Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Börcsök Zoltán: Botanikai vizsgálatok a Péterhidai Fás Legelőn

BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A PÉTERHIDAI FÁS LEGELŐN 275 A gyalogbodzának (Sambucus ebulus) csak egyetlen nagyobb foltja található, a terület bejáratához közel, aminek az oka a fent említett, vagyis az, hogy a területnek ez a része bejáratként szerepel. Sűrűn nőnek a tövek egymáshoz, erőteljesen árnyékolnak, de nem terjed, a foltja stabil. Cserjés foltok Több foltban — a tisztítások elmaradásával — erőteljes cserjésedés indult meg, ma már erőteljes cserjék is vannak a területen, a nagyobb és zártabb foltok közepén gyakran láthatunk már egy-egy kisebb fácskát is. Megtalálhatók a cserjék a fák körül is, helyenként sűrű bozótot alkotva. A leggyakoribb a kökény (Prunus spinosa) és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), hiszen a legelő állatok ezeket a tövises fajokat nem szerették, nem ették (ezért is kellett az embernek tisztítania a legelőt). Nagyon gyakran lehet találkozni a mezei juhar cserje termetű, erősen paraléces egyedeivel is. Ezekben a foltokban a bokrok egymástól néhány méteres távolságban helyezkednek el, egyelőre elegendő fény van a fénykedvelő növények fennmaradására. Nagyobb problémát jelentenek az összefüggő földi szedres (Rubus fruticosus) foltok, melyek áthatolhatatlanok, és nagyon sűrűek, alattuk csak egy-két növény képes életben maradni. Néhány nagyobb kiterjedésű folt található belőle a legelőn. Egyéb előforduló cserjék: gyepűrózsa (Rosa canina), a terület egy pontján egy 5 m átmérőjű foltban: erdei rózsa (R. arvensis); hamvas szeder (Rubus caesius), kistermetű mezei szilek (Ulmus minor), fekete bodza (Sambucus nigra), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), komló (Humulus lupulus), fagyai (Ligustrum vulgare). Következtetések Erdő vagy legelő? A terület jövője kétféle irányt vehet. A végeredmény eléréséhez más-más a teendő. A természeti folyamatoknak teret engedve a terület lassan erdővé válik. A legelő déli, délkeleti részén már fokozottan előrehaladt ez a folyamat, itt mindenképpen hagyni kell az erdőt felnőni, már csak azért is, mert rengeteg energiát kellene befektetni a megtisztításához. Másrészt hosszú távú megfigyeléseket lehetne tenni a folyamattal kapcsolatban. Amennyiben azt az utat választjuk, akkor a kocsányos tölgyeket és a gyümölcsöket kell segíteni, a többi, a területen jelenlevő fafajnak elegendő magonca található ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt ligetes erdő álljon a legelő helyén. Másik lehetőség — ami számomra szimpatikusabb —, hogy a terület kezelésével fenntartjuk a legelő állapotot. A védett fajok termőhelyét ki kell hagyni a kezelésből. Mivel mindkét kosbor facsoportok alatt helyezkedik el, nem szabad a legelő állatokat odaengedni, vagy tereléssel, vagy villanypásztor segítségével tarthatjuk őket távol. Legfontosabb feladat a legelő teljes területének kezelése. Meg kell tisztítani a gyomos foltoktól, és elő kell segíteni a természetes gyep felújulását. Utóbbit akár úgy is megtehetjük, hogy a természetes foltokról magot szedünk, melyet elszórunk a valamilyen módon előzőleg kezelt gyomos területeken. Nézzük végig a legelő gyomfoltjainak kezelését. Aranyvesszős foltok A fátlan vegetációs egységek fennmaradásához szükséges rendszeres és okszerű kaszálás, legeltetés elmaradása teszi lehetővé e nemzetség fajainak megtelepedését és elszaporodását. Ha kialakul egy zárt állomány, akkor ez az eredeti növénytakaró pusztulásával jár. A zárt, egynemű állományok kezelésére a tarackrendszer folyamatos gyengítése javasolt (BOTTADUKÁT és DANZA 2002), rendszeres tisztító kaszálásokkal, és az avarréteg eltávolításával. A kaszálás megakadályozza a virágzást, s ezzel az ivaros szaporodást, másrészt a tarackok legyengülnek, s nő a mortalitásuk. Szarvasmarhával történő hasznosítás a legelő többszöri tisztító kaszálás után lehetséges, bár az aranyvessző-fajok magas szaponin-tartalma az állatoknál emésztőszervi problémákat okozhat. Szürkemarhánál nem tapasztaltak ilyet ezért is indokolt lenne ennek a fajtának az alkalmazása (VISZLÓ szóbeli közlése 2002). A mechanikai védekezés is hozhat eredményt, mivel a Solidago fajok tarackjának csak a csúcsrügye fejlett, a talajművelés hatására keletkező tarack darabok csak kisebb részben hajtanak ki. Mivel a vizsgálatok szerint „értékes" fajok nincsenek az aranyvesszős foltok alatt, esetleg meg lehet próbálkozni a mechanikai irtással is. Vegyszeres irtás a terület védett volta miatt nem ajánlott, illetve mivel kiterjedt foltról van szó nagy mennyiségű vegyszert kellene kijuttatni (glifozát tartalmú vegyszert ajánlanak). A terülten vadászok tevékenykednek, s rendszerint kaszálásokat is végeznek egy-egy sávban, a magaslesek irányába, illetve az utakon. Jól megfigyelhető az aranyvesszővel borított területeken, hogy a Solidago foltján keresztül haladó kaszálás nyomában nem, vagy csak alig fejlődik ez a gyom. Selyemkóró foltja Védett területről lévén szó, nem ajánlott a vegyszeres irtása ennek a fajnak sem, hanem inkább a mechanikai korlátozást kell fontolóra venni. A mechanikai korlátozás a megtelepedésének minél korábbi szakaszában kellene történni, amikor a gyökerek még nem hatoltak mélyre. A mi esetünkben talán még van erre lehetőség, bár természetvédelmi szempontból nem célszerű. Egyes vizsgálatok szerint mélykaszálással lehetséges a visszaszorítása (KELEMEN 1997). Fontos, hogy a kaszálás évente többször történjen, a virágok teljes kifejlődése előtt mindenképpen, és a kaszálás