Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae, Sigalphinae

348 PAPP JENŐ (egy balaton-felvidéki és egy magas-bakonyi lelőhelyen is előkerült). Dacnusa dryas (Nixon, 1948) — VI/2: 1 9 : Karád, Öreg-hegy.—

V. — Négy országból ismerjük lelőhelyeit Európában: Anglia, Svédország, Oroszország és Magyarország. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben is megtalálták). Dacnusa evadne (Nixon, 1937) — VI/1: 1 9 : Mánfa, Mélyvölgy (Mecsek). 1 9 : Pécs, Misina déli oldala (Mecsek). — VI/2: 1 9 : Mernye, Szana. 1 O": Somogyaszaló, Desida, Quercetum petraeae-cerrisben fűhálózva. — V és VII—

VIII. — Eddig hat európai országból mutatták ki, előkerült az ázsiai Oroszországban is (Bajkál és Csitin körzet). A magyar fauna úja faja (három magas-bakonyi lelőhelyét is feljegyezték). Dacnusa gentianae Griffiths, 1967 — VI/2: 2 9 : Darány, ősborókás. — V—

VI. — Leírásakor három európai országban tudtak előfordulásáról, azóta sehonnan sem jelentették újabb lelőhelyeit. Magyarországon először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból mutatták ki (PAPP 2002: 579), bakonyi lelőhelyeiről is tudunk. Dacnusa laevipectus Thomson, 1895 — 1/1: 1 9 : Balatonszabadi. —VI/1: 1 9 : Pécs, Tettye (Mecsek). — VI/2: 1 O": Dombóvár. — V—

VI és IX. — Magyarország leggyakoribb Dacnusa faja; Európa-szerte elterjedt és gyakori, helyenként közönséges. Dacnusa liopleuris Thomson, 1895 — VI/2: 1 O": Fonyód. 1 9 : Zalalövő. — VI. — Előfordulását közölték Svédországból, Lengyelországból és Németországból. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységben is megtalálták). Dacnusa longiradialis Nixon, 1937 — VI/1:4 O*: Pécs, Dömörkapu. — V — Eddig hét nyugat-palearktikus országból ismerjük: Írország, Anglia, Svédország, Ausztria, Magyarország, Litvánia és Azebaidzsán. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységből is ismerjük). Dacnusa macrospila (Haliday, 1839) — VI/1: 1 O": Komló (Mecsek). — IX. — Eddig hat európai országból (Írország, Anglia, Franciaország, Németország, Dánia és európai Oroszország: (Leningrád körzet). A magyar fauna új faja. Dacnusa maculipes Thomson, 1895 — VI/2: 2 9 + 1 O": Barcs. 1 O": Darány, ősborókás. 1 9 : Nagykanizsa. 1 9 : Zajk. —

VI. —A palearktikus régió egyik leggyakoribb Dacnusa faja, Magyarországon is gyakori, sokfelé közönséges. Dacnusa melicerta (Nixon, 1954) — VI/2:1 9 : Barcs. — VI. — Palearktikus elterjedésű, számos országból közölték lelőhelyeit. Hazánkban először a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból közölték egy lelőhelyét (PAPP 2002: 579). Dacnusa metula (Nixon, 1954) — VI/1: 1 9 : Komló, Zobák puszta (Mecsek). 1 9 : Orfű, Szuadó (Mecsek). 2 O": Pécs, Misina déli oldala (Mecsek). — VI/2: 1 9 : Tab, Gyári-hegy. — Vés VIII.—A nyugati Palearktikumban öt országban tudunk előfordulásáról: Írország, Nagy-Britannia, Svédország, európai Oroszország: Leningrád körzet, Azerbaidzsán. A magyar fauna új faja (egy balaton-felvidéki és két magas-bakonyi lelőhelyen is gyűjtötték). Dacnusa monticola (Förster, 1862) — VI/2: 1 O": Mernye, Rákóczi utca. — VIII. — Svájcból (Engadinvölgy) írták le, előkerült Írországban, Dániában, Svédországban és Romániában (Olténia). A magyar fauna új faja. Dacnusa plantaginis Griffiths, 1967 — VI/1: 1 O": Pécs, Kozári erdő. — VI. — Öt európai országból közölték: Írország, Németország, Lengyelország, európai Oroszország, Azerbaidzsán. A magyar fauna új faja (a Bakony-hegységből is ismerjük). Dacnusa radialis Tobias, 1966 — VI/2: 1 9 : Simontomya. — VII. — A fajt Turkesztánból írták le (TOBIAS 1966: 130), azóta máshonnan nem közölték. A magyar fauna új faja (a balaton-felvidéki Keszthelyen is gyűjtötték). Dacnusa sibirica Telenga, 1934 — VI/2: Zajk. — VI. — Palearktikus elterjedésű, szórványosan előforduló faj. A magyar fauna új faja (a balaton-felvidéki Kapolcson is gyűjtötték). Dacnusa temula (Haliday, 1839) — VI/1: 1 9 : Pécs, Tettye (Mecsek). — V. — Európa egyik leggyakoribb Dacnusa faja (SHENEFELT 1974: 1099, TOBIAS 1986: 225). A magyar fauna új faja (három bakonyi lelőhelyen is előkerült). Dacnusa veronicae Griffiths, 1967 — VI/1:1 Cf: Komló, Zobák puszta (Mecsek). 2 9 : Magyarpeterd. 1 O": Pécs, Kozári erdő (Mecsek). — VI és VIII. — TOBIAS (1986: 224) három európai országot nevez meg ismert elterjedésének: Anglia, európai Oroszország, Örményország. A magyar fauna új faja (a keleti-bakonyi Fehérvárcsurgón is gyűjtötték). Exotela Förster, 1862 Exotela obscura Griffiths, 1967 — VI/2:1 9 : Mernye, Szana. — VIII. — Európában szórványos lelőhelyeit (Magyarországhoz legközelebb Svájcból és Lengyelországból) közölték. A magyar fauna új faja (három bakonyi lelőhelyét is feljegyezték). Exotela phryne (Nixon, 1954) — VI/1: 10 O": Pécs, Márévári völgy (Mecsek). — VI/2: Lasztonya, Borshely, Malaise csapdával gyűjtve. — V—VI. —Angliából írták le, előfordulását közölték Oroszországból (Leningrád körzet, Távol Kelet). Hazánkban a Bakony-hegységből és az Alpokaljáról is ismerjük. A magyar fauna új faja. Lepton Zetterstedt, 1838 Lepton elegáns (Curtis, 1829) — VI/1: Komló, Hidasivölgy (Mecsek). —VI/2: 2 9 + 2 Cf: Lasztonya. 1 O": Zalalövő. 1 9 : Zalalövő, Irsapuszta. — V—VI. — Palearktikus elterjedésű, Európában gyakori faj. Magyarországról először SZÉPLIGETI (1896b: 321) közölte „Budapest"-ről, majd magam (PAPP 2002: 580) a FertőHanság Nemzeti Parkból (Barbacs). Lepton gracile (Curtis, 1829) — 1/1: Zamárdi, Törekiláp. — VI/1: 1 O": Pécs, Misina-tető (Mecsek). — VI/2: 1