Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Szalóki Ildikó – Bódis Judit: A Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek élőhelyei

A LELLEI-BOZÓT ÉS A SZEMESI-BEREK ÉLŐHELYEI 287 A gödör peremén szikesedésre utaló fajok is találhatók, mint a Plantago maritima és a Lotus glaber. Kitekintés: Az autópálya nyomvonala közvetlenül nem érinti, de közelsége miatt a folt vízviszonyainak megváltozása várható. 12. Élőhely típus: éger- és akáctelepítés mmÁ-NÉR: RB, RD, OB, ОС Történet: A III. Katonai Felmérés térképén az északi részen nedves rét, a déli részen pedig nádas jelölés látható. Az 1931-es térképlapon a folt egész területe szántóföld, aminek művelésével később felhagytak és az 1981-es térképlapon nagy része sásos-nádas járható mocsárként, az északnyugati magasabban fekvő terület pedig rétként szerepel. Jelenlegi állapot: A területen nagyobbrészt éger-, kisebb területen akáctelepítés történt. Áfák között többnyire a telepítés után másodlagosan kialakult gyomos és jellegtelen gyepet találunk. Az északkeleti részen már záródott a faállomány, mely a következő fajokból áll: Alnus glutinosa, Robinia pseudo-acacia, Eleagnus angustifolia, Salix alba, Sambucus nigra. Az északnyugati és a déli részen fiatalok a fák. A kevésbé bolygatott széli részeken megmaradtak a kékperje (Molinia coerulea agg.) zsombékjai, de beljebb már a magas aranyvessző (Solidago gigantea) dominál. Kitekintés: Keresztülszeli az autópálya nyomvonala. 13. Élőhely típus: egykori anyagnyerő helyen kialakult gyékényes és az azt határoló fák mmÁ-NÉR: B1a, BA, RB Történet: Az előző, 12-as folttal azonos a terület története 1981-ig. Azután valószínűleg anyagnyerő helyként szolgált, amelynek 1—2 m-es gödreit megtöltötte a talajvíz. Az így kialakult keskeny, hosszú bányatavak mellé fasorokat telepítettek. Jelenlegi állapot: A nyugati részen egy nagyobb, a keleti oldalon több kisebb gödör található. A nyugati, nagy mélyedésben még víz van, ebben pár fajból álló vízi és mocsári növényzet telepedett meg. A keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) domináns, szinte teljesen benövi a gödröt, de pl. az északi részen kevés szabad vízfelület is találtunk. A víztest növényzete megegyezik a következő, 14. foltnál (a csatorna növényzete) leírttal. Szintén az északi részen, a már nem bányászott felső részeken télisás (Cladium mariscus) folt maradt fenn, ami az eredeti tőzegtalaj jelzője. Természetesen az anyagkinyerés következtében az egész terület alaposan bolygatottá vált, a lápnövényzetre csak az említett kis télisásos utal. A keleti részen már nem felismerhetőek az egykori gödrök. A két részt nagytermetű szürke nyarak (Populus x canescens) választják el egymástól, ezek tájképi szempontból értékes foltot jelentenek. A keleti részen fás-bozótos növényzet borítja a gödröket és környéküket. Főleg füzek, mint Salix alba, S. purpurea és az Eleagnus angustifolia jellemző még. Kitekintés: Északi részén érinti az autópálya nyomvonala. 14. Élőhely típus: csatorna mmÁ-NÉR: BA Történet: A csatorna vonala a II. Katonai Felmérés térképén jelenik meg, s napjainkig minden térképlapon szerepel, mint a legbiztosabb tájékozódási lehetőség. Eredetileg a Tetves-patak vizét vezette a Balatonba, de a halastavak kialakítása után ezt a szerepet a Szemesi-Berek keleti részén húzódó csatorna vette át. Azóta ez viseli a Tetves-patak nevét. Jelenlegi állapot: A csatorna partja rendszeresen és mélyen, szinte a vízig nyúlóan kaszált, és a kaszált sávon túl, mindkét oldalon fák, bokrok kísérik. A csatornapart fái, cserjéi: Salix caprea, S. cinerea, Prunus spinosa, Crataegus monogyna, Eleagnus angustifolia, Sambucus nigra, Euonymus verrucosus. A csatornaparton a nedves helyek gyakori és bolygatástűrő lágyszárúi nőnek: Agrostis stolonifera, Carex acutiformis, Lycopus europeus, Angelica sylvestris, Bidens tripartitus. A csatorna vízteste szinte üres, kevés a benne gyökerező növény: Polygonum amphibia, Polygonum lapathifolia, Berula erecta, Bolboschoenus maritimus, Glyceria maxima, Butomus umbellatus, Typha latifolia Kitekintés: Keresztülszeli az autópálya nyomvonala. Összefoglalás A terület részét képezte a Balatont egykor délről övező kiterjedt lápvilágnak, aminek a lecsapolások következtében csupán töredékei maradtak fenn. A vizsgált terület eredeti élőhelyeire leginkább csak az elnevezések utalnak, mint a Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek. A Balaton környéki mocsarakban lévő víz mennyiségét hosszú időn keresztül alapvetően a tó vízszintje határozta meg. Már a rómaiak felismerték, hogy a kolonizáció és a gazdasági hasznosítás alapvető feltétele a vízszabályozás, a mocsárlecsapolás. Ennek érdekében egészen napjainkig újabb és újabb csatornákat létesítettek és tartanak fenn. Mindezek ellenére sem sikerült a Balaton és az azt környékező mocsaras területek vízállapotát az éghajlati változásoktól függetleníteni. Tájtörténeti dokumentumok igazolják, hogy a berkeknek általában, így a Lellei-Bozótnak és a SzemesiBereknek is, évszázadokon keresztül gazdasági szerepe volt. A réteket legeltették és kaszálták, a nádas és a sasos részeket aratták. A gazdálkodás jellege az utóbbi évtizedben változott meg. A legeltetés megszűnt, a rétek kaszálása és a nád aratása rendszertelenné vált. A legelők és kaszálók egy részén anyagnyerő helyeket és faültetvényeket létesítettek. A terület déli részét átszeli majd az M7 autópálya nyomvonala. A jelenlegi növényzetben a nádas dominál, nagyrészt erősen degradált, gyomos állománnyal. A kevésbé nedves területeken magaskórós, leromlott franciaperjés rét, jellegtelen üde gyep, és mocsárrét az uralkodó. A magasabb térszíneket, mint a nádasból kiemelkedő „szigeteket" degradált félszáraz gyep, illetve akác- és égerültetvény borítja. A területet észak-déli irányban kettészelő csatorna az egyetlen olyan árok, amelyben egész évben víz folyik.