Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Fenyősi László – Horváth Zoltán: A Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadarak 1999. évi állományfelmérése, a felmérés tapasztalatai
A BARCSI BORÓKÁS TERÜLETÉN FÉSZKELŐ VÍZIMADARAK 405 vizsgálat évek 2. ábra: Az 1970—1999. években Barcson hullott csapadék mennyisége Gallinula chloropus Az 1. táblázat szerint 19 költőpár (7 fészek +12 „család") került elő a felmért területeken. Megfigyeléseink szerint a területen 1999-ben bizonyítottan fészkelő 6 vízimadárfaj közül a jelenlét-hiány és az állománynagyság meghatározása a vízityúk esetében a legproblematikusabb. Rejtett életmódja, nehéz észlelhetősége, változatos fészkelési szokásai (találtuk fészkét nádasban, gyékényesben, égercsokron, sőt vízben álló borókabokron is) egyaránt nehezítik az adatgyűjtést. A felmért mintaterületek és a faunisztikai megfigyelések alapján 1999-ben a Barcsi Borókás területén 60—80 pár költése valószínű (2. táblázat). Következtetések Amennyiben 1999-es eredményeinket összevetjük KÁRPÁTI (1979) és FENYŐSI (1993) korábbi adataival, jelentős különbségeket láthatunk. Emiatt, megkíséreljük a területen fészkelő vízimadár-fajok 1974—1999. között feltételezett állományváltozásait megadni. Az adatok sajátossága miatt elsősorban trendekre tudunk utalni. Azonban ehhez is meg kell vizsgálnunk a területen döntő jelentőségű vízviszonyok változásait. A 2. ábra az 1970—1999. években Barcson hullott csapadék mennyiségét mutatja. A 2. ábrát vizsgálva 3 markánsan elkülönülő időszakot fedezhetünk fel: 1970—1976: Nagy ingadozások, a csúcsértékek 800 mm felettiek. Éves átlag 770 mm. 1977—1990: A csúcsértékek (egy kivétellel) nem érik el a 800 mm-t. Az éves átlag 673 mm. 1991—1999: Elmaradnak a tartósan kevés csapadékú évek. Nagyobb maximumok (900 mm feletti is), az éves átlag 782 mm. A csapadék mennyisége a halastavak és láptavak vízellátottsága szempontjából meghatározó jelentőségű. Az 1977—1990 közötti csapadékszegény időszak második felében 15—20 láptó, illetve 1990—93-ban a 9es tó is teljesen szárazon állt. A Rigóc-patak medre és a Nagyberek nyaranként rendszeresen kiszáradt. Az 1991-től datálható csapadékosabb időszak végére a láptavak 80 %-a, továbbá a tórendszer minden tava feltelt vízzel. A Kuti-őrház kútja 1993-ban még üres volt, 1999-ben itt 2,5 m-es vízoszlopot mértünk. Véleményünk szerint elsősorban a növényzet vízviszonyokkal összefüggő változásaival magyarázhatók a vízimadarak említett időszakban tapasztalt jelentős állományváltozásai, melyet a következőkben jellemzünk: Tachybaptus ruficollis „Szinte minden zsombékos helyen megfigyeltem" és „a Nagyberek déli láptaván 6, a középső láptavon 4, az északi láptavon 2, s a 4-es számú halastavon 1 kis vöcsök fészket találtam", írta KÁRPÁTI (1979). FENYŐSI (1993): „az utóbbi aszályos években az egész TK-ben mindössze 10—20 pár fészkeit". 1999-ben adataink szerint 30—35 pár fészkelt a területen. Az 1970-es évek állománya az adatok szerint a 90-es évek közepére jelentősen visszaesett, hiszen a csapadékszegény években számos potenciális fészkelőhely „megszűnt". Az 1999-es állomány véleményünk szerint még mindig kisebb, mint a 70-es évekbeli, a fészkelőhelyeket ért gyökeres változások miatt (pl. növényzettel teljesen fedett vizek).
