Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 505 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) tal ... azt köteles tudomására hozni a gépállomás párttitkárának, pártvezetőségének, hogy a segítséget villámgyorsan meg tudja kapni, és állandó népnevelő munkán keresztül serkentse a dolgozókat a jó minőségi és mennyiségi munkára." Minden aktuális gazdasági és politikai feladat előkészítésébe bevonták őket, pl. a termelőszövetkezetek szervezésébe, a különféle mezőgazdasági munkák szükségességének elmagyarázásába, a begyűjtés agitációjába, a kultúrmunka, ünnepek, évfordulók, munkaversenyek, felajánlások stb. koordinálásába. Népnevelők működtek a brigádokban, az adminisztratív területen, s a műhelyekben. E feladatra az ott dolgozók közül a pártszervezet bízta meg az arra érdemeseket, többségük párttag is volt. 1952. márciusában, a megyei hálózatban, 261 népnevelő serénykedett.

65 Az osztályharc éleződésének időszakában a politikai vezetés számíthatott a népnevelőkre. 1951ben a 21 gépállomásról 18 fő „ellenséges elemet" távolítottak el, négy igazgatót, öt mezőgazdászt, négy főgépészt és öt könyvelőt. Különösen ébernek kellett lenni a jugoszláv határhoz közeli gépállomásokon. Szükségesnek tartották a népnevelők bevonását is az agitációs munkába: „... hogy ez által visszaverjük mindazokat a provokációs rémhíreket, amelyek átszivárognak a határon."

66 Még hosszú ideig (gyakorlatilag 1962-ig) szükségesnek tartották a termelőszövetkezeti csoportok, illetve a termelőszövetkezetek szervezését és megerősítését különböző módon akadályozó kulákok, a volt rendszer „deklasszált elemei" és a helyi „klerikális reakció" elleni permanens harcot. A rendszerint alacsony teljesítmények értékelésekor a politikai helyettesek a lemaradás okaként gyakran hivatkoztak a helyi reakció aknamunkájára, s a „fokozódó nemzetközi osztályharcra."

67 A politikai osztály, s így a megyei vezetés, információit körlevelek, kérdőívek, jelentések, munkajelentések (bejelentések, feljelentések, hangulatjelentések), értekezletek és személyes tapasztalatok segítségével szerezte be. A megyei politikai osztály 1950. szeptemberében kelt körlevele egyértelművé teszi a gépállomások politikai szerepét a termelőszövetkezetek szervezésében. Néhány kérdés e körlevélből: 1. A pártszervezet kommunista népnevelő csoport létszáma: ... fő 2. Hányan vesznek részt ezek közül rendszeresen szervezett termelőszövetkezet fejlesztési agitációiban? ...fő 3. Hány előkészítő bizottság működik körzetük területén? ... db 4. Ebből hányat alakított a gépállomás pártszervezete? ....db 5. Hány új termelőszövetkezeti csoport alakult a körzetben? ... db 6. Ebből hányat alakított a gépállomás pártszervezete? ...db E pártszervezetnek természetesen a „demokratikusan" választandó termelőszövetkezeti csoport (tszcs) vezetőinek kijelölésénél is szavuk volt.

68 A gépállomások és a termelőszövetkezetek szoros politikai kapcsolatára utal a következő kérdőív is, amelyből három kérdést idézünk: 7. „Ki van-e építve a termelőszövetkezetek felé a termelőszövetkezet pártszervezetét segítő aktívahálózat, ez hány főből áll?" 10. „A politikai helyettes, hány fő ellenséges elem eltávolításában, vagy leleplezésében nyújtott segítséget a termelőszövetkezeteknek?" 12. „A termelőszövetkezetben tartott politikai oktatáshoz hány propagandistát adott a gépállomás?" De a párt arra is kíváncsi volt, hogy hány termelőszövetkezetben van brigádszállás, milyenek ezek, kapnak-e meleg ételt az ott dolgozók?... stb.

69 A korszak jellegzetes politikai terméke a hangulatjelentés. 1950-ben hetente kellett — általában megadott szempontok szerint — a gépállomás és környékének hangulatáról jelentést tenni a politikai helyettesnek. Ezek általában a központi politikai döntések visszhangját, fogadtatását továbbították a felsőbb szerveknek. Az FM ÁMG Főigazgatóság politikai osztálya Rákosi 1951. december 1-i rádióbeszédének visszhangjára volt kíváncsi. Elrendelték, hogy valamennyi gépállomási dolgozó vegyen részt a meghallgatásban, s annak hangulatáról a megyei központok sürgősen adjanak jelentést. A beszéd szombati napon este 7 órakor kezdődött.

70 A főigazgatóság politikai osztálya rendszeresen kiküldött körlevelek útján is informálódott a gépállomások aktuális tevékenységéről. Kíváncsi volt arra, hogy milyen a hangulat a termelőszövetkezetek és a gépállomások dolgozói között a betakarítás során, milyen módszerekkel igyekszik az ellenség a betakarítás munkáit gátolni stb. De megszabta a megyei központok legfontosabb feladatait is a kampánymunkák során. Az 1953-as aratás során elvárták annak időbeni megszervezését, a szemveszteség minimumra való csökkentését, a kombájn aratás népszerűsítését, a Bredjuk-féle (szovjet) gyorscséplés bevezetését, a betakarítási békeverseny megszervezését.

71 Az információk összegyűjtésében, rendszerezésében, megfogalmazásában és leírásában döntő szerep hárult a gépállomások politikai helyetteseire. Ez a feladat meghaladta többségük képességeit, baj volt a fogalmazással és baj volt a helyesírással. A jelentésekben rendre visszatérnek a központi „lózungok", hiszen igyekeztek a felsőbb elvárásoknak eleget tenni. Nem véletlenül hívta fel az FM ÁMG Főigazgatósága a megyei központok politikai osztályvezetőinek figyelmét arra, hogy a nyáron (1953) a gépállomások politikai helyettesei végezzék el az általános iskola 7. és 8. osztályát — akiknek ez nincs meg. Különösen azok, akik magasabb funkcióba, vagy iskolába számításba jöhetnek.

72