Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Őslakosok és bevándorlók a neolitikus és rézkori Kárpát-medencében az embertani adatok alapján (A Somogy megyében újonnan feltárt Badeni temetők Penrose-analízise)

128 К. ZOFFMANN ZSUZSANNA sem észlelhetőek, így nem valószínű, hogy adataikkal az eredményekre bármilyen befolyással lennének. Ugyanakkor a korábi elemzések során a sorozatokba bevont Cotofeni, illetve Kostolaci leletek (ZOFFMANN 1992, stb) az elemzésből ezúttal kimaradtak. Némely lelőhely Badeni temetkezéseinek embertani leletei ugyancsak kimaradtak a sorozatokból, az innen származó koponyák ugyanis metrikus adatfelvételre nem voltak alkalmasak (Ordacsehi-Bugaszeg), a méretek közöletlenek maradtak (VLĈEK 1953: Nitriansky Hrádok). íly módon a (Boleráz-) Badeni népességet reprezentáló embertani leletanyag mennyisége jelentősen megnőtt, s lehetőség nyílt arra is, hogy a csupán, illetve döntően az alsónémedi temető alapján nyert korábbi feltevés a népesség délkeletről való származását illetően, most már kontroll-sorozatokkal megerősítést nyerjen, vagy netán megcáfolódjon. A Penrose-analízis céljaira, három párhuzamos Badeni sorozatot lehetett kialakítani (1. táblázat): Budapest környéke (14 férfi, 6 nő): 1. Alsónémedi (NEMESKÉRI 1951: 12 férfi, 5 nő), 2. Budapest-Andor u. (NEMESKÉRI 1956: 1 férfi), 3. Budapest-Káposztásmegyer-Farkaserdő (ZOFFMANN 1987—88: 1 férfi, 1 nő); Balaton-vidék (13 férfi, 15 nő): 1. BalatonlelleFelsőgamász, M7/S-17 (ZOFFMANN, SMK jelen kötet: 5 férfi, 2 nő), 2. Balatonlelle-Országúti dűlő, M7/S-16 (ZOFFMANN, közöletlen: 2 nő), 3. BalatonöszödTemetői dűlő, M7/S-10 (ZOFFMANN, SMK jelen kötet: 4 férfi, 7 nő), 4. Balatonszemes-Szemesi berek, M7/S13 (ZOFFMANN, közöletlen: 1 férfi), 5. KaposújlakVárdomb, 61-es elkerülő, 29. Ih. (ZOFFMANN, közöletlen: 3 férfi, 4 nő); Egyéb lelet (10 férfi, 11 nő): 1. Baja-Dózsa Gy.u.233. (FARKAS 1975: 1 férfi), 2. Leobersdorf (TESCHLER-NICOLA—

SCHULTZ 1984: 1 férfi, 1 nő), 3. Lichtenwörth (TESCHLER-NICOLA—

SCHULTZ 1984: 3 férfi), 4. Kamenin-Kiskukoricás (JAKAB 1980), 5. Moravicany (STLOUKAL 1982: 1 nő), 6. MuzlaCenkov-Vilmakert (VONDRÁKOVÁ 1985: 1 nő), 7. Palotabozsok (NEMESKÉRI 1956: 1 nő), 8. PécsHőerőmű (ZOFFMANN 1998: 1 férfi, 1 nő), 9. PécsVasas (ZOFFMANN, közöletlen: 1 nő), 10. SzentesNagyhegy (NEMESKÉRI 1956: 3 férfi, 1 nő), 11. Zillingtal (KRITSCHER 1985) A Penrose-analízis eredményei két kérdésre kell választ adjanak: a) van-e Penrose-kapcsolat a Badeni populáció és Kárpát-medence más rézkori illetve neolitikus népessége között ? b) van-e Penrose-kapcsolat a Badeni populáció és a Kárpát-medencével szomszédos területeken élt neolitikus vagy rézkori népességek között ? Az első esetben a szignifikáns Penrose-azonosság a Badeniek autochtonitását, a második esetben a szignifikáns azonosság viszont a Badeni népcsoportoknak területünkre való bevándorlását bizonyítaná és földrajzilag eredetük esetleges térségére utalhatna. A vizsgálati anyag és módszer A fent vázolt szempontok szerint a fentebb már felsorolt legfontosabb koponyaméretek a vizsgálatba bevont sorozatok, az adott népcsoportokat reprezentáló férfi és az ALEKSEJEV—DEBEC (1964) módszere szerint standardizált női koponyaméretek atlagainak öszszevonásával kerültek kialakításra. A szignifikancia határa ezúttal is a C

R

2 < 0,166 értéknél került megvonásra, ami P > 99,5%-os valószínűségnek felel meg. Az analízisbe az alábbi sorozatok kerültek bevonásra: A — Kárpát-medence (II—

III. táblázat): LLepenski Vir kultúra (ZOFFMANN, közöletlen: Lepenski Vir, Vlasac); 2. Starĉevo kultúra (ZOFFMANN, közöletlen: AjmanaMala Vrbica, Divostin, Lánycsók, Lepenski Vir, Vinĉa, Viziĉ-Golokut, Vörs-Máriaasszonysziget, Zlatara kod Rumé); 3. Körös (+ Cris) kultúra (ZOFFMANN, közöletlen: Csorvás-Orosházi útfél, Deszk-1. olajkút, Dévaványa-Barcéi kishalom, Endrőd, Hódmezővásárhely -Bodzáspart, Hódmezővásárhely-Kotacpart-Vata tanya, Maroslele-Pana, Szarvas(23)-Egyházföld, Szarvas(8)-Szappanos, Szolnok-Szanda-Tenyősziget-Dersi gát, Vaskút-Hieslkert + Bedeháza-Sf. Gheorghe, Bírlad, Gura Baciului, Ostrovul Corbului, Solca); 4. Középeurópai Vonaldíszes kerámia (ZOFFMANN 1984: Henzing, Kleinhadersdorf, Nitra-H.Krskany, Rutzing); 5. Klasszikus Alföldi + Bükki Vonaldíszes kultúra (ZOFFMANN, közöletlen: Békés-Déló, FelsővadászVárdomb, Mezőberény-Laposi kertek alja, MiskolcBüdöspest, Miskolc-Hillebrand bg., Ŝariŝske Michalany, Tiszavasvár-Köztemető, Vadna, Zaránk); 6. Aszód-Papiföldek, Lengyeli kultúra (ZOFFMANN, közöletlen); 7. Mórágy B-1, Lengyeli kultúra (ZOFFMANN, közöletlen); 8. Dél-dunántúli Lengyeli kultúra (ZOFFMANN 1984: Lengyel, Pári-Altacker, Villánykövesd, Zengővárkony); 9. Tiszai kultúra (ZOFFMANN, közöletlen: Ciĉarovce, Deszk-Ordos, Hódmezővásárhely-Gorzsa-Czukor major, Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Hódmezővásárhely-Kökénydomb-Kapocsi tanya, Hódmezővásárhely-Kökénydomb-Vörös tanya, Megyes-bodzás, Mezőtúr-Szentmiklószúg-Berettyópart, ÖcsödKováshalom, Szegvár-Tűzköves, Szerencs-Taktaföldvár, Vésztő-Mágori halom); 10. Hrtkovci-Gomolava, Vinĉa kultúra (ZOFFMANN 1986—87); 11. Bodrogkeresztúri (+ Hunyadihalmi) kultúra (ZOFFMANN 1991: Hajdúszoboszló, Hódmező-vásár-