Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Sáfián Szabolcs – Malgay Viktor: Újabb előfordulási adatok Somogy megye nagylepke fauna ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera)

ÚJABB ELŐFORDULÁSI ADATOK SOMOGY NAGYLEPKE FAUNA ISMERETÉHEZ 377 mediterrán elterjedésû bagolylepkének az első hazai példánya (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000). SZABÓKY et al. (2001), cikkükben vándorlepkeként említik, de sokkal valószínűbb, hogy ennél a fajnál jelenkori terjedési jelenségnek vagyunk tanúi, hiszen korábbi vándorlásáról hazánkból nincsen adat. Magyarországon először a Villányi-hegységben észlelték, ma már meghódította az egész Dél-Dunántúlt, sőt adatai vannak az Alföldről is (Maroslele, ÉRTI fénycsapda), 2003-ban megjelent a Gödöllői-dombságban is (Nagytarcsa Küdői-hegy 2003. VI. 08. leg.: Sáfián Sz.). Calyptra thalictri (Borkhausen, 1790) — Középrigóc kastélypark 2003. VII. 24. leg.: Malgay V. Somogy megyéből viszonylag kevés adata ismert, csak a Látrányi Puszta karbonátos homokterületeiről került elő nagyobb példányszámban (ÁBRAHÁM 2003). A Barcsi Borókás területéről is ismert (UHERKOVICH 1978), azonban az elmúlt években nem került elő több bizonyítópéldánya. Diachrysia zosimi (Hübner, 1822) — Csokonyavisonta temető 2002.V. 25. (2 pld.) leg.: Malgay V., Sáfián Sz. A lepkének több, egymástól elszigetelt populációja ismert Somogy megyében, amelyek jól behatárolhatók, mivel a faj hernyójának kizárólagos tápnövénye az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) (ÁBRAHÁM 1990, ÁBRAHÁM 1992a, ÁBRAHÁM 1992b, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994, UHERKOVICH és ÁBRAHÁM 1995). A szerzők által megtalált populáció teljesen elszigetelt, a vérfű, kultúrterületekkel körülvéve, néhányszáz négyzetméteres területen tenyészik. A csokonyavisontai élőhely nagysága alapján arra következtethetünk, hogy a fajnak Somogy megyében sok, egymástól elszigetelt állománya él, ahol a talajvíz-viszonyok, és az emberi gazdálkodás együttes hatására vérfüves láprétek, nedves rétek alakultak ki és maradtak fenn évszázadokig. A lepke veszélyeztetettségét még nem ismerjük, de élőhelyeinek védelme indokolt, a Maculinea teleius és M. nausithous fajok védelme érdekében is. Diachrysia chryson (Esper, 1789) — Nagybajom Csipáné erdeje 1998. VII. 23 leg.: Sáfián Sz.; Középrigóc kastélypark 1999. VI. 27. leg.: Malgay V; Darány Kuti-őrház, 2001. V. 30. leg.: Malgay V; Középrigóc kastélypark 2003. VI. 18. leg.: Malgay V, Sáfián Sz. Erdőszegélyek magaskórósainak, hegyvidéki égerligetek, láperdők jellegzetes faja, amely hegy- és dombvidékeinken sokfelé előfordul, de sehol sem gyakori. Trichoplusia ni (Hübner, 1803) — Barcsi Borókás 1996. VIII. 21. leg.: Malgay V. Vándorlepke faj, amelynek hazánkból igen kevés adata van. Somogy megyéből egyetlen korábbi példány ismert (Kaposvár 1946. 09. 03. leg.: Nattán M.) (KOVÁCS 1953, ÁBRAHÁM 1990). Brachionycha nubeculosa (Esper, 1785) Középrigóc kastélypark 1999. III. 03. leg.: Malgay V. Hegyvidéki égeresek, nyíresek, illetve dombvidéki hársasok jellegzetes lepkéje, amely megtalálható a Dráva síkon, illetve a Zselicben is, de Somogy megyében ritka (ÁBRAHÁM 1992b, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994, UHERKOVICH és ÁBRAHÁM 1995). Lamprosticta culta (Den. & Schiff., 1775) — Siófok — Töreki Cinegei-pihenő 2002. VI. 30. leg.: Sáfián Sz. Meleg, száraz cserjéserdő, lejtősztyeprétek és karsztbokorerdők jellegzetes bagolylepkéje, amely az eddigi vizsgálatok alapján Somogyban igen ritka (KOVÁCS 1953; ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994). A külső-somogyi dombvidék déli kitettségű lankáinak faunisztikai vizsgálatával valószínűleg további élőhelyei kerülnének feltárásra. Polyphaenis sericata (Esper, 1787) — Középrigóc kastélypark 2000. VI. 28. (2 pld.) leg.: Szűcs R.; Siófok — Töreki Cinegei-pihenő 2002. VI. 30. leg.: Sáfián Sz.; Középrigóc kastélypark 2003. VI. 22. leg.: Malgay V Somogy megyében viszonylag ritka faj, amely azonban észak felé terjedőben van. 2003-ban már Sopron mellett is kimutatták (Szárhalmi-erdő, MAB magterület 2003. VI. 23. leg.: Sáfián Sz.). Dél-dunántúli adatai vannak a Zselicből (ÁBRAHÁM 1992b), a Dráva mellől (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1998), a Villányi-hegységből (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000), Lengyelből, Tolna-megyéből (coll in: Sáfián Sz.). Barcs környékén korábban néhány példányát találták (UHERKOVICH 1978). Actinotia rádiósa (Esper, 1804) — Darány Kuti-őrház, 1996. V 21. leg.: Malgay V; Nagybajom Csipáné erdeje 1998. VII. 21 (5 pld.) leg.: Sáfián Sz.; Darány Nagytölgyes 2003. VI. 18. leg.: Malgay V, Sáfián Sz. Kimondottan homokterületekhez kötődő, psammofil faj. A lepkét a fény kevéssé vonzza, adatai inkább nappali megfigyelésekből származnak. A belső-somogyi homokon, a Barcsi Borókásból, Nagybajom és Bélavár környékéről (ÁBRAHÁM 1992, UHERKOVICH és ÁBRAHÁM 1995, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1998) vannak adatai. 1998. júliusában Nagybajom környékén, kakukkfüvön (Thymus sp.) tömegesen táplálkozott. Jodia croceago (Den. & Schiff., 1775). — Középrigóc kastélypark 1998 V. 12. leg.: Malgay V; Középrigóc kastélypark 1999. IV. 08. leg.: Malgay V; Középrigóc kastélypark 1999. IV. 14. leg.: Malgay V. A faj életmódja kevéssé ismert, elsősorban meleg tölgyesekben fordul elő, de sehol sem gyakori. Somogyban korábbi adatai csak a Zselicből voltak (ÁBRAHÁM 1990, ÁBRAHÁM et UHERKOVICH 1994, UHERKOVICH 1981). A lepke a fényre gyengén reagál, csalétken nagyobb számban is megjelenhet (Szabóky szóbeli közlés). Lithophane furcifera (Hufnagel, 1766) - Középrigóc kastélypark 1998. II. 25. leg.: Malgay V; Középrigóc kastélypark (fénycsapda) 2004. III. 18. det: Malgay V Egerlápok, patakmenti ligetek jellemző Lithophane faja, amelynek az állat életmódjából adódóan nincs sok ismert adata. Késő ősszel kezd repülni, de ilyenkor kevéssé aktív, leginkább februári enyhe napokon és márciusban lehet csalétkezéssel gyűjteni. A fény is vonzza. A somogyi égeresekben mindenütt előfordulhat, a