Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Magyar Kálmán: A kaposvári vár területén végzett legújabb régészeti kutatások eredményei

A KAPOSVÁRI VÁR TERÜLETÉN VÉGZETT LEGÚJABB RÉGÉSZETI KUTATÁSOK 191 EREDMÉNYEI és gerendákat helyeztek el. A kiásott részben megfigyeltük, hogy egymás mellé sűrűn 2—3 db 20—25 cm-es átmérőjű, henger formájú fákat ástak le. Az úgynevezett öregtoronynál megtaláltuk az említett cölöpvázra rádöngölt, téglatörmelékes, agyagos réteget, amely fölé helyezték el a vékonyabb és simább köveket. Fölöttük vastagabb, átlagosan 20 cm széles kövek következtek. Erre helyezték a meszes habarcsba rakott téglasorokat. A 3. számú kutató-árokban a torony belsejében megtaláltuk a lapos homok és a keményebb mészkövekből készített középkori járószintet is. (5. ábra) A torony tégláiból csupán a ráfalazott újabb koriak voltak mérhetőek. (5—6. ábra, 3—5. kép) Középkori, valószínűleg a toronnyal egykorú, a 6. kutatóárokban lévő D-i és Ny-i fal maradványok téglamérete 22cmx 12cmx6,5cm volt. (8—9. ábra, 9. kép) A török időszak építkezési emlékeit: a több rétegben rakott téglafalak, különböző cölöp és deszkamaradványok formájában elsősorban a 11. kutatóárokban rögzíthettük. Az itt előkerült egyik falat Ny-i irányban megvastagították és egy vakolt falrésszel látták el, amelyhez csatlakozott egy fagerendával megerősített lépcsőrész. (13—14. ábra, 12. kép) Megfigyelhettük azt is, hogy a középkori várfalak téglái átlagosan 25 cm hosszúak és 7 cm vastagok. A belső, általában hevenyészetten rakott téglafalak, alapok, mint a II. számú szelvényben előkerültek, vékonyabb (5,5 cm), de hosszabb (30 cm) téglákból készültek. (9—11. ábra, 8, 11. kép) Középkori félkörívesen kanyarított formájú idomtéglát, összesen 6 darabot az úgynevezett ágyútorony, a rondella feltárásánál találtunk.

51 Legnagyobb számban és helyenként kronológiai meghatározást is segítő rétegben a különböző korú és típusú kerámiák kerültek elő.

52 így határozhattuk meg a torony É-i falalapjának az építését, mert legalul a mocsári rétegben találtunk egy őskori vonaldíszes kerámiát. A torony D-i falának közelében húzott 3/A kutatóárokban 117 cm-es mélységben egy Árpád-kori szemétgödör hullámvonalas kerámiái kerültek a napvilágra.

53 (16. ábra 6,.) A K-i várfal alapja mentén —125 cm-es mélységben a sárga agyagban egy őskori és két középkori oldaltöredék jelezte az alap építésének az idejét. Kézi korongon készített egyszerűbb hullámvonalas és vonalkázott díszű kerámiák a 3. és a 3/A kutatóárokban, vagyis a toronynál, (16. ábra 2, 6.) a 8. és a 12. kutatóárkokban, valamint az I—

II. szelvényben, tehát a Ny-i falnál, valamint a 11. kutatóárokban, azaz a K-i fal környékén kerültek elő. (16. ábra 1—10.). Ezek — a 10. számú kivételével — a 12—13. századi itteni település, egy majorság vár előtti meglétére utalnak. M Ilyen hullámvonalas anyagot ad a 17. ábra 8 képe, ugyancsak a 8. kutatóárokból. Jellegzetes bosnyák kerámia anyagnak tartják a fa 17. ábra 1—4, 6. és 9. darabját. Ezek zömében valóban a tipikus török időszak leletanyagai között kerültek elő.

55 Talán ugyancsak ehhez a bosnyák körhöz sorolható a 18. ábra 5. rajzán szereplő egyszerű, hullámvonalas és kézi korongon készült bögre töredéke.

56 A 18. ábra többi anyaga (1—4., 6.) a 8. és a 10. kutatóárok középkori kerámiáját mutatja.

57 A négy nagy papírzsáknyi kerámiából legrégibb az őskori: a vonaldíszes és a mészbetétes. Árpád-koriak a fenékbélyeges talptöredékek, amelyek a torony belsejében húzott 3. kutatóárokban kerültek elő.(13. kép) A finom fehér és bordázott kerámiák, így a poharak darabjai 14—15. századiak. Külön csoportot alkotnak a főképpen a 11. kutatóárokban előkerült úgynevezett délszláv (bosnyák) hullámvonalas, vonalkázott és a piros anyagú, pontsoros pecsételéssel ellátott korsók töredékei. (17. ábra 3—4, 6.) Ide, azaz a török korhoz tartoznak a fekete, barnás fazekak, nagyobb edények és a piros kerámiák: bögrék, fazekak, valamint a különböző sütőtálak, fedők darabjai. (14. kép) A mázas kerámiák, így a zöldmázas talpas tálak, a különböző színű mázzal és barna, piros vonalas festéssel ellátott kancsók, korsók, fazekak töredékei ugyancsak hódoltság koriak. (15—16. kép) A sokféle kályhaszemek: a mázatlan pohár alakúak (17. kép) és a bordázott, belül mázas darabok is 16—17. századiak. A 11. kutatóárokban a török híd környékén előkerült kis piros, zöld mázas korsó, valamint a különböző száj, fül és talptöredékek is ennek a korszaknak a jellegzetes termékei. 16—17. századiak a rondella feltöltési rétegéből származtak a zöldmázas, piramidális, azaz mértani vonaldísszel ellátott, késő reneszánsz kályhacsempék töredékei.

58 (18. kép) Egy nagy doboznyi nehezebben datálható vasanyag került elő feltárásunk szinte minden területéről. Közülük fontosabbak a különböző szegek, vaspántok, kések, csizma és marhapatkók, kulcsok, egy kapa és egy zabla.^ (19—21. kép) A 11.kutatóárokban egy kisebb gödörben növényi magvak: őszibarack, szilva, cseresznye, mogyoró, dió és egy tökszerű, valószínűleg narancssárgás színű dinnye héjrésze került elő. Jelentős állatcsont anyag: vadállatok, vad-és háziszárnyasok, juh, bárány, kecske és disznó maradványai is a napvilágra jutottak. Befejező összegzés Ásatásunk összességében építészettörténeti és régészeti szempontból is jelentős új eredményeket hozott. Megállapíthattuk, hogy az É-i és a D-i oldalon 12 m, míg a Ny-i és a K-i oldalon 10,5 m hosszú és 2,8 m, illetőleg 2,5 m széles alapfalakkal rendelkező torony azonos korban a 14—15. században épült a belsővár teljes Ny-i szárnyával, illetőleg a K-i szárny Ny-i falával. (1—2. ábra) A Kapós folyó mellett, annak mocsárral körülvett szigetszerű részén már az őskorban (neolit, bronzkor) település létezett. A kerámiák tanúsága szerint egy kisebb település, talán majorság lehetett itt az Árpád-kor 12—13. századi szakaszában. A13. században felépült, részben a majorság telepére, a központi, a kőalapokkal és felmenő téglafalakkal is rendelkező torony. (1—2. ábra) Ezt egy négyszögletes kastélyszárnnyal és azok sarkain szögletes toronnyal vették körbe már a 14. század dereka, valamint a 15. század eleje közötti időben.