Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Winkler Ferenc: A szabadtéri néprajzi gondolat előzményei és eszmetörténeti összefüggései
A SZABADTÉRI NÉPRAJZI GONDOLAT ELŐZMÉNYEI ÉS ESZMETÖRTÉNETI 441 ÖSSZEFÜGGÉSE tészet és etnográfia — Adolf Spamerral az élén — annak érdekében, hogy a két háború között néhány német szabadtéri gyűjtemény létrejöhessen, fáradozásuk — egyetlen kivétellel — hajótörést szenvedett. Ez a kivétel pedig Cloppenburg, ahol 1934-ben Heinrich Ottenjan vezetésével megnyílott az első német szabadtéri néprajzi múzeum 82 . Ebből az időszakból még egy gyűjteményt kell említenünk, ez az unteruhldingeni Pfahlbaumuseum, vagyis régészeti kiállítás, ami Georg Sulger és Hans Reinerth nevéhez és az 1922. évhez kötődik. Ebben a gyűjteményben két prehisztorikus cölöpépítmény, valamint hallstatti és neolitikus rekonstrukciók állnak 83 . Mivel esetünkben tudományosan vezetett intézményről és hiteles rekonstrukciókról beszélhetünk, ezt az intézményt a szabadtéri múzeumok történelmi-régészeti változatának tekintjük 84 . Valamennyi nagyobb németországi szabadtéri gyűjtemény a harmadik periódushoz, vagyis a második világháború utáni évekhez kötődik. Egy különleges típusról még szót ejtünk a továbbiak során. A szigetország az első időszakból teljes egészében kimaradt és a két világháború között is alig futotta egyetlen szabadtéri gyűjtemény létrehozására, ennek helyszíne a Man-sziget 85 . Sajátos, hogy máig nem merült föl Nagy-Britanniában központi szabadtéri néprajzi gyűjtemény építésének gondolata, bár a második világháborút követően Skóciában, Írországban és Walesben is alakultak — részben néprajzi jellegű — gyűjtemények 86 . Izlandról csupán annyit jegyzünk meg e helyt, hogy 1957-ben a fővárosban jött létre szabadtéri néprajzi gyűjtemény 87 . Hollandia központi szabadtéri néprajzi gyűjteménye az első korszak során alakult ki 88 : ez a de Waterbergen, amely Arnhemben található. Megnyitása a világháború előtti időszakra esett, s a második korszakból egész Hollandia kimaradt. Az Enkhuizenben és Zaandamban létesülő gyűjtemények a második világháború után születtek meg. Az utóbbi kettő — legalábbis közép-európai szemmel — aligha nevezhető néprajzi gyűjteménynek. Ausztria egyike volt azoknak az európai országoknak, ahol a legkorábban indult meg a népi építkezés kutatása szaktudományos igényességgel és irányítással. Elegendő e helyt Meringer és Geramb nevét említenünk. Az első kísérlet Oswin Morohoz és Ferdinand Raueggerhez fűződik, akik 1936-ban megvásárolták a St. Oswald ob Kleinkirchheimbe való lakóházat, s azt Maria Saalban építették újra. Később ez az épület lett a Karintiai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény magja 89 . A kis múzeumot ugyanúgy a harmadik korszak fejezte be, mint ahogy valamennyi osztrák szabadtéri néprajzi gyűjtemény a második világháborút követően jött létre. Lengyelországgal kapcsolatban — amely napjainkban az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények létesítésének egyik fellegvára, — már emlegettük a Zakopanéi, XIX. századi kísérletet. A második korszakban mindössze tervek születtek egy Varsó környéki központi szabadtéri múzeum megvalósítására 90 , ám a világháború megakadályozta a munka elindítását. Nem számítjuk a lengyel gyűjtemények sorába a königsbergi áttelepítést két okból. A fentiekben tisztáztuk, hogy nem igazán szabadtéri néprajzi gyűjteményként értékeljük, amit Königsberg létrehozott. Ugyanakkor mindez Lengyelország politikai felosztása után történt. Az a lengyel szabadtéri kiállítási hálózat, amely manapság a legimpozánsabbak közé tartozik Európában, a második világháborút követően alakulhatott ki 91 . Romániában a szabadtéri néprajzi kiállítás gondolata a XIX. századra nyúlik vissza. Alexander Odobescu régész, író és művészettörténész az 1867. évi párizsi világkiállítás kapcsán arról értekezett, hogy szükséges volna a népművészet azon arcának állandó kiállításon történő bemutatása, amelyet a tipikus parasztudvarok közvetítenek 92 . Nem szabad megfeledkezzünk továbbá a Nagyszebenben 1861-ben alapított Erdélyi Irodalmi és Kulturális Egyletről, amely 1905-ben Szebenben egy nagyszabású kiállítás keretében egy áttelepített havasi pásztorkunyhót és több épület makettet mutatott be Romániában. Gyűjtemény alapítására az első korszakban mégse kerülhetett sor. A két világháború között Romulus Vuia, kolozsvári múzeumigazgató dolgozta ki a kolozsvári szabadtéri néprajzi gyűjtemény terveit, s 1929-ben ő nyithatta meg az intézményt. De Vuia volt az első, aki 1936-ban Kolozsvárott nemzetközi szabadtéri néprajzi kiállítást is rendezett 93 . Ugyanebben az évben alapították a Múzeum Satuluit Bukarestben D. Gusti, Ion Pópa, Gheorghe Focsa és mások kezdeményezésére, ám hogy mennyiben tekinthető múzeumnak, arra itt most nem keresünk választ. Ráadásul a világháború elpusztította e gyűjtemény jelentős részét, a háború után pedig új elvek szerint épült meg egy új múzeum a Herestreu-tó partján 94 . A többi romániai szabadtéri gyűjtemény a harmadik szakaszban épült meg. Zippelius álláspontja 95 , amely jó negyedszázada látott napvilágot, alaposan megváltozott a korábbi Szovjetunió szabadtéri (néprajzi) gyűjteményeit illetően, az eltelt időszakban. Egyrészt, időközben sokkal több lett az információnk, másfelől a Szovjetunióban az utolsó két és fél évtized alatt nagy léptekkel folytatták a gyűjtemények szinte minden ismert formájának, változatának építését. Az úttörés korszakát összefoglalóan úgy jellemezhetjük, hogy az ország Balti-tenger menti vidékein alakultak szabadtéri néprajzi gyűjtemények 96 . Elsőként a rigai, amelyet a második szakaszban, 1936ban nyithattak meg 97 . Az észtek 1941-ben kísérleteztek egy korábbi építmény szárazföldi áttelepítésével, de ezt derékba törte a világháború 98 . Folytatás csak az 50es évek végétől következhetett. Hasonlóan ahhoz, ahogy a szovjet szabadtéri néprajzi gyűjteményi hálózat kiépülése is csupán a háború után indulhatott meg 99 . Ma a függetlenedett egykori szovjet elődállamokban többféle szabadtéri múzeumtípus épül — némelyikük bizony ellentmondásos formában 100 . Csehország és Szlovákia összefüggésében az első, úttörő korszak teljesítményei közül már említettük a prágai kiállítást és Niederle nevét. Ő folytatni kívánta a prágai kísérletet, s terveket dolgozott ki, amelyeket azonban az első világháború meghiúsított 101 . Ezzel pe-
