Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Magyar Kálmán: A kaposvári vár területén végzett legújabb régészeti kutatások eredményei

190 MAGYAR KÁLMÁN 3) A 2000 nyarán folytatott régészeti kutatások eredményei

42 A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt Nemzeti Örökség Program 99 pályázatán a „Kaposvári vármaradványok régészeti feltárása" elnevezésű program 1 millió Ft összeget nyert el. Az úgynevezett Nostra területére eső, épületekkel és közművekkel nem fedett területén, az 1930—1936 között kibontott és részben megvédett rom együttesénél került sor 2000. július 24. és augusztus 19. között a régészeti kutatásra. (1—2. ábra, 1—12.kép). Régészeti kutatásaink kezdetén tereprendezést folytattunk a műemlékileg védett, de a leomlás állapotában lévő romfalak környékén. Legfontosabbnak tartottuk az úgynevezett öregtoronynak és a környékének a régészeti vizsgálatát.

43 (1—7. ábra, 1—5. kép) A torony É-i részén, a falon kívül nyitottuk az 1. és a 2. számú kutatóárkot. (3. ábra) Itt pontosan megállapíthattuk a torony építési alapozását. Legalul 2,6 m-es mélységben, a mocsári kékesszürke nedves, iszapos talajban találtuk meg a 20—25 cm-es átmérőjű, feltehetően tölgyfagerendák levert sorát, sűrűn egymás mellett. Erre a cölöpvázra egy 30 cm vastag téglatörmelékes agyagalapot döngöltek rá. Erre rakták a 10—10 cm vastag, vékony sima köveket négy sorban. Felette a 20 cm vastag kövek következtek hat sorban, míg legfölül hét sor tégla volt, 56 cm vastagságban. (5.ábra, 4. kép) A kutatóárokból 2 m-es mélységből a sárga agyagból egy vöröses, sima, vonalkázással díszített, őskori peremtöredék került elő. Ebben a mélységben már a 2. számú kutatóárokban is elértük a talajvíz szintjét. A 3. és a 3/A kutatóárokkal, de a 4. számúval is a torony külső és belső rétegeit, kronológiáját tisztáztuk. A 3. számú kutatóárokban 60—70 cm-es mélységben feltártuk a toronybelső, homokkőből és keményebb mészkőből kiképzett járószintjét, amelyet a késő középkorban töltöttek fel. Alatta 20 cm-rel egy kör alakú, a szélén apró kövekkel kirakott, égett famaradványokat tartalmazó, 40 cm-es átmérőjű tűzhely került elő. Elbontása után alatta 25 cm-re újabb hamus, égett réteget találtunk. (6. ábra, 5. kép) (Ez a hamus réteg a teljes toronybelsőben végighúzódott, amely egy nagyobb leégésre, vagy a torony középkori pusztulására utal. Feltételezésünk szerint az 1495-ös lőporrobbanás pusztulási rétege lehet. Itt az alsó pincerészben tárolt puskapor robbanása okozta az égést és nagyobb pusztulást.).

44 A 3/A kutatóárokban feltártuk a sínektől részben lerombolt torony D-i kőlapját, amelyet nagyméretű (46x38x13 cm), kemény mészkőből raktak. Itt az alapon kívül, a humuszos, törmelékes, újkori réteg alatt egy 192 cm hosszú és középen 117 cm mély, ovális középkori szemétgödör volt, amelyből sok állatcsont és kerámia került elő. Az alatta lévő sárgás agyag után már 1,7 méteres mélységből feltört a mocsári talajvíz. (7. ábra, 7. kép) A toronytól Ny-ra lévő belsővár-udvart az 5—6. számú árkokkal kutattuk. Mindkettőben erőteljesen újkori betöltések, szemétgödrök húzódtak. A 6. számúban közvetlenül a felszín alatt megtaláltuk a Ny-i belsővár K-i, 1,5 m széles téglafalát, amely ugyancsak kőalapozással készült és 70 cm mélységben húzódott körülötte a középkori járószint.(8—9. ábra, 9—10. kép ) A Ny-i falon kívül tisztáztuk, hogy nincsenek becsatlakozó középkori falmaradványok. Viszont nagyméretű középkori szemétgödör anyagát tárhattuk fel. Az itt talált 14—15. századi kerámia — fehér, bordázott oldal és aljtöredékek — a Ny-i belsővár falainak a 14. századi, illetőleg 15. század első felére eső kiépítését valószínűsíti.« Az eddig ismeretlen várfal feltárását kb. 15 m hoszszan elvégeztük. Itt megtaláltuk a 70—80 cm-es mélységben meglévő járószintet, valamint a felette húzódó pusztulási nyomokat, ledőlt gerendákat, faszenes, égett réteget. Előkerült egy téglalap alakú, egy sor téglával lehatárolt építmény (kályhaalap?), valamint a Ny-i külső falhoz hozzáépített 1,7x1,5 méteres, nyolc, helyenként kilenc téglasorból álló, gyorsan rakott, pillérszerű építmény alapja. (8—11. ábra, 9—10. kép) A nagy toronytól K-re a K-i várfalak tisztázására nyitottuk a 11. kutatóárkot, amely a sínek melletti felásható részen húzódott Ny—K-i irányban, az egyik újkori betonaknától a másikig, illetőleg a területet lehatároló kerítésig. (13—15. ábra, 11—12. kép) Ebben meghatároztuk az eddig ismeretlen, de közvetlenül a felszín alatt meglévő K-i, ugyancsak 1,5 m széles tégla várfalat (13—15. ábra, 12.kép). Ezt belülről megvastagították és mellette megmaradt a belső tégla-járószint egy lépcsővel, illetőleg fagerendával. Ez a fal mind a toronytól, mind a Ny-i falszakasztól eltérő falazatú. A 11. kutatóárok K-i végében előkerült, ferdén futó téglafal a második váregység, a középső vár irányába húzódott.

46 (13. ábra, 11. kép) A két fal közét fagerendák sorára épített, deszka pallózat, híd maradványai, jellegzetes török kori leletanyag (zöld- és barnamázsa talpas tálak, korsók, kályhaszemek és különböző cserépedények, vastárgyak), növényi magvak és állatcsontok töltötték ki.

47 Nagyon fontos volt a belsővár ÉK-i sarkában az 1930-as években helyreállított ún. rondella kutatása is. (1—2,12. ábra, 2., 6—7. kép) A 10. és a 10/Aés B. kutatóárkokkal tisztáztuk, hogy a köríves torony alatt egy sokszögű torony alapja maradt meg (12. ábra, 7. kép). Vagyis eredetileg egy sokszögű torony épülhetett, amelynek maradványait a különböző mélységekben figyelhettük meg. A különböző időkben feltöltött torony rétegeiből idomtéglák és facölöp-maradványok, valamint török kori fagerendák, deszkák, vas- és kerámiatárgyak kerültek elő.

48 4) Az előkerült leletanyag rövid értékelése 49 A középkori somogyi várfeltárások leletanyagaként elsősorban az úgynevezett építészeti emlékek: téglák és faragott kövek, valamint a különböző fa-és vasanyagok jöhetnek számításba.

50 Ezek mindegyike jelentkezett valamilyen formában a vár 14-18. századi fennállásához köthetően. Például jól megfigyelhettük az 1. számú kutatóárok D-i végében, hogy a 2,6 m-es mélységben a mocsári talajon különböző tölgyfacölöpöket