Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés a Kaposvár – 61-es elkerülő út 29. számú lelőhelyén, Kaposújlak-Várdomb-dűlőben 2002-ben végzett megelőző feltárásról
166 SOMOGYI KRISZTINA (745. obj.) is feltártunk, amelybe 8 személy (1 férfi, 2 nő és 5—16 éves gyermekek) 3 holttestét fektették szorosan egymás fölé és mellé. (5. kép) Föléjük igen nagy mennyiségű hombártöredéket és 167,5 kg paticsot szórtak. A töredékek 2—4 hombárból származhatnak. A paticsdarabok közül két, bekarcolt díszű vakolatdarabot válogattunk ki. A díszítés mintája és kialakítása megegyezik az edényművességben megismertekkel. (6. kép) Ez a két lelet nagyon fontos a tárgyalt kultúra leletanyagában, hiszen feltehetően az első bizonyítékai annak, hogy az akkori emberek is díszítették házaik felmenő falát, még ha valódi házak nyomára alig bukkant is a kutatás. A 340. gödörben a fent említett a jelenség ismétlődött, vagyis a csontvázon, illetve a betöltésben paticsdarabok és vastag falú hombártöredékek voltak, igaz, jóval kisebb arányban, mint a tömegsírban. A gödörben való elhantolás rituális okokkal is magyarázható. Az áldozati szerep ott valószínűsíthető, ahol ember és állatcsontvázak egyaránt előfordultak. A tömegsír esetében azonban felmerülhetnek más lehetőségek, események is, amelyek egyszerre több emberéletet követelhettek (például harci cselekmények, járvány). Az antropológiai vizsgálat segítheti e kérdések eldöntését. Összesen 14 olyan objektumot tártunk fel, amelyben szarvasmarhaváz feküdt 4 . Egy esetben (1326. obj.) két példányt földeltek el egy igen mély tároló veremben. Az 1452. gödörben csak egy bikakoponya volt. Elgondolkoztató jelenség, hogy a telep K-i, patak felőli szélén két szarvasmarhát egymástól 8 m-re ugyanarra az oldalra fektetve, fejjel К felé ástak el egy-egy gödörben (407—408. obj.). A szarvasmarhás gödrökben több esetben megfigyeltük, hogy a váz alatt/a vázon kis merítő edényke, ún. merice volt. Két esetben más típusú edényt is tettek az állat teteme mellé, valószínűleg megtöltve. A legfontosabb egy ép, ún. kebles edény, amellyel együtt került elő egy kisebb fazék, „ujjacskaszerű" nyúlványokkal a peremen (239. obj.). A szarvasmarhák eltemetése is történhetett rituális okokból, erre engednek következtetni a tetemek mellett talált edények is. Az emberi, illetve szarvasmarha maradványokat tartalmazó gödrök a lelőhely K-i részén helyezkedtek el, elszórtan, koncentrálódásuk nem volt megfigyelhető. A kaposújlaki lelőhelyen a legtöbb objektum a Somogyvár-Vinkovci-kultúra településéhez köthető. Újdonságnak számíthat a kutatás számára az az erődítésrendszer, amelynek három, koncentrikus árokíve (1., 45., 82. obj.) került napvilágra a lelőhely Ny-i felében. (7. kép) A legbelső, 1. számú árkot megfigyeléseink szerint több fázisban használhatták. Egy szélesebb árkot újíthattak meg úgy, hogy a belső felére egy keskenyebb és valamivel mélyebb árkot ástak. Ezek betöltésén még egy barna, agyagos, leleteket továbbra is tartalmazó réteg húzódott. A lelőhely K-i felében már csak egyetlen körárok egy-egy szakaszát (234., 400. obj.) dokumentáltuk, amelyek egymástól 240 m-re húzódtak, és a nyugatiaknál jóval mélyebbek voltak. Öszszetartozásukat a légi felvételek is bizonyítják. A légifotókon azonban csak déli irányban ér össze, illetve folytatódik az árokívek vonala. Elképzelhető, hogy a magaslat É-i, háromszög alakban meredek oldalakkal záródó részét nem is kellett ilyen mértékben erődíteni. 5 A körárok és a hármas árokrendszer nem koncentrikus egymással. Feltételezzük, hogy időbeli eltérés volt közöttük, az 1. számú árokszakaszt ugyanis valószínűleg vágta a 234. árokív. Ez utóbbiak alján, egymástól bizonyos távolságra, téglalap alakú beásásokat is megfigyeltünk, amelyek az árok szerkezetéhez tartozhattak. (8. kép) A kora bronzkori telepjelenségek mind a Ny-i, mind a K-i szelvényben csak az árkokon belül voltak megtalálhatók. Tehát valóban a települést kerítő és védő erődítésről beszélhetünk, az egykori, feltételezhető sáncoknak azonban nyoma sem maradt. A telepobjektumok között különböző gödrök, tároló vermek, agyagkitermelő helyek szerepelnek. Szembeötlő volt egy olyan tároló verem típus, amelynél a négyzet alaprajzú, méhkas alakú veremhez egy sekély, félkörszerű padkás rész csatlakozott. Az ilyen típusú vermek néha egymás mellett sorakoztak. Jellemző vonásként értékelhetjük, hogy a gödröknek, elsősorban a méhkas alakú tároló vermeknek két rétegű betöltése volt. A felső sötét, szürke erősen faszenes-paticsoshumuszos kevert réteg nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazott, ez lehetett egy későbbi visszatemetés eredménye, míg az alsó barna, sárgásbarna, minimális leletanyagú, agyagos-löszös réteget a korábbi természetes betöltődés hozhatta létre. Az egykori épületek meglétére a patics- és vakolatdarabok utalnak. A Somogyvár-Vinkovci-kultúrán belül eddig nem ismertünk adatokat a telepen belüli, nem szabályos temetkezésre. Lelőhelyünkön erre két példa is akadt. Az 1. számú árokszakasz aljáról lemélyített, téglalap alakú gödörben egy 17—19 éves férfi bal oldalán zsugorított csontváza nyugodott (66. sír). Melléklete nem volt. (SOMOGYI 2002, 46., 2. kép). Aférfi agykoponyáján és combcsontján dr. Zoffmann Zsuzsanna vágásnyomokat állapított meg. Az egyik vágás a koponyából kihasított egy darabot, átvágva a nyakizmokat is. Ez a sérülés okozhatta e férfi halálát (ZOFFMANN 2002, 54— 55.). A K-i felületen egy 37—41 éves nő bedobott holttestét (283.) találtuk meg egy nagy méretű tároló veremben (328. obj.), amelynek alja és oldala erősen átégett volt. A holttest alatti részt letapasztották és részben kiégették. A verem betöltéséből egy másik, 17—18 éves nő csontjai is előkerültek. (SOMOGYI 2002, 46— 47., 3. kép). A kora bronzkori gödrök közül háromban bontottunk ki teljes állatvázat (szárnyas (1342.), szarvasmarha (449.), szarvas! (860. obj.). E jelenség nem olyan gyakori a Somogyvár-Vinkovci-kultúrában, mint a késő rézkori péceli kultúrkörben. A mennyiségét és minőségét tekintve is kiemelkedő leletanyag túlnyomórészt kerámiából áll, például több kiegészíthető belső díszes tálat 6 , illetve annak ép tálrészét (9—10. kép), számos ép vagy kiegészíthető egyfülű korsót (11. kép 3.), vonaldíszes vagy díszítetlen palackokat (12 kép 2.) említhetünk meg különböző méretben. A tárolóedények, fazekak testén nemcsak különböző durvítás, seprűzés, hanem vonalköteg díszítés (11. kép 1., 2.) és ujjal való becsipkedés is megfigyelhető. A kultúra jellegzetes tárgytípusa az ún. mécses,
