Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Somogyi Krisztina: Előzetes jelentés a Kaposvár – 61-es elkerülő út 29. számú lelőhelyén, Kaposújlak-Várdomb-dűlőben 2002-ben végzett megelőző feltárásról

Előzetes jelentés a Kaposvár — 61-es elkerülő út 29. számú lelőhelyén, Kaposújlak-Várdomb-dűlőben 2002-ben végzett megelőző feltárásról SOMOGYI KRISZTINA A 29. számú lelőhely Kaposújlaktól É-ra, a beszédes nevű Várdomb-dűlőben helyezkedik el a Hetesiároknak nevezett vízfolyástól Ny-ra. Egy É—D-i irányú dombhát K-i része itt kb. háromszög alakú nyúlványban végződik, amely É-on és K-en meredek lejtővel éri el a halastóvá duzzasztott patakot. NyÉNy-on egy kisebb völgy választja el e hosszan elnyúló, É—D-i irányú dombhát Ny-i felétől, amelyen egy földút fut. A területen húzódik a 61. sz. főút Kaposvárt északról elkerülő szakaszának nyomvonala К—Ny-i irányban (SOMOGYI 2002, 47., 1. kép). Az építkezést megelőző feltárás során a 127+100 és 127+600 km szelvények között a 2002. május 15. és november 13. közti időszakban 29000 m

2-t tártunk fel. (1—2. kép) Ez lényegesen meghaladta a terepbejárás eredményeiből előzetesen kalkulált m

2 nagyságot. A munka szoros határideje és a Kaposvár környéki lelőhelyeket messze felülmúló objektumsűrűség túlfeszített tempót és szokatlan módszerek bevezetését követelte meg. így például a kaposvári Cukorgyártól ingyenesen kölcsönkapott futószalagot használtuk a nagy kiterjedésű objektumkomplexumok feltárásához. A munkát a fentebb említett földúttól Ny-ra kezdtük. Itt 10350 m

2-es felületen 207 objektum került felszínre. A lelőhely szélét azonban a korlátozó idő- és pénzbeli tényezők miatt nem tudtuk meghatározni. Ny-i irányban maximum kb. 300 m-ig húzódhatott, ugyanis a szomszédos 32. számú lelőhely szondázása során már nem találtunk őskori objektumokat. Ahogyan a terepbejárás során is látszott, a telepnyomok a földúttól K-re lévő területen sűrűsödtek, itt további 1247 objektumot tártunk fel. A késő neolitikus Lengyeli kultúra, a késő rézkori Pécel-Baden- és a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci-kultúra településmaradványai mindkét szelvényben, míg a késő bronzkori Urnamezős kultúra objektumai csak a K-i felületen voltak megfigyelhetők. A patak mellett emelkedő és két oldalról természetesen védett magaslaton alakították ki a lengyeli kultúra erődítésrendszerét. Az elkerülő út nyomvonalában kissé ferdén húzódott egy, kb. 215 m hosszú árokszakasz (683. árok). Nyugati negyedénél egy másik árok (1284. obj.) ágazott el belőle ÉNy felé. (3. kép) A 683. árok déli, külső szélét 7, félkör alakú árok kísérte, párosával, amelyek átmérője 7—8 m volt. Feltehetően egyfajta bástyának, külső védműnek tekinthetők. Ennek az erődítésrendszernek egyelőre egyetlen párhuzamáról tudunk SzóládróM. Az említett félkör alakú árkok közül kettőt feltehetően vágott egy újabb ívelt árokszakasz (1067. obj.), amely egy később készült körárok részét képezhette. (4. kép) Feltártunk azonban a 683. hosszú árokra merőleges irányú árokszakaszokat is a lelőhely K-i szélén. (2. kép) A Ny-i felület egyetlen lengyeli objektuma szintén egy körárok része lehetett. A kérdés az, hogy az utóbbi árkok az erődítésrendszer melyik fázisához tartozhattak. Mindegyik árok metszete megegyezett, ék alakban szűkülök, ill. „tölcsér" alakúak voltak, azaz a felső rézsűs rész alatt aknaszerűen igen keskenyre szűkültek. Barna agyagos betöltésük miatt jórészt nem látszottak az első nyesés során, ezért fetárásukhoz másodlagos humuszolásra volt szükség a keleti felület nagy részén. (Ez kb. 10000 m

2-t tett ki.) A lengyeli településrészlet további, kis számú gödörből, agyagnyerőhelyből állt. Ezek viszonyát az árokrendszerekhez a feldolgozás tisztázhatja majd. Külön kell kiemelnünk egy gödörhullás objektumot, a halottat valószínűleg összekötözött kézzel dobták be a gödörbe. A kevés lengyeli leletanyag vörös festett kerámiát, és többek között egy miniatűr „kehelyszerű" edénykét tartalmaz. A Pécel-Baden-kultúra települése szintén a K-i, patak felőli területre koncentrálódott. A Ny-i szelvényben már csak elszórt gödröket figyeltünk meg. A lelőhely második legnagyobb településrészletének objektumai között különböző funkciójú gödrök, tároló vermek, agyagnyerőhelyek mellett egy 7x5 m-es, kemencés, földbe mélyített építményt fontos kiemelnünk, amelyet tetőtartó cölöpök vettek körbe, és belsejében is dokumentáltunk cölöplyukakat (222. obj.). Számos szabadtéri kemence került elő, továbbá több, nagyobb méretű objektumcsoport, amelyekben a munkagödörhöz egy vagy két kemence is tartozott. (A kemencék száma összesen 20). Általános jelenség volt, hogy e nagy méretű péceli beásásokat akár 2—3 m átmérőjű és mély, Somogyvár-Vinkovci-kultúrás tároló vermek vágták, ezáltal összetettebb objektumkomplexumok jöttek létre, a leletanyag nagy mértékű keveredésével. De annyi bizonyos, hogy a kemencék minden esetben a péceli kultúrától származtak, ugyanis mindegyik alján megfigyeltünk, megújítva is, cserépréteget. A földbevájt kemencék közül 5 teljesen épen maradt meg, ezek boltozata félgömb, illetve kúp alakú volt. Egyiket bemutatás céljára felszedtük és beszállítottuk a kaposvári múzeumba

2

. A kemencé(ke)t tartalmazó objektumok közül kiemelhetjük még azt, amelynek sarkában ép, emberi koponyát (401^05., 415. obj.) találtunk. E késő rézkori település másik fontos jelenségcsoportját az emberi, illetve szarvasmarhavázakat tartalmazó gödrök alkották. Egész emberi váz 4 esetben (288., 333., 340., 1414., obj.) került elő, két gödörben (292., 1397.) viszont csak a koponyát találtuk meg. A 884. gödörben egy ember és két állat (kutya?) csontváza volt. A 439. verem alján minimum két ember földi maradványai, alsó harmadában egy szarvasmarha csontváza feküdt. A lelőhely K-i végében egy tömegsírt