Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül

264 GYURAKOVICS NORBERT alacsonyabbak ezüstből, bronzból, vasból vagy más fémből készültek. Az ékkövek mindig rangot, esetenként "osztályon felüli" sorolást jelentenek. Napjaink kitüntetéseinek csak egy kis része ékszer jellegű, ugyanakkor a régi, egyedi kivitelű kitüntetések felveszik a versenyt az ékszerekkel. Ám itt is egyre nagyobb teret hódít a gépesített sorozatgyártás. Az ötvösség általánosan alkalmazott díszítő eljárásai mellett a rendjelgyártás kedvelt, speciális és mutatós díszítésmódjává vált a jelvények, csillagok felületének briliánsutánzatú, "fémkristályos" megmunkálása, amely olyan hatást kelt, mintha csiszolt ékkövekkel lennének sűrűn, sorokba kirakva. A kitüntetések számának növekedése fokozatosan létrehozta az e munkára szakosodott mesterek, cégek körét. Az egy-egy fővárosban, uralkodói, államfői székhelyen nemegyszer több generáción át működő udvari ékszerész, "kitüntetésgyáros" dinasztiák dolgoztak. Nevük, jelzésük a jó minőséget garantálta. Az adományozásról és a viselésről A kitüntetéseket az alapító szerv vagy személy, illetve jogutódja, esetenként olyan szerv vagy személy adományozhatja, amelyre/akire ez a jogkör törvényesen átruházható. A fejedelmi lovagrendeknél s az érdemrendek egy részénél a nagymester jogkörébe tartozott, hogy a rendtagokból álló tanáccsal, a káptalannal együtt, vagy annak javaslatára a kitüntetendő személyről döntsön. A nagymester többnyire az uralkodó, ahol ilyen nem volt, ott az államfő tölti be ezt a tisztséget. A kitüntethetőségnek sokféle követelménye lehetett: többgenerációs nemesi származás, bizonyos beosztások illetve rangok, vallási, életkori megkötöttségek, stb. Voltak rendek, amelyeket csak egy másik rend birtokában lehetett megkapni. (Pl.: a francia Szentlélek Rendhez csak a Szent Mihály Rend tagjai juthattak.) Egyes rendekért, kitüntetésekért tilos volt folyamodni, másokat ellenben kérvényezni, a kérelmet indokolni kellett. Némely hadjáratok, csaták emlékére kiadott kitüntetéseket az összes résztvevő megkapta, más katonai vagy polgári kitüntetéseket viszont szolgálati időhöz kötötték. A kitüntetés dokumentációja az adományozási okirat. A rendlovagok, a kitüntetettek kapták. A rendjelek, kitüntetések elnyerésével esetenként a kitüntető gesztuson túlmenő jogok is jártak. Nemesség és különféle címek, az uralkodó udvaránál élvezett előjogok, a rendjel viselésének joga és ezzel összefüggésben az is, hogy a kitüntetett címerét a rendjellel ékesíthette. Igen fontos kedvezménye volt az egyes rendeknek, kitüntetéseknek, hogy tulajdonosaik pénzbeli járadékot kaptak, s ezek egy részében özvegyeik és árváik is részesültek. Külön szabályok egész sora foglalkozott a rendjelek, kitüntetések viselésével. Régebbi századok rendjeleit - büntetés terhe mellett - állandóan viselni kellett, melyhez ünnepélyes alkalmakkor díszes, drága rendi ruha is társult. Az összes kitüntetést csak ünnepélyes alkalmakkor kellett eredetiben, az alkalomra előírt módon viselni. Az ésszerűsítés vezetett a „kisdíszítmény", a „kisdekoráció" bevezetéséhez. A Monarchiában erre először 1908-ban került sor. A rendelet lehetővé tette, hogy a vállszalagos fokozatok tulajdonosai háborúban, hadgyakorlatok alkalmával a rend lovag-, vagy kiskeresztjét viselhessék, melynek háromszögletű szalagjára tűzték a rendjel - csillag - kicsinyített mását. Később a középső és az alsó fokozatokhoz is készült ilyen kisdekoráció. Polgári öltözeten is szabad volt a rendjelvényeket eredetivel megegyező, de miniatűr formában viselni. Esetenként úgynevezett frakkláncra helyezték. További egyszerűsödést jelentett a már említett szalagsáv bevezetése. A kitüntetés fokozatát a szalagsávra tűzött miniatűr jelezte. A rendjeleknek, kitüntetéseknek minden országban kialakult a rangsora, amely a viselési sorrendet is meghatározta. Általános szabály: a magasabb fokozatú kitüntetés megelőzi az alacsonyabbat, a hadi díszítményes az ugyanolyan fokozatú polgári kitüntetés elé kerül. A bal oldalon, mellszalagon viselt kitüntetések rangsora belülről, a szív felől kifelé halad, míg a nyakban viselt fokozatok s csillagaik rangsora felülről lefelé. ízelítő a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Történeti Osztályának legérdekesebb kitüntetéseiből 1. Magyar Országos Tűzoltó Szövetség Szolgálati Érem, 20 évi szolgálat után (magánszemélytől) 2. Vöröskereszt Ezüst Díszérme hadidíszítménnyel A Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásának 60. évfordulóján, 1914-ben eddig még nem tapasztalt vérengzés vette kezdetét. Milliók ragadtak fegyvert s törtek egymás életére, mikor a harcoló felek közé lépett az irgalmasságot hirdető s cselekvő nemzetközi szervezet. I. Ferenc József átérezve ennek jelentőségét, egy közös osztrák-magyar vöröskereszt kitüntetést alapított. E díszjel 4 osztállyal indult, de a kiemelkedő személyi cselekmények száma és változatossága rövid időn belül olyan különbözeteket teremtett, hogy alig egy év elteltével szükségessé vált 12 fokozattá való bővítése. Ebben benne foglaltatik a díszérem 5 változata is. Az érdemjelek közül a legfontosabb az osztályon felül álló, legmagasabb kitüntetés - a Csillag. Eredetileg csak uralkodóknak szánták, de 2 év múltán már magas rangú hadvezéreknek is adományozták. Az Érdemcsillagot, amely önálló kitüntetés volt, 4 olyan vezérezredes is megkapta, akik előzőleg I. osztályú kitüntetés tulajdonosai voltak, ezért ők a kettőt együtt viselhették. A Vöröskereszt-Csillagot a jobb oldalra tűzték fel. Két érdemjelet egyszerre csak akkor lehetett viselni, ha az egyik hadijelvényes volt, a másik nem. A tiszti fokozat csak hadidíszítményes lehetett, s ezt a bal oldalon feltűzve hordták. Ezen érdemjelek még a háború vége felé is - más kitüntetésekkel ellentétben - anyag és kidolgozás fi-