Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fazekas Imre: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae)

362 FAZEKAS IMRE Magyarországon, a Dunántúlon és az Északi-középhegységben elterjedt, az Alföldön lokális és ritka (pl. Pótharasztpuszta). A hazai irodalomban (Issekutz 1955b) említett „ab. oxybeliformis Hs." önálló faj (stacioner pontuszi faunaelem), amely hazánk határait nem éri el. A gyűjteményekben „ab. oxybeliformis Hs."-nek határozott példányok Chamaesphecia dumonti Le Cerf, 1922 fajnak bizonyultak (Budai-hegyek). Az expanzív ponto-mediterrán dumonti magyarországi elterjedését még nem ismerjük 33. Chamaesphecia nigrifrons (Le Cerf, 1911) Sesia nigrifrons Le Cerf, 1911, Bull. Soc. ent. Fr. 1911: 244. Locus typicus: Franciaország, Lardy. Tápnövény: Repülési idő: Lelőhelyek: Gyulaj, Kaposvár, ? Szekszárd. Jegyzetek: Első Dél-dunántúli példányát LIPTAY (1961) közölte „Chamaesphecia sevenari ab. Schmidti ab. n. néven (Holotypus: „Gyulaj, leg. Dr. A. Schmidt, am 20, Mai 1918"). Taxonómiai vizsgálatok során később bebizonyosodott, hogy a Chamaesphecia sevenari Liptay, 1961 a nigrifrons junior szinonimája. ISSEKUTZ (1956)— Chamaesphecia aeriforns (Zeller, 1847) néven — Bartelre és Abafi-Aignerre hivatkozva megemlíti a szekszárdi lelőhelyét is: május-júniusban (a bizonyítópéldány hiányzik). A szerző ugyanekkor közölte a bakonyi példányát is, amelyről később LAŜTŬVKA (1990) megállapította, hogy a sevenari 11. ábra: A Chamaesphecia hungarica Tomala, 1901 földrajzi elterjedése Magyarországon Fig. 11. Distribution of Chamaesphecia hungarica Tomala, 1901 in Hungary 10. ábra: Chamaesphecia tenthrediniformis Denis & Schiffermüller, 1775 hím genitalia: Kölked. gen. prep. Fazekas №3158 Fig. 10. Male genitalia of Chamaesphecia tenthrediniformis Denis & Schiffermüller, 1775 in posterion view with aedeagus removed: Hungary, Kölked, gen. prep. Fazekas №3158