Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Winkler Ferenc: A szabadtéri néprajzi gondolat előzményei és eszmetörténeti összefüggései
442 WINKLER FERENC dig véget is ért az úttörés korszaka. A két háború között Drahomira Stranska dolgozott ki egy központi szabadtéri néprajzi múzeumi programot. E gyűjtemény első építményét 1937-ben Szlovákiából szállították Prágába. A következő esztendőben pedig — bevonultak a németek... Már 1913-ban, Bécsben bemutatták a rozsnyói szabadtéri gyűjtemény programját és terveit, amelyet ugyanaz a Bohumir Jaronek készített, aki az 1895. évi prágai kiállítás falujának programját is kimunkálta. Rozsnyón az első építmény áttelepítésére 1925-ben került sor, később rekonstrukciókat készítettek 102 Ám a Valasské Múzeum v Prirode csak a harmadik korszakban épült ki teljes igényű szabadtéri néprajzi gyűjteménnyé. Még egy, ugyancsak a két világháború közötti tervről szükséges számot adnunk, amelyet Ján Geryk készített a túrócszentmártoni (Martin) központi gyűjtemény számára, amelyet azonban csak a világháború után, 1964-ben tudtak megvalósítani az árvái épületegyüttes áttelepítésével 103 . Svájcban, Jugoszláviában, Belgiumban és Bulgáriában is építettek szabadtéri néprajzi gyűjteményeket — valamennyit a harmadik időszak folyamán 104 . Közülük talán az Etirben lévő bolgár szabadtéri a legsajátosabb arculatú együttes. Mielőtt a szabadtéri néprajz gondolat földrajzi elterjedéséről és időbeli szakaszairól írott szűkszavú összefoglalónkat lezárjuk, külön emlékezünk meg a barcelonai Pueblo Espanolról, valamint egy francia kezdeményezésről. A Pueblo Espanol az 1929. évi barcelonai világkiállításra készült, s ez manapság az egyetlen olyan építményegyüttes, amely a világkiállításokra építettek közül csorbítatlan formában napjainkig fönnmaradt és látogatható. Ilyenformán nem minden tekintetben jogos — amint azt Kurzatowski megjegyezte, 105 — hogy Zippelius kizárta a szabadtéri néprajzi gyűjtemények sorából. A Pueblo Espanol lényegében 1:1 méretarányú makettekből áll, amelyek régi belgiumi, pikardiai és champagnei építményeket mutatnak meg. Csatlakozik hozzájuk továbbá egy „Handwerkerhof am Königstor aus Norimber" névre keresztelt középkori német építészeti együttes. A Pueblo Espanolt művészek és építészek tervezték. Lényegében egy spanyol kisvárost akartak bemutatni mintegy 20.000 m 2 alapterületen, amelynek berendezését a Pueblomuseum tárgymásolataival oldották meg. A Pueblo településképe bizony teljesen hiteles, „mindössze" építményei másolatok. Hét kis terecskéjével és hozzávetőleg 20 utcájával csakugyan fölidézi egy átlagos — azaz idealizált — spanyol kisváros képét, hangulatát 106 . Számunkra tehát bizonyos értékek hordozója a Peublo Espanol. Egyrészt írmagja a hajdani bölcsőnek, tti. az európai iparkiállítások világa utóérzéseinek. Ugyanakkor — tudomásunk szerint — Hispániában máig se vert gyökeret a szabadtéri néprajzi gondolat, ahogyan a többi dél-európai államból (Görögország, Portugália, Itália) is hiányzik. A Pueblo Espanol ma is látogatható. Az európai műveltségtörténetnek, ezen belül is az iparkiállítások históriájának kétségtelenül egyik legizgalmasabb, legegyénibb emléke. A francia 'ecomusée' egy egészen sajátos filozófiára épülő ökológiai és építészeti együttes a szabad ég alatt — vagy még inkább: azzal mintegy körülkerítve, — amely megjelenési formájában, vegytisztán talán a természetvédelmi területekre emlékeztetheti a közép-európai embert, persze csak felületes pillantásra. Megszületése G. H. Rivière nevéhez fűződik, akinek természetesen voltak előképei e bemutatási (egység)forma kimunkálásához és megvalósításához, amelyek Európa más tájain a szabadtéri néprajzi gyűjteményekhez kapcsolódnak 107 . Vizsgálatunk tárgya szempontjából itt csupán abban a tekintetben méltatjuk figyelemre az ecomuséet, amennyiben az elmélet és a megvalósult gyűjtemények is a harmadik korszak teljesítményen, azaz a második világháború után jöttek létre. Nem kizárólag Európában találunk ecomuséet, hanem Francia-Polinéziában is ismeretes e gyűjteményfajta 108 . Jellemző, hogy Európán kívül egyre népszerűbbé válik e kiállítási illetve múzeumi bemutatási módszer 109 , ám ezzel itt nem foglalkozunk. Összefoglalva az európai szabadtéri néprajzi gondolat történetét az alábbiakat szögezzük le. A XIX. század folyamán kontinensünkön —Angliából indulva — szétterjedőben az ipari forradalom, amely gyökeres, előre alig megjósolható életformaváltozásokat indított el és eredményezett a szárazföld valamennyi nemzetének körében. Skandináviában és Nyugat-Európában e folyamatok hamarabb erősödtek föl, mint az Óvilág más tájain: valójában szinte ahány nemzet, annyi formát öltöttek 110 . A szabadtéri néprajzi kiállítás egyik bölcsője az ugyancsak a szigetországból kiinduló iparkiállítás, mint piaci csalogató eszköz, amely viszont — s témánkat ez érdekli — a változó életforma jobbítására és racionalizálására jött létre, illetve e szlogen mögé bújt. Ez utóbbi feladatköre ugyanis viszonylag hamar elsorvadt, s helyette Európa nagyobbik része a tulajdon múltjának különvalóságát, értékeit kereste e kiállításokon mintegy három évtizeden keresztül. Ennek a „kutatásnak" a legnépszerűbb bemutatói voltak a népi(es) faluk, az eredeti és a rekonstruált paraszti-vidéki építmények. Megjelent a panoptikum is az iparkiállítások enteriőrjeiben, ahonnan azonnal beszivárgott a múzeumi kiállítási gyakorlatba. Lényegében az enteriőr is a XIX. század harmadik harmadában jött igazán divatba. A gazdasági és életformabeli átalakulás részleges kulturális előrelépéssel párosult, s a feltételek szerencsés összjátéka révén, sok forrásból táplálkozva Svédországban alakulhatott ki a szabadtéri néprajzi gondolat. Bázisát több társadalmi rétegben kereshetjük. Gyökereit egyrészt az iparkiállításban, másrészt a nemzeti romantikán csüngő értelmiséghez kötötten leltük meg, amellyel a város a vidék irányába fordult, hogy tulajdon múltját fölfejthesse. Végezetül forrása a nagyúri-nagypolgári passzió is e gondolatnak, amely régiséget — többek között építményeket is — gyűjtetett a kor divatjának megfelelően. Északon a szabadtéri gondolat szinte teljesen egybe esik a nemzeti néprajzi múzeumok alapításával. Több helyen a szabadtéri és a nemzeti
