, alkatrészek hiánya, az embertelen munkakörülmények, az alacsony bérezés, a szakmai hozzá nem értés stb. A tényleges szakmai munkák helyett a vég nélküli értekezletek, szemináriumok, a népnevelő felvilágosító ülések, a taggyűlések, a munkaversenyek, az újítómozgalmak (a szovjet példák kritikátlan, minden áron való átvétele), szervezése rabolja el az időt. Túlságosan sok a felügyeleti szerv, helyi, járási, megyei, állami és pártvonalon egyaránt. Közöttük sincs mindig harmónia, egyetértés, korrekt kapcsolat, sok a megbízhatatlan, alulképzett, trehány, olykor rosszindulatú káder, hiányzik az őszinte szó, az önkritikus hang, a felelősségérzet, nagy a bizalmatlanság.

80 Mindezek következményeként nem csodálkozhatunk azon, hogy a gépállomások többsége 60—70 %ban teljesítette — az amúgy igen mérsékeltre tervezett éves munkáját. A jobbak között számon tartott Mernyei