Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Gallina Zsolt: Avar kori kohótelep Kaposvár-Fészerlakon
78 GALLINA ZSOLT 6. kép: 87. épület (Somogyi Krisztina felvétele) Optimális esetben a mellfalazatok és fúvócsövek száma a kohóban végzett kohósítások számára, a kohó élettartamára, a lelőhely használati periódusaira is utalhat. Az előkerült vassalakból következtethetünk az előállított nyersvas mennyiségére, így a kohótelep nagyságára, intenzitására. Lelőhelyünkön azonban e megfigyelések erősen korlátozottak. Bár a feltárt terület alapján az egyik legnagyobb megkutatott avar kori kohótelepről van szó, mégis csak töredéke vált ismertté. Másrészt a lelőhely már említett lepusztultsága óvatosságra int. Újraizzítás: A nyersvasat nyitott, újraizzító tűzhelyeken hevítették fel újra. Kalapálással távolították el a szivacsos vasanyag közül a rátapadt és a belső zárványként megkötött salakot. így kovácsolható vasat alakítottak ki. Az újraizzító tűzhelyek kerek, 40-50 cm külső átmérőjű, kissé lemélyített, gödör formájú objektumok. Egy esetben meg tudtuk figyelni azt, hogy a kohósítás és az újraizzítás egy tető alatt mehetett végbe. A két objektumtípust ovális alaprajzú tetőzet fedte le (5. kép). Kovácsműhelyre utaló egyértelmű jelet nem tudtunk megfigyelni Két építmény került elő a kohók, illetve agyagnyerő gödrök közelében. A kis méretű, teljesen földbe mélyített épületek földre támaszkodó tetőzetét két ágasfa tartotta (6. kép). Mindkét épület északi sarkában vulkáni tufalapokból készült tűzhely helyezkedett el (7. kép). A felsorolt munkafázisok tipikusak, más kohótelepekkel megegyező munkamenetre utalnak, amelyekhez egyéb fontos, kiegészítő, illetve elengedhetetlen 7. kép: Tűzhely a 87. épületből (Somogyi Krisztina felvétele)