Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fenyősi László – Horváth Zoltán: A Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadarak 1999. évi állományfelmérése, a felmérés tapasztalatai

404 FENYOSI LASZLO ES HORVÁTH ZOLTÁN 2. táblázat: A vizsgált terület vízimadarainak becsült állománynagysága 1999-ben Faj Állománynagyság a "mintaterületeken" Becsült állománynagyság a Barcsi Borókás területén Tachybaptus ruficollis 25 30-35 Anas platyrhynchos 28 50-70 Anas crecca 1 2 Aythya nyroca 6 11-13 Fulica atra 19 25-28 Gallinula chloropus 19 60-80 ossz.: 98 cca. 178-228 pár Tachybaptus ruficollis Az 1. táblázat szerint 25 költőpár került elő (8 fészek + 17 „család"). Azt tapasztaltuk, a faj jelenléte-hiánya e terület vízterein egzakt módon megállapítható (mozgékonysága és gyakori hangadása miatt feltűnő). Ugyanakkor, a költőpárok számának meghatározása a vízinövényzettel fedett nagyobb tavakon és láptavakon nem könnyű. Például, a 19-es sz.-ú területen 6 fészek, s a lényegesen nagyobb Nagyberekben 1 fészek és 1 fiókákat vezető pár került elő (s itt csak 2—3 további pár fészkelése valószínűsíthető). A felmért mintaterületek és a faunisztikai megfigyelések során felkeresett élőhelyek adatai szerint 1999-ben 30—35 pár költése valószínű a Barcsi Borókás területén (2. táblázat). Anas platyrhynchos Az 1. táblázat szerint 28 költőpár (14 fészek + 14 „család") került elő a felmért területeken. Egyes víztereken a jelenlét-hiány megállapítása a kotlási időszakig nem okoz problémát, attól kezdve nem egzakt az eredmény (kotló tojók rejtett életmódja, csapatokba is verődő gácsérok mobilitása). A legfontosabb potenciális fészkelőhelyek (égercsokrok, zsombéksások) átvizsgálása teljes mértékben még a „mintaterületeken" sem kivitelezhető, továbbá víztől távolabb is fészkelhet a faj. Az állománynagyság becslésekor a következőket vettük figyelembe: a tavaszi időszakban a potenciális fészkelőhelyeken együtt mozgó párok száma; a kotlási idő alatt magányosan látott hímek száma; az előkerült fészkek és észlelt „családok". A felmért mintaterületek és a faunisztikai megfigyelések során felkeresett élőhelyek adatai alapján 1999-ben 50—70 pár költése valószínű a Barcsi Borókás területén (2. táblázat). Anas crecca Magyarországon alkalmi költőfaj (KÁRPÁTI 1977, KOVÁCS 1984, SZÉLL 1990, FENYŐSI 1995, 1996). Az 1. táblázat szerint 1 pár fészkelését sikerült bizonyítani (1999. május 19-én a darányi Púpos-kútnál 11 tojásos csörgő réce fészket találtunk, majd június 25-én a közeli Kusz-berek mocsárnál megfigyeltük a hím és tojó csörgő récét 10 pd. már repülős fiatallal. A fészkelés tényét a Nomenclator Bizottság a 2003. év végi ülésén hitelesítette). Fészkelési időszakban a jelenlét-hiány és az abundancia megállapítása egyaránt problémás. A rendkívül alacsony denzitás, a költőpár rejtett és kis területre vonatkozó „életvitele" egyaránt korlátozza észlelhetőségét. 1999-ben több alkalommal megfigyeltünk egy hím és tojó pd.-t a Nagyberekben, így a Barcsi Borókás területén 2 pár költése a valószínű (2. táblázat). Aythya nyroca Az 1. táblázat szerint 6 költőpár (2 fészek + 4 „család") került elő a felmért területeken. A jelenlét-hiány megállapítása a kotlási időszakig általában pontos eredményt ad, attól kezdve a tojók rejtett életmódja és a vízfelületek egyre fokozódó borítottsága következtében már bizonytalanabb. A legfontosabb potenciális fészkelőhelyek (égercsokrok, zsombéksások) átvizsgálása teljes mértékben nem kivitelezhető, továbbá a fiókát vezető párok észlelhetősége is nehéz. Az állománynagyság becslésekor a következőket vettük figyelembe: a tavaszi időszakban a potenciális fészkelőhelyeken együtt mozgó párok száma; a kotlási idő alatt magányosan látott hímek száma; előkerült fészkek és észlelt „családok". A mintaterületek és a faunisztikai megfigyelések során felkeresett területek adatai alapján 1999-ben 11—13 pár költése valószínű a Barcsi Borókás területén (2. táblázat). Fulica atra Az 1. táblázat szerint 19 költőpár (9 fészek + 10 „család") került elő a felmért területeken. Azt tapasztaltuk, a Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadárfajok közül a jelenlét-hiány és az állománynagyság pontos meghatározása a szárcsa esetében a legvalószínűbb. A faunisztikai megfigyelések adatait is figyelembevéve 1999-ben 25—28 pár fészkelt a Barcsi Borókás területén (2. táblázat).