Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fazekas Imre: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae)

A DÉL—DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 363 LIPTAY 1961 fajjal azonos (újabban= nigrifrons Le Cerf, 1911). A Chamaesphecia aeriforns (Zeller, 1847) nem éri el Magyarország határait. Legközelebbi előfordulása a dalmát tengerparton van. Értékelés A D-Dunántúlról ez idáig 33 Sesiidae faj került elő, amely a magyar fauna 70,2%-a. A Paranthrene insolita polonica Schnaider, 1939 és a Bembecia albanensis (REBEL 1818) új fajok a régióban. A Synanthedon cephiformis (Ochsenheimer, 1808), Synansphecia muscaeformis (Esper, 1783) és a Chamaesphecia leucopsiformis (Esper, 1800) eltűnt, feltehetőleg kipusztult a területről. Csupán egyetlen védett faj, a Chamaesphecia hungarica (Tomala, 1901) ismert. Igen jelentős a veszélyeztetett taxonok részesedése (21,2%), ugyanakkor feltűnően magas a lokális, és ritka fajok előfordulása (vö. 14. ábra). A Synanthedon mesiaeformis (Herrich-Schäffer, 1846) Magyarországon csak Somogyból ismert: Kaposvár, Darány. Hazánkban aktuálisan veszélyeztetett, regionális védelemre érdemes, areaperemi, szibériai faunaelem. A populációk kipusztulása megelőzése csak a patakmenti égeresek fennmaradásával biztosítható. A regionális üvegszárnyú fauna 39,39%-a mediterrán refugiumokból származik, s főként a pontomediterrán elemek dominálnak. Szubdominánsak a szibériai faunaelemek (27,27%), de relatíve magas a holarktikus fajok részesedése is (18,18%). Az európai fajok (9,09%) többsége lokális és ritka (13. ábra). 12. ábra: A Dél-Dunántúl idealizált geomorfológiai és ökológiai tájtípus szelvénye a Sesiidae fauna jellegzetes fajaival: 1 = ártéri síkság, hidromorf talajú kultúrsztyeppel (pl. Dráva-ártér, Nagyberek), 2 = futóhomokos hordalékkúp-síkság erdőmozaikos kultúrsztyeppel (pl. Kelet-, Belső- és Nyugat-Somogy), 3 = eráziós-deráziós völgyekkel tagolt dombság kultúrmezőségekkel, szőlőkkel és kevert erdők maradványaival (pl. Zselic), 4 = hegylábfelszín szőlővel, gyümölcsössel ill. cseres-tölgyes maradványokkal (pl. Baranyai-Hegyhát), 5 = jelentősebb völgyek a dombságokon és hegységeken belül, fűzill. égerligetekkel (pl. a Völgységi-patak völgye), 6 = alacsony középhegység déli expozícióban cseres-tölgyessel, mozaikszerű karsztbokorerdővel és sziklagyeppel (pl. Mecsek, Villányi-hegység). Fig. 12. The géomorphologie and ecological landscape type map of the S-Transdanubian. It provides information on the habitats of characteristic Sesiidae species, the base rock relief and vegetation types configuration of the terrain.