Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fazekas Imre: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae)

A DÉL—DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 357 3. ábra: Synanthedon andrenaeformís Laspeyres, 1801 hím genitalia: Mecsek, Tettye, gen. prep. Fazekas, № 3147 Fig. 3. Male genitalia of Synanthedon andrenaeformís Laspeyres, 1801 in posterion view with aedeagus removed: Hungary, Mecsek Mts., Tettye, gen. prep. Fazekas, №3147 Sphinx vespiformis Linnaeus, 1761, Fauna Suec. 2: 289. Locus typicus: [Dél-Svédország] Tápnövény: Abies alba, Amygdalus communis, Betula spp., Castanea sativa, Cerasus spp., Fagus silvaticus, Junglas regia, Juniperus communis, Loranthus europeus, Malus spp., Persica vulgaris, Populus spp., Prunus spp., Salix spp., Tamarix gallica, Quercus spp., Ulmus glabra. Repülési idő: IV—VIII. Lelőhelyek: Darány, Kaposvár, Őrtilos, Pécs (Tubes, Misina, Tettye), Simontornya. Jegyzetek: Areájának súlypontja Európa és KisÁzsia. Hiányzik a Brit-szigetek, és Skandinávia északi területeiről. Magyarországon főként a mandulásokban és az őszibarackosokban okozhat kárt. A gyökérgyak károsítását — a Dél-Dunántúlon — főként a Mecsek déli lejtőin figyelték meg (SZALAY 1969). 13. Synanthedon conopiformis (Esper, 1782) Sphinx conopiformis Esper, 1782, Schmett. Abb. Nat. Beschr. 2. Taf. 31., Fig. 1., 2. Locus typicus: A-4Bécs. Tápnövény: Quercus spp., Loranthus europaeus, Viscum album. Repülési idő V—VIII. Lelőhelyek: Darány, Pécs (Tettye). Jegyzetek: Európában szinte mindenütt gyűjtötték: a magashegységek, a Brit-szigetek és Skandinávia kivételével. Megtalálható még Kis-Ázsiában, és részben Közép-Ázsiában is. Magyarországon lokális és nem gyakori faj: Dunántúl, Gödöllői-dombvidék, Debrecen. 14. Synanthedon tipuliformis (Clerck, 1759) 4. ábra: A Synanthedon vespiformis Linnaeus, 1761 imágója Fig. 4. Adult of Synanthedon vespiformis Linnaeus, 1761 Sphinx tipuliformis Clerck, 1759, Icon. Ins. Rar.: Taf. 9. fig. 1. Locus typicus: [Kelet-Európa]. Tápnövény: Ribes spp. Repülési idő: V—VIII. Lelőhelyek: „Balaton" (LASTÛVKA 1990), Barcs, Hőgyész, Hosszúhetény (Köves-tető), Kaposvár, Komló (Kökönyös), Pécs (Makár-hegy, Tettye), Simontornya, Zengővárkony. Jegyzetek: Eurázsai faj, amelyet behurcoltak ÉszakAmerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. A ribizli- és az egres ültetvényekben károkat okozhat. 15. Synanthedon spulen (Fuchs, 1908) Aegeria spuleri Fuchs, 1908, Int Ent. Z. Guben 2: 33. Locus typicus: Ausztria, Tirol (Halltal im Kar-wendelgebirge). Tápnövény: Juniperus spp., Corylus spp., Carpinus spp., Fagus sylvatica, Ulmus spp., Acer spp. Repülési idő: V—VIII. Lelőhelyek: Darány, Kaposvár, ? Pécs. Jegyzetek: ISSEKUTZ (1955b) fajt még a Synanthedon tipuliformis (Clerck 1759) szinonimájának tartotta. Első magyarországi példánya Kaposvárról került elő (LASTÛVKA és LASTÛVKA 1987). A spuleri önálló faj. A fajpár jellegzetes morfológiai eltérései az elülső szárnyon (5. ábra) valamint a genitáliákban jól felismerhetők. A spuleri magyarországi elterjedése csak a hazai gyűjtemények Synanthedon tipuliformis anyagának teljes revíziója után rajzolható meg. Ez idáig bizonyíthatóan csak a középhegységek néhány pontjáról, és a DDunántúlról mutatták ki (vö. LASTÛVKA és LASTÛVKA 1987). Hazánkban igen lokális és ritka faj. Földrajzi elterjedése sajátos képet mutat (FREINA 1997: Karte 38). Franciaországtól, Itálián és Közép-Európa déli tájain át egészen Görögországig lehúzódik, majd egy kelet-balkáni hiátussal a Fekete-tenger déli-, s keleti partszegélyén bukkan fel ismét. 16. Synanthedon loranthi (Králícek, 1966) Aegeria loranthi Králícek, 1966, Acta Mus. Мог. Sei. Nat. v.