Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Winkler Ferenc: A szabadtéri néprajzi gondolat előzményei és eszmetörténeti összefüggései
438 WINKLER FERENC meg kívánta mutatni hazája falusi építkezésének mérhetetlenül változatos gazdagságát s annak változatait is, abból hozzátéve a mindennapi ember legelemibb környezetéhez 47 . Könnyen belátható, hogy ezekkel a célkitűzésekkel az első szabadtéri néprajzi múzeum atyja messze korának felfogása előtt járt. Sok egyéb mellett elég itt két tényezőre utalnunk a gondolat modern, életerős voltának igazolásához. A Skansen szó egyike azon kevés svéd szavaknak, amelyek a világ szinte minden nyelvében használatosak és — ugyanazt jelentik 48 . Ugyanakkor a Skansen egy évszázada — néhány generációt tanítva, kiszolgálva — ma is működik, s hozzá csaknem úgy, ahogyan azt Hazelius eltervezte. Ebben a formában is példaképpé vált — ha csupán szimbolikus értelemben is — valamennyi hasonló, európai és Óvilágon kívüli gyűjtemény számára. A svédek számára Skansen ma ugyanazt jelenti, mint megnyitásakor: a kikapcsolódás és bizonyos közösségi ünnepek, hét végi kirándulások magától értetődő családi környezetét, célpontját, amely az értelmes megismeréshez vezető út egyik legfontosabb állomása — mellesleg. Hazelius alapgondolata, mely szerint a paraszti hétköznapok természetes környezetébe állított kultúráját valósághűen mutassa meg, az ő korában — amikor általánosságban a városiasodás a „régi, értékes tárgyakat" eredeti környezetükből és szerepükből kiemelve, kuriózumként szemlélte, — hamar követőkre talált mind szülőhazájában, mind Észak-Európában. Különösen jelentős érdeme ennek a teljességre törekvő kiállítás rendezési módszernek, hogy az egyszerű, vidéki emberek körében is megértést találva hamarosan megjelent Svédországban a szabadtéri kiállításmód másik formája, tti. az eredeti helyszínen megőrzött épületek, építménycsoportok sokasága. A svédek tehát megértették a hazeliusi gondolat műveltségtörténeti jelentőségét, s néhány évtized alatt létrehozták szinte az egész ország szabadtéri néprajzi gyűjteményét. Nem is hiányzott aztán Svédországból a harmadik bevált szabadtéri forma sem, amikor ugyanis valamely eredeti helyén megőrzött építmény(csoport) köré telepítenek át távolabbiakat, a teljesség igényére törekvő bemutatás jegyében 49 . Amint említettük, a századvég kulturális és oktatásügyi zászlóbontása kedvezett ezeknek a folyamatoknak Svédországban. Ráadásul az értelmiség körében sem maradt visszhangtalan Hazelius kezdeményezése, amikor egyetlen évtized alatt a hon- és népismereti eszmék gyökeret eresztettek a svédek gondolkodásában, s megindulhatott a falusi építészet, életmód emlékanyagának mentése. Első hírnöke e folyamatnak Jones Mats, leksandi parasztember volt, aki 1897-ben meglátogatván a Nordiska Museet és Skansen kiállításait úgy gondolta, hogy mindezeknek a tárgyaknak, tárgyi együtteseknek valójában ott a legjobb helye, ahonnan elszármaztak 50 . Hazatérve a városi antikváriusok, ócskások mindent olcsón felvásárló seregébe botlott, ami csak tovább érlelte elhatározását. Nekilátott a gyűjtésnek, de alig volt sikerélménye. Földijei, honfitársai úgy vélték, nem valami rendes ember, aki minden régi szemetet összehord... 1988-ben ennek ellenére megnyitotta Dalama első „tájházát", amit 1906-ig további három építménnyel bővítettek. Mats elgondolását még sokan követték, így alakulhatott ki századunk végére a "svéd szabadtéri néprajzi múzeum" 51 . A XIX. század végén ugyancsak Svédországban született meg a harmadik formája a szabadtéri néprajzi kiállításoknak, a városi polgári építészetet bemutató „polgárház múzeum", melynek Örebro-Wadköping a mintaképe. Lars Böhms szállíttatta be és építtette föl Örebroban a Borgarhusetet — vagyis „polgárházat" — és a Kungstugant ('királyház') a múzeum területén. Ezzel valójában prototípust, ám egyúttal műveltségtörténeti bővítést is meghonosított, utóbbit elsősorban a középeurópai skanzenek számára 52 . Az európai kontinens tehát megfelelő példák és változataik sokaságát láthatta maga előtt arra az esetre, ha hasonlójellegű építményegyütteseket kívánna létrehozni. S lám, való igaz, hogy 1891 után alig akadt kísérlet Európában, amely valamilyen formában Skansent ne tekintette volna mintaképének, mégis, kivált Közép-Európában még több mint egy évtizeden át a korábbi iparkiállításokhoz kapcsolódó, vagy azokra hasonlító kiállítási gyakorlat maradt általánosan jellemző. Az 1891-ben Prágában megnyitott iparkiállítást magyar szakemberek is meglátogatták. Ezen a bemutatón is kísérleteztek a falusi-vidéki életforma bemutatásával, de bizony átütő siker nélkül. Lengyel földön a szabadtéri gyűjtemények alapításának gyökerei ugyancsak a XIX. század végére nyúlnak vissza. Jerzy Baranowski és A. Scholtze, a Zakopanéi Tátra Múzeum alapítói már 1888-ban azt tervezték, hogy valamelyik környékbeli településről egy eredeti gurál paraszthajlékot telepítenek a múzeum közvetlen szomszédságába, mintegy pavilon kiállításként 53 . A gondolatot csak pihenni hagyták. 1894-ben Lembergben (Lvov) nyílt meg a lengyelek nemzeti jubileumi kiállítása, melyen hat, eredeti helyéről teljes egészében áttelepített falusi lakóépületet állítottak föl. E hat hajlék építése ugyancsak fontos mérföldkő, hiszen ezeket nem az ipari kiállítási gyakorlat szerint bevált rekonstrukciós, hanem a későbbi szabadtéri néprajzi gyakorlatból közismert áttelepítéses módszerrel építették. Itt legföljebb a kiállítás állandó jellege hiányzott ahhoz, hogy ez a kísérlet valóban a szabadtéri néprajzi gyűjtemények úttörőinek sorába tartozzék 54 . Nem maradt hatástalan a csehek további szabadtéri néprajzi gyűjteményalapító kedvére a csehországi kísérletek sokasága és kivált az 1885. évi Budapesten fölállított házak sora, valamint az 1891. esztendőben rendezett prágai kiállítás sem. Bohumir Jaronek cseh festő volt az egyik szellemi atyja az 1895. évi prágai kiállítás néprajzi falujának csakúgy, mint később a rozsnyói szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozásának 55 . Még akkor is így van ez, ha a prágai falu Lubomir Niederle javaslatai szerint épült meg. Ez a falu cseh, morva és szlovák parasztházakat vonultatott föl. Ugyanerre a kiállításra elkészítették a prágai óváros kicsinyített másolatát, akárha a Minimundusban állna, Klagenfurtban. A néprajzi falut
