Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés a Kaposvár – 61-es elkerülő út 29. számú lelőhelyén, Kaposújlak-Várdomb-dűlőben 2002-ben végzett megelőző feltárásról

ELŐZETES JELENTÉS A KAPOSVÁR — 61-ES ELKERÜLŐ ÚT 29. SZÁMÚ 167 LELŐHELYÉNEK MEGELŐZŐ FELTÁRÁSRÓL azaz kis kerek tálka, amelynek széles peremén egy­egy nyúlvány is előfordul (12. kép, 1.). A kerámiaanyag­ban szerepelnek még miniatűr edénykék (11. kép 3.). A leletek között megtalálhatóak olyan agyagtárgyak, amelyeket a kutatás általában agyagkerekeknek ne­vez. Lelőhelyünkön azonban olyan nagy számban ke­rültek elő, hogy azokat inkább orsógomboknak minősít­hetjük. Ezekkel ellentétben valóban kereket ábrázol az általunk bemutatott töredék (13. kép 5.). Különlegesnek mondható három, agyagból formált, emberi lábat ábrá­zoló tárgy, egyetlen edény részei lehettek (13. kép. 1—3.). A sort egy aprócska „tégellyel" zárjuk, oldalára két szemet szúrtak és egy szájat karcoltak be. Kisgyer­mek készíthette, vagy gyereknek készült (13. kép 4.). A helyi bronzművességre három, balták öntésére szolgáló öntőforma töredéke utal. A 144. objektumból való töredéken az eszköz vágóéi felőli vége látható. A forma téglavörös színű, nagyon jól tömörített és jórészt kvarchomokkal soványított agyagból készült, benne mésznyomokkal (14. kép). A191. objektumban talált tö­redéken az eszköz vágóéi felőli, nagyobb része látszik. A forma kerámiazúzalékkal és homokkal soványított, kívül fekete, belül vörös színű, a bemélyített része azonban szürke (15. kép). A 702. veremből származó lelet belső oldala vörös színű, a forma belsejének nagy részét mész borítja. Hátoldala fekete, eredetileg fénye­zett felületű, jórészt kerámiazúzalékkal soványított agyagból készült (16. kép). Nyéllyukas balta öntésére szolgált, magát az eszközt az ún. kozaraci típusba so­rolhatjuk (KUNA 1981, 36., Taf. XXVII. 1—2., 4—5., 7., KULCSÁR 1999b, 20.). E leleteket azért is mutattuk be ilyen részletesen, mert kevés öntőforma ismert a kultú­ra eddigi leletanyagában. A telep fennállásának, használati periódusainak pontosabb megállapításául szolgálhat az egymással szuperpozícióban lévő gödrök anyagának elemzése. E tárgykörben fontos lehet az a megfigyelés, miszerint csak a K-i, egyetlen körárokkal határolt teleprészen be­lül került elő a Kisapostag-kultúra kerámiaanyaga (nem 1 A lelőhelyet az M7 autópálya építése során tárták fel. Osz­tás Anett, ásatásvezetőnek köszönet a hivatkozásért. A je­lenséget a Gallina Zsolt által készített légifotókon fedeztük fel. 2 Ezúton köszönjük a restaurátor csoport munkatársai és Birkás János, gépkezelő segítségét. 3 Az antropológiai vizsgálatokat dr. Zoffmann Zsuzsanna vé­gezte, köszönöm segítségét. Eredményeit az emberi ma­radványokat tartalmazó objektumok közlésével együtt egy későbbi tanulmányban szeretnénk ismertetni. önállóan, hanem Somogyvár-Vinkovci-kultúrás, össze­tett objektumkomplexumokban). Az ún. harangedényes edények népének leletanyagára jellemző, csontból ké­szült csuklóvédő lemez ugyanezen teleprész egyik gödréből származik. Lelőhelyünk a kerámiatípusok sokfélesége és díszítésmódja miatt Szava, Nagyárpád, Zók telepanyagához áll a legközelebb (BANDI 1984, 127—128, Taf. 28—30, ECSEDY 1978, ECSEDY 1983, 71, IV. t.). A Kaposújlakon feltárt, többszörösen! erődí­tett teleprészlet az eddigi legnagyobb a Somogyvár­Vinkovci-kultúra eddig ismertté vált lelőhelyei közül! A késő bronzkori urnamezős kultúra településrészle­te bizonyult a legkisebbnek a lelőhelyen. A telepobjek­tumok, gödrök, tároló vermek a K-i szelvény patak felő­li, K-i részében elszórtan helyezkedtek el. Említésre ér­demes az a másodlagos helyzetű kohóomladék, amely többek között salakot, a kohófal egyik oldalán salakos, ág- és vesszőlenyomatos, másik oldalán sárga agyag­tapasztásos darabjait, valamint másodlagosan átégett hombártöredékeket tartalmazott. Utóbbiak között defor­mált, salakszerű vékony réteggel fedett töredékek is voltak, ez alapján feltehetően a kohóba építették azo­kat. Kiemelhetjük még az egyik tároló verem alján, ösz­szenyomott állapotban lelt, két nagy hombáredényt. Ebből a korszakból származik a legtöbb bronzlelet a le­lőhelyről, díszített tűk különböző változatban nagy számban fordultak elő. A Kaposújlak-Várdombon feltárt őskori lelőhely több szempontból is fontos részét képezheti a dunántúli ős­korkutatásnak. Hiszen minden egyes kultúra település­maradványa újabb elemekkel gazdagítja eddigi ismere­teinket. Emiatt is szerettük volna részletesebben bemu­tatni, hogy megfigyeléseink minél előbb a szakmai köz­tudatba kerülhessenek. Ásatásvezetők: Gallina Zsolt, Somogyi Krisztina, mun­katársak: Molnár István, Sipos Carmen, technikusok: Mészáros Szilvia, Szőke Gábor, Gyergyádes Tibor, Barta Gábor, Molnár László, Dobosi Csaba 7 4 A szarvasmarhavázak feldolgozását dr. Vörös István (MNM) végzi, munkáját előre is köszönjük. 5 A kérdést újabb légifotózás, illetve geomágneses vizsgála­tok dönthetik el. A légifotókat Gallina Zsolt készítette. 6 E lelőhelyről származó belső díszes táltöredékeket ismer­tetett Kulcsár Gabriella a településre utaló szórványleletek között (KULCSÁR 1999a, 118., 124.). 7 Ezúton is köszönöm mindenki munkáját. Jegyzetek

Next

/
Thumbnails
Contents