Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Sár József – Dudás György – Merkl Ottó: A hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) Magyarországon (Coleoptera: Endomychidae)

A hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) Magyarországon (Coleoptera: Endomychidae) 1 SÁR JÓZSEF — 2 DUDÁS GYÖRGY —

з MERKL OTTÓ 1 H-7973 Teklafalu, Fő utca 39., HUNGARY 2 Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, H—7601 Pécs, Pf. 46, HUNGARY, E-mail: dudi900@freemail.hu 3 Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, H—1431 Budapest, Pf. 137, HUNGARY, E-mail: merkl@zoo.zoo.nhmus.hu SÁR, J., DUDÁS, GY. és MERKL, O.: Pleganophorus bispinosus Натре, 1855 in Hungary (Coleoptera: Endomychidae) Abstract: The myrmecophilous endomychid Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855 was found in 27—28 February 2002 at Bisse in the Villány Hills (Baranya county, Southern Hungary). This is the second locality of the species in Hungary; the first was Sátorhely, also in Baranya county. A check-list of Hungarian Endomychidae is given. Keywors: Pleganophorus bispinosus, faunistics, myrmecophyly, Endomychidae Bevezetés A különleges megjelenésű, és sajátos életmódja miatt rendkívüli ritkán gyűjtött hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) eddig az alábbi országok következő lelőhelyeiről került elő. Bulgária: közelebbi lelőhely nélkül (DORN 1936, ROUBAL 1928). Görögország: Kumani (BRENSKE és REITTER 1884). Horvátország: Béli Manaŝtir (= Pélmonostor) (KAUFMANN 1914), Knezevo (= Főherceglak) (ROUBAL 1928). Magyarország: Sátorhely (= Sátoristye) (ROUBAL 1928). Románia: Bâile Herculane (= Herkulesbad, Herkulesfürdő) (DORN 1936); Mehadia (= Mehádia) (CSÍKI 1900, FRIVALDSZKY 1865, KUTHY 1897); Sibiu (= Hermannstadt, Nagyszeben) (CSÍKI 1900, HAMPE 1855, KUTHY 1897). Szlovákia: Luĉenec (= Losonc) (ROUBAL 1928). A faj rövid jellemzése, rendszertani helye FRIVALDSZKY (1865) részletes magyar nyelvű, az akkori időkre jellemző „nyelvújításos" leírást adott a bogárról (a fajt a „kéttövisü csápzöm" magyar névvel illette). A leírás pontos, és a ma igen különösnek ható kifejezések (pl. „alajkfalám", „rágony", röptyű") miatt a rovarászati szaknyelvet illető tudománytörténeti jelentőséggel is bír. TOMASZEWSKA (2000) még alaposabb, a kladisztikai analízis kívánalmainak is eleget tevő angol nyelvű jellemzést ad a monofiletikus (egyetlen fajból álló) Pleganophorus Hampe, 1855 genuszról. A hangyász álbödét ha valaki látta, egyetlen kárpátmedencei bogárfajjal sem fogja összetéveszteni. Ez a különlegesen alakult csápnak köszönhető. Mindkét ivar csápja 4 ízű; az utolsó íz hatalmasan megnagyobbodott, hosszabb, mint az előző 3; a nősténynél olyan széles, mint az előző ízek, a hím esetében sokkal szélesebb. Egyébként a bogár 3,5—4 mm hosszú, kissé megnyúlt, fénytelen, egyszínű vörösbarna; szárnyfedői sűrűn pontozottak, mindenféle pontsor nyoma nélkül; lábfejei 4 ízűek (1—2. ábra). 1—2. ábra: Hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) hímje (1) és nősténye (2) A bogár élőhelyéről és gyűjtésének körülményeiről rendelkezésre álló tudnivalókat DORN (1936) foglalja össze. Eszerint a példányokat a Lasius brunneus Latreille, 1798 hangyafaj által lakott elpusztult fákban (tölgy, bükk, hárs) találták, vagy hangyajáratokat tartalmazó mohapárnákból rostálták. CSÍKI (1900) a Lasius alienus (FÖRSTER 1850) hangyafajt is említi gazdaként. Lárvája ismeretlen. A Pleganophorus bispinosus az álbödefélék (Endomychidae) családjába, azon belül a Pleganophorinae alcsaládba tartozik, annak egyetlen palearktikus faja. Ezen alcsalád tagjai még a Trochoideus Westwood, 1833 (11 leírt faj Közép- és Dél-Amerikából, Afrikából, Madagaszkárról, Délkelet-Ázsiából, Új-Guineából és Óceániából), valamint a Borneóról leírt Dadocerus nitidus Arrow, 1920 (STROHECKER 1953). Az alcsalád monofiletikus voltát alátámasztó szünapo-