Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fazekas Imre: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae)

356 FAZEKAS IMRE ZEKAS 2001: p. 315). LAŜTUVKA (1990) korábban még nem tartotta a magyar fauna tagjának. FREINA (1997) szerint Magyarországon a ssp. polonica él. A magyar populációk földrajzi elterjedése, állománynagysága még nem ismert. Az alfaj areája Európában DélSpanyolországtól, az Appennini-félszigeten és KözépEurópán át a Balkánig, és Ukrajnáig tart. A Paranthrene insolita polonica morfológiailag igen közel áll a Paranthrene tabaniformis (Rottemburg, 1775) és a Paranthrene diaphana DALLA TORRE és STRAND 1925 fajokhoz. A diaphana Dél-magyarországi felbukkanása várható. Az insolita egy politipikus, földrajzilag jól elkülöníthető alfajkörre osztható taxon. Az alfajkör (vö. FREINA 1997) fő elterjedési területe: Észak-Irán, Palesztina, Kis-Ázsia. Európában fragmentális előfordulású (ssp. insolita). Hiányzik Skandináviából és a Brit-szigetekről. 5. Synanthedon spheciformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) Sphinx spheciformis [Denis & Schiffermüller], 1775, Syst. Verz. Schmett.: 306. Locus typicus: Németország, Frankfurt am Main. Tápnövény: Alnus spp., Betula spp., Salix spp. Repülési idő V—

VII. Lelőhely: Darány, Kaposvár, Szenta. Jegyzetek: PAZSICZKY 1941-ben Kaposvárról — triannulata néven — leírt egy formát, amelyet az óta más földrajzi területen is megtaláltak: a triannulata esetében a 2. a 4. és a 6. potrohszelvény is sárgán gyűrűzött. Magyarországon csupán a Dunántúlon és az Északiközéphegységben ismert néhány lokális populációja. A Palearktikumban főként az északi területeken elterjedt. 6. Synanthedon stomoxiformis (Hübner, 1790) Sphinx stomoxiformis Hübner, 1790, Beitr. Gesch. Schmett. 2: 93. Locus typicus: Németország, Fridberd in Bayern. Tápnövény: Cornus sanguinea, Euonymus europaea, Mespilus germanica, Rhamnus catharticus, Frangula alnus. Repülési idő: V—

VII, Lelőhelyek: Darány, Őrtilos, Pécs (Tettye). Jegyzetek: Magyarországon a középhegységekben igen lokális, ritka (pl. Budai-hegyek, Vértes, Bükk), melegkedvelő, inkább stenök faj. Németországban (Baden-Württenberg) erősen veszélyeztetett, vöröslistás faj. Az alföldi területeken csak Darányból és Bátorligetről ismert. Közép-Ázsiától Kis-Ázsián (ssp. amasina Staudinger, 1856) és Közép-Európán át a Pireneusi-félszigetig gyűjtötték. 7. Synanthedon mesiaeformis (Herrich-Schäffer, 1846) Sesia mesiaeformis Herrich-Schäffer, 1846, Syst. Bearb. Schmett. Eur. 2: 74. Locus typicus: „Oroszország". Tápnövény: Alnus glutinosa. Repülési idő: VI—VII. Lelőhelyek: Darány, Kaposvár, Nagyatád. Jegyzet: Magyarországon csak Somogyból ismert. Hazánkban először PAZSICZKY (1941) fedezte fel. Az imágókat (4 ex.) 1932—34-ben ill. 1938-ban gyűjtötték. Azóta csupán hernyókból kinevelt példányok kerültek elő (Darány) az 1980-as években (LAŜTUVKA 1990), valamint később Nagyatádról (1993. 5. 26. leg. Hamburg). Morfológiailag igen változékony taxon. Tipikus élőhelyei a patakparti égerligetek. Hazánkban az idős égerligetek kitermelése miatt erősen veszélyeztetett, védelemre érdemes szibériai faunaelem. Európában a mesiaeformis areaperemi helyzetben van, rendkívül disjunkt, és ritka faj. Ny-Európában csak egy izolátuma ismert DK-Franciaországban. 8. Synanthedon culiciformis (Linnaeus, 1758) Sphinx culiciformis Linnaeus, 1758, Syst. Nat. 1. (ed. 10): 493. Locus typicus: [Europa]. Tápnövény: Alnus-, Betula-, Fagus-, Populus-, Prunus-, Quercus-, Tilia- és Ulmus spp. Repülési idő: IV

—

VI. Lelőhelyek: Darány, Kaposvár, Pécs (Tettye). Jegyzetek: Az elülső szárny szegélyszínében formagazdag, holarktikus faj, amely a csemetekertekben időnként kártevőként is felléphet. Magyarországon lokális előfordulású. 9. Synanthedon form icae form is (Esper, 1783) Sphinx formicaeformis Esper, 1783, Schmett. Abb. Nat. Beschr. 2: 216. Locus typicus: Németország, Frankfurt am Main. Tápnövény: Salix spp. Repülési idő V—VIII. Lelőhelyek: Darány, Kaposvár, Pécs. Jegyzetek: Eurázsiái elterjedésű faj, amely hiányzik a mediterrán szigetekről, s nem éri el É-Afrikát. Hazánkban — a kosárfűz telepeken — időnként kártevőként is fellép. Rendszerint egy nemzedékes faj, de a DélDunántúlon egyes években — a nyár végén — egy második generáció is megjelenik. 10. Synanthedon andrenaeformis (Laspeyres, 1801) Sesia andrenaeformis Laspeyres, 1801, Ses. Eur.: 20. Locus typicus: Magyarország, Buda (= Ofen). Tápnövény: Viburnum lantana, V. opulus. Repülési idő: V—

VII. Lelőhelyek: ? „Mecsek" (LAŜTUVKA 1990), Pécs (Tubes, Misina, Tettye), Várad. Jegyzetek: Magyarországról leírt, disjunkt, eurokaukázusi faj. Hazánkban igen lokális és ritka. Korábban csak a Budai—hegyekből volt ismert. Újabban LASTÛVKA (1990) kimutatta Keszthelyről is. 11. Synanthedon myopaeformis (Borkhausen, 1789) Sphinx myopaeformis Borkhausen, 1789, Nat. Eur. Schmett. 2: 169. Locus typicus: [Kelet—Európa]. Tápnövény: Malus spp., Crataegus spp., Sorbus spp. Repülési idő V—VIII. Lelőhelyek: „Balaton", Balatonszentgyörgy, Kaposvár, Mecsek (Terbes), Őrtilos, Pécs (Tettye), Simontomya, Szulok, Vörs, Zamárdi Jegyzetek: Ez idáig csak Európából, Kis-Ázsiából, Libanonból és Észak-Egyiptomból mutatták ki. Az alma-, birs-, körte- és szilvafákon időnként krátevőként is felléphet. Magyarországon főként az almaültetvényekben elterjedt. 12. Synanthedon vespiformis (Linnaeus, 1761)