Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Winkler Ferenc: A szabadtéri néprajzi gondolat előzményei és eszmetörténeti összefüggései
A SZABADTÉRI NÉPRAJZI GONDOLAT ELŐZMÉNYEI ÉS ESZMETÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSE 445 gon mindössze egyetlenegy javaslattal összefüggésben beszélhetünk szabadtéri igényű gondolkodásról 134 . E szerint Marosvásárhelyt állítottak volna fel „régi szokásos székely elrendezésben" hegyvidéki, Küküllő- és Nyárád-menti, gyergyói, háromszéki, hargitai, aranyosszéki, torockói és esetleg kalotaszegi épületeket, amely „falucskát" lövőréses templomerőd koronázott volna. De Torockay Vigand Ede tervéből mi sem lett. Szentmihályi Imre szóbeli közlése volt, hogy Gönczi Ferenc is elkészített egy tervezetet egy Göcsejt és Hetest bemutató skanzenre 135 , magam azonban ennek a tervezetnek sem Zalaegerszegen, sem Kaposváron a Gönczi-hagyatékban nyomára nem bukkantam. Közvetlenül a második korszak elején, 1918 után Sebestyén Gyula előbb egy központi, majd a Keszthelyre tervezett nagytáji — dunántúli — szabadtéri néprajzi múzeum koncepcióját fogalmazta meg 136 . Az csak természetes, hogy mindkettő kútba esett. Majd újabb egy évtizednyi hallgatás következett, melyből azután Viski Károly kísérelte meg fölrázni az általános érdektelenséget 137 , Budára tervezvén a Magyar Nép Ligetét. Vargha László — a Szabadtéri Néprajzi Múzeum „atyja" — csatlakozott Viskihez, amikor fölemelte szavát a harmincas évektől elszaporodott hiteltelen „népházak" járványa ellen, s igyekezett jó példákra fölhívni a közfigyelmet 138 , amilyen a sokat idézett balassagyarmati palóc ház (1932). Már ekkor kiemelte a szabadtéri gyűjtemények létesítésének néhány alapvetően dokumentatív követelményét. Úgy véljük, idehaza az utolsó, aki nem építészeti vagy néprajzi, hanem — az eredeti hazeliusi eszméhez hűségesen — műveltségtörténeti igénnyel közelített a szabadtéri néprajzi gondolathoz, az bizony Györffy István volt, aki 1939-ben vázolta föl a népligeti skanzen tervét 139 . Ő is kihangsúlyozta, hogy az anyag válogatása, bontása, újjáépítése — néprajzi feladat. Figyelemre méltó, hogy Györffynek Teleki Pál kultuszminiszterhez benyújtott koncepciójában a szabadtéri néprajzi múzeumon túl szerepelt a népi műemlékek rendszeres kutatása és megőrzése 140 . A népi építmények országos lajstromozására szólított fel nem sokkal később Domanovszky György is, aki ugyancsak kidolgozta a szabadtéri néprajzi gyűjtemény szervezeti kereteit és megvalósítási programját. Munkájában skandináv példák, elsősorban Skansen mintája és működése vezette 141 . Közben a Györffy irányítása alatt dolgozó fiatal kutatók egyike olyan példamutató, korszerű népi építészeti munkával jelentkezett 142 , mely módszereiben máig iránymutató a műemlékvédelmi és a szabadtéri néprajzi múzeumi kutatások 143 számára. Vargha László előtt a kutatók — általában prekoncepcionálisan — a „legtisztább" formájában fennmaradt tipikus építmények után kutattak, jóllehet, ezt a hibát már Hazelius se követte el... A tilalmasi fölmérések iránymutatása abban állt, hogy az egyedi épületfelmérések fontosságára, szükségszerűségére irányította a szakma figyelmét. Arra, hogy az így megkutatott építmények építészeti változásai, egyedi fejlődése alapján rekonstruálható hitelesen az általános fejlődés folyamata, annak tendenciái, vagy éppen egyedi változatai, és nem fordítva! Lényegét tekintve máig ez a módszer határozza meg a második világháború utáni skanzenológia munkamódszerét 144 . Nem mellékes a hazai szabadtéri néprajzi gondolat történetében, hogy időközben népi építkezés kutatásunk is mozgásba lendült 145 . Ezeket a folyamatokat Gunda Béla 146 és Földes László 147 nagyszeűen összefoglalta. Építészeink különféle népies törekvéseivel összefüggésben, századunk első felét illetően, nincs sok megjegyezni valónk 148 . Mindössze annyi, hogy kísérleteik inkább csak passzióból végrehajtott népi építészeti „kalandozások". Tárgyszerű és műszaki egzaktságú elemzések helyett inkább csak a különféle terek, szerkezetek formai, esztétikai és korábban lélektani összefüggéseit boncolgatták. Tevékenységük nyomán többnyire romantikus légvárak születtek, mintsem a Vargha Lászlóéhoz hasonlóan száraz, mégis korrekt eredmények. A második időszakban vidéken is talajra talált a szabadtéri néprajzi gondolat hazánkban, előbb a vasi 149 , majd a tihanyi 150 , végül pedig a nagykun 151 skanzennel összefüggésben. E második periódusnak sajnos minden törekvését derékba törte a világháború. A Magyar Skanzennek pedig még egyre csak eszméje volt, megvalósítása váratott magára. A harmadik periódust Magyarországon ismét egy központi gyűjtemény létrehozásának sürgetése indította útjára, 1948 után 152 . E sürgetés még a Népligetben kívánta megépíteni a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. A beadványokon az adminisztráció — szokás szerint — esztendőket ücsörgött. Közben pedig Vargha László javaslatára az 1949/13. számú törvényerejű rendelet megjelenésével a műemléki védettség kiterjedt a falusi építészeti emlékekre is. 1957-ben az ICOM meghatározta a népi építészeti műemlék és a szabadtéri néprajzi gyűjtemény fogalmát is 153 . A következő évben megindult a falusi építészeti emlékek viszonylag egységes szempontokat követő vizsgálata, amelynek kidolgozásából — rendkívül jellemző módon — Vargha Lászlót egész egyszerűen kihagyták 154 . Időközben a szabadtéri néprajzi múzeum elhelyezését közvetlenül a Néprajzi Múzeumnak szánt Ludovika udvarára módosították — ott akarták azt fölépíteni. Ám e változatot hamar elvetették. Sajátos, hogy miközben az országos szabadtéri elhelyezéséről folyt a színfalak mögötti polémia, Szentmihályi Imre áldozatos munkája nyomán Zalaegerszegen, az Olajmunkás — akkoriban Május 1. — ligetben 1959 nyarára fölépült a Kávásról áttelepített ház, amelyet Szentmihályi a tervezett Göcseji Falumúzeum első épületeként mutatott be. Az épület a szakszerű fölmérés, áttelepítés minden követelményének megfelelt ugyan, de konzerválása nem történt meg 155 . 1961-ben áttelepítették a félegyházi múzeum udvarára a Pajkos-Szabó-féle szélmalmot, amit már a legkorszerűbb irányelvek szerint végeztek el, ahogyan később az utolsó még működő, ráckevei hajómalomét is, ami később egész egyszerűen szétfagyott 156 . Vidéken mind szélesebb körben terjedt a szabadtéri gondolat. Ennek jegyében nyílt meg 1963-ban Párádon a Palóc ház, Heves megye első számú népi — ahogy nevez-