Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között III.

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT III. 471 Lázár István ifj. (gamási) (Sárvár (Vas vm.), 1888. november 21. — ?) tejgazdasági üzemvezető, novellista Szegényparaszti származású. Négy középiskolai osztály elvégzése után hároméves gazdasági tanfolyamot végzett. Tejgazdasági tisztviselő, majd gazdasági üzemvezető lett Gamáson. írásra - önéletrajza szerint a munkásmozgalmak elleni tiltakozás ösztökélte. Keresztényszocialita érzelmű. „Valahogy Krisztus törvénye lett rajtam úrrá s még hazám iránt érzett vonzalom benyomásai alatt egy keresztényszocialista lapba, mely akkor Szombathelyen jelent meg, verseket írtam." Állítása szerint később ő maga is érezte, hogy ezek a versek nem maradandó értékűek, s úgymond csak témájuk „ruházta fel" őket nyomdafestékkel. Az első világháborúban — sebesülése után — haditudósítóként szolgált. Az összeomlás után, az átélt borzalmak hatására kezdett el igazából írni. Első novelláját a Somogyi Újság azzal küldte vissza, hogy az nagyobb lapba való. Az akkori főszerkesztő, Egly Ernő arra biztatta, hogy olyan novellákat írjon, amelyek érdeklik a falut. A tanácsot megfogadta, s ezután több novellája jelent meg a „Somogyi Ujság"-ban. 1928-ban tagja lett a kaposvári Berzsenyi Társaságnak. A jelentkezés alkalmával megemlítette, hogy regény kéziratai is vannak. (Lobogó lángok, Vak Bajtárs) Önéletrajzot is készült írni egy erkölcsrajz keretében. Elbeszéléseit 1937-ben a Berzsenyi Társaság jelentette meg, a Berzsenyi Társaság Könyvtára sorozat harmadik köteteként. A kötet novellái a paraszti életről, a nyomorúságról szólnak. A problémákra valláserkölcsi megoldást talál a szerző. Novelláskötetét Gamási Lázár István néven írta. A helyi Hangya Szövetkezet igazgatósági tagja volt. Munkája: Ha a rőzselángok kialszanak. (Elbeszélések), Kaposvár, 1937. Irodalom: Somogyi Helikon. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, 1928. 114. p. Somogy Megyei Levéltár. A Berzsenyi Társaság Iratai. 1. doboz. (Lázár István 1928. VII. 30. és IX. 22. keltezésű levél) 449/1928. Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetője és címtára az 1932. évre. Főszerk.: F. Szabó Géza. Bp., (1932.), 200. p. Májay Dezsőné Evva Sári (májai és apagyi) (?, 1885 — Kaposvár (Somogy vm.), 1962.) írónő Evva Lajosnak, a Népszínház egykori igazgatójának lánya. Férje dr. Májay Dezső kaposvári közjegyző, a NEP helyi szervezetének elnöke volt. Életrajzi adatait részleteiben nem ismerjük. Az 1930-as évek második felében olvashatunk róla a kaposvári napilapokban. Előadásokat tartott, könyvajánlásokat írt. Különösen a katolikus írókat propagálta (pl.: Prohászka Ottokár, Mécs László). Kulturális rendezvények alkalmából (pl. a Lorántfy Zsuzsanna Egyesület (reformátusok) anyáknapi rendezvényén) szónokként szerepelt. A nő anyai hivatásáról írt és szónokolt, a magyar nagyaszszonyok „szelleméhez való visszatérést" hirdette. A Berzsenyi Társaság 1937-es évkönyvében tanulmánya jelent meg „A mese" címen. A műfaj védelmében emel szót, kidomborítva a mesék „erkölcsi és szociális hatását". Irodalom: Özv. Baló Kálmánné Kaposvár Füredi u. 17. alatti lakos kalauzolása nyomán a kaposvári keleti temetőben a síremlék feliratai alapján. Uj-Somogy. 1936. dec. 3. 2. p., 1937. máj. 19. 3. p., Máté Lajos (Darány (Somogy vm.), 1865. május 31. — ?) ref. lelkész, visszaemlékezést írt Apja, Máté Lajos, szintén református lelkész volt. A gimnázium első hat osztályát Csurgón, a 7. és 8. osztályt Debrecenben és Pápán végezte el. 1887-ben Pápán tanítói oklevelet szerzett. Pappá avatása után segédlelkész lett. Somogyi falvakban (Darányban, Magyarladon, Gigében, Somogyhatvanban) működött. Somogyvisontán 1896 áprilisától tevékenykedett. Egyházi és politikai lapokban jelentek meg cikkei. A „Kisgazdák Naptára" с lapban jelent meg „Szabó István szűkebb hazája" с hosszabb cikke. Visszaemlékezésében írt debreceni diákéveiről, dicsérve egykori iskolatársát, Szabolcska Mihályt. Dicsekszik továbbá azzal, hogy 1908-ban Nagyatádi Szabó István neki köszönhette a megválasztását. Földi javai megszerzésének (hatszobás családi ház és nyaraló Zamárdiban) történetét sem felejti el megemlíteni, s ír élete úgymond „legkegyetlenebb" megpróbáltatásáról, 1919-es „kifosztásáról". Mindössze egy szobát hagytak meg használatában a vörösök, állatait elrekvirálták, ő maga pedig éjjeliőrként, illetve napszámos munkából tartotta fenn magát. Az 1920-as években mint megyebizottsági tag tevékenykedett. Az újjászerveződő kaposvári Berzsenyi Társaság rendes tagja volt.