Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])
504 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS állami szabadfelvásárlási árak bevezetésére, a termőföld vételének, bérbeadásának megkönnyítésére stb. A politikai vezetés fontosnak tartotta a termelőszövetkezetek gazdasági önállóságának fokozását, a hatékony növénytermelési és állattenyésztési technológiák alkalmazását, a legmunkaigényesebb termelési ágak teljes gépesítését, a kisüzemek támogatását. Mindehhez jelentős beruházásokat ígért. Ezek azonban számottevően csak 1959-ben kezdődtek el, amikor a tömeges kollektivizálás beindult, s gyakorlatilag 1961 év végére befejeződött. Az MSZMP VIII. kongresszusán a párt főtitkára már a következőket jelentette: 60 „A szocialista forradalom győzött a társadalmi-gazdasági életben, mivel a népgazdaság minden ágában uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével ... befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átalakítása 1948—1949-ben kezdődött, de két ízben is törést szenvedett. A termelőszövetkezetek tömeges szervezését 1959 elején kezdtük el, 1959—1961-ben több mint 900 ezer parasztcsalád lépett be a termelőszövetkezetekbe. Ma már az ország szántóterületének 95,5 %-án termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgoznak." Hatékonyan segítették az átszervezést — a személyes anyagi érdekeltséget biztosító intézkedések: • a földjáradék fizetése, • a betegségi- és balesetbiztosítás, • a nyugdíj és az öregségi járadék bevezetése. 1959—1961-ben 19 milliárd forint beruházás történt a mezőgazdaságban. „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyszer s mindenkorra megszűnt... a kapitalizmus visszaállításának társadalmi és gazdasági lehetősége." 61 Mint tudjuk, a történelem másként alakult. A teljes traktormunkát figyelembe véve, a termelőszövetkezetek saját teljesítménye 1962-ben haladta meg a gépállomásokét. Ez mindenek előtt a politikai döntések következményének tekintendő. A mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó párthatározat még 1962 tavaszán is — a termelékenység fokozásában — az állam egyik legfontosabb eszközének tekinti a gépállomási hálózatot, amelynek erősítését kívánatosnak tartja«* Ennek ellenére — a gépi betakarítást kivéve — a gépállomások hagyományos tevékenysége csökkent, hiszen gépjavító állomásokká való átszervezésük a második ötéves terv első évében — 1961-ben elkezdődött és lényegében 1965 év végéig befejeződött. Úgy gondoljuk, hogy a gépállomások megerősítését az 1962-ben még mindig meglévő politikai súlyuk motiválta, az MSZMP ezért favorizálta őket. A termelőszövetkezetek gépesítésének megerősödésével, stabilizálásával, a gépállomásokra itt már nem volt szükség, átalakításuk időszerűvé vált. Az MSZMP KB ez irányú döntését 1964 februárjában hozta meg, elismerve azt, amit eddig nem hangsúlyozott, hogy a gépállomásoknak nemcsak a gépi technika elterjesztésében volt nagy szerepük, hanem a termelőszövetkezetek szervezésében és megszilárdításában is. 6 s A határozat intézkedett a gépállomások gépjavító állomásokká történő átalakításáról, a gépek eladásáról a termelőszövetkezeteknek. A megalakuló gépjavító állomásokat kötelezték a gyenge termelőszövetkezetek gépi segítésére, a kombájnok üzemeltetésére, s a mezőgazdasági gépek javítására, a traktorosok és szerelők kiképzésére. A gépjavító állomások ezen tevékenysége 1969-ben szűnt meg véglegesen. A központi politikai akarat végrehajtását, a gépállomásokat illetően, országosan a Földművelésügyi Minisztérium Állami Mezőgazdasági Gépüzemi Főigazgatóság politikai osztálya irányította, megyei szinten az Állami Mezőgazdasági Gépüzem (ÁMG) megyei központjának politikai osztályai, a helyi gépállomásokon pedig a függetlenített politikai helyettesek. Az egyes szervezetek az azonos szintű pártbizottságok hatáskörébe tartoztak. Ez alól a helyi gépállomások kivételek voltak, mert azokat az illetékes járási pártbizottságok felügyelték. A gépállomások direkt politikai irányítása 1953. december 31-vel szűnt meg, de mind az MDP mind az MSZMP — immár saját pártszervezetei segítségével — fontos szerepet szánt „a munkásosztály előretolt bástyáinak" ezt követően is. Kiemelt politikai feladatukká tették a termelőszövetkezetek szervezésében és megerősítésében való aktív részvételt. A megyei gépállomási hálózat ez irányú tevékenységét az ÁMG megyei politikai osztályának vezetője irányította. Ő és a gépállomások politikai helyettese is az igazgató első helyettese volt és 1952 végéig legtöbb helyen ellátták a pártszervezet vezetését is, tehát párttitkárok is voltak. Nem véletlen tehát, hogy a gépállomások minden tevékenységét a politikai túlfűtöttség jellemezte. A kutatónak az a véleménye, hogy a gépállomásokat ezekben az években inkább politikai, mint gazdasági szervezeteknek kell tekintenünk. Jóllehet a rettentő szerteágazó munkát aránylag kevés függetlenített pártmunkás irányította, szervezte, ellenőrizte — ebben azonban számítottak a több száz főt kitevő párttagságra, a népművelőkre, s a párt „aranytartalékának" tekintett DISZ tagokra is. 1950-ben a megye gépállomásain 116, 1952-ben 337 párttag volt, jelentős a tagjelöltek száma is. 1953ban 380-an voltak DISZ tagok, elsősorban traktorvezetők (268 fő). 6 * A népnevelői hálózatot 1949-től folyamatosan alakították ki. 1952-ben a megyei politikai osztályvezető feladatukat a következőkben foglalta össze: a népnevelők mint összekötő kapocs kell, hogy legyenek a gépállomás pártvezetősége és a dolgozók között; a hiányosságokat, valamint a nehézségeket, amit tapasz-
