Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül

AZ ÉRDEM ELISMERÉSÉÜL... 261 aránt történeti-politikai eseményekhez kötődnek. A Habsburg kitüntetési rendszer Ferenc József uralkodásának végére kiteljesedett, de kezdetektől meglévő, országok feletti jellege változatlan maradt. Azt, hogy melyik kitüntetést milyen minőségben hozta létre egykori alapítója, s hogy a régebbieket, valamint saját alapításait Ferenc József kinek, milyen minőségben adományozhatja, e téren teljes közjogi zűrzavar uralkodott. A kitüntetések elnevezésénél, feliratozásánál az "osztrák császári" jelző és a német nyelv dominált. Ám ez egyre kevésbé felelt meg a dualista állam közjogi viszonyainak. Az 1. világháború a kitüntetések - közülük is a hadi jellegűek -jelentős gyarapodását hozta. 1914-ben a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásának 60. évfordulójára létrehozzák a Vöröskereszt Díszjelvényt, s a Katonai Érdemkereszt két fokozattal bővül. 1916-ban az Érdemkereszt vas és koronás vas fokozatokkal egészült ki, megszületett a polgári érdemekért adományozható Hadikereszt. A Monarchia utolsó uralkodójának IV. Károly nevéhez fűződik a világháború jelképévé vált Károly Csapatkereszt, Tiszti Vitézségi Érem és a Sebesültek Érme. Kitüntetéseire, sőt a Vitézségi Éremre is immár latin felirat került. Forradalmak, 1918-1919 A Monarchia 1918 őszi összeomlását kitüntetési rendszere is követte. Az Osztrák Köztársaság 1919-ben az összes monarchiás kitüntetést megszüntette, s így járt el az 1919. március 21-én létrejött Magyar Tanácsköztársasági Forradalmi Kormányzótanács is. Egyik rendelete szerint: "A magyarországi Tanácsköztársaságban nincs nemesség, rang és cím, nincsenek rendjelek, érdemrendek és más hasonló kitüntetések". A rendelkezésre álló idő azonban nem volt elegendő arra, hogy a Tanácsköztársaság vezetői saját igényeik szerinti elismerési rendszerüket megalkossák. Csupán egy rendelet közzétételéig jutottak el, mely hadi kitüntetés alapításáról szólt. Kitüntetési rendszer a két világháború között A tanácshatalom megdöntése után országunk ismét királyság lett, élén választott kormányzóval. Horthy Miklósnak a kedvezőtlen kül- és belpolitikai viszonyok közepette el kellett fogadtatnia magát és rendszerét, mert az országnak konszolidációra, stabilizációra volt szüksége ahhoz, hogy területi revíziós törekvéseire is szövetségest találjon. A megnyerés egyik hatásos eszköze az elismerés. Volt azonban egy kényes pont: a kormányzói jogkört meghatározó törvénycikk leszögezte, hogy a kormányzó - ellentétben a királlyal - nemességet nem adományozhatott; rendek, kitüntetések alapítását és adományozását azonban szó szerint nem tiltotta. Horthy és köre roppant kényesen kezelte az ügyet, mivel a királykérdés megoldatlansága amúgy is gyakori támadási felületet szolgáltatott a legitimista ellenzéknek. E kényszerből fakadt a korszak (19201944) kitüntetési rendszerére jellemző kettősség: - újfajta, a monarchiabeliekhez nem, vagy csak alig hasonlító, elnevezésükben a rend szót mellőző kitüntetések alapítása volt a jellemző a korszak első évtizedére; - a kor második felében a folytonosságot, paradox módon, a Habsburg-kor kitüntetéseihez való visszatérést képviselte. Az éra elsőként létrehozott kitüntető intézménye a Vitézi Szervezet volt, tagjai egységes jelvényt (Vitézi Jelvény) viseltek. A nyomor enyhítése érdekében tevékenykedő külföldiek elismerésére, 1922-ben Magyar Vöröskereszt Díszjelvényt alapítanak. A kormányzó ugyancsak 1922-ben hagyja jóvá, bár alapítórendelete 1923-ban jelenik meg, azt a reprezentatív kitüntetést, melynek gondolata gróf Bethlen Istvántól származott. Polgári és katonai érdemekért belés külföldiek egyaránt kaphatták. A kitüntetés külseje a hagyományos, vállszalagos, csillagos rendjelformát követte. Neve: Magyar Érdemkereszt és Érdemérem. Első példányai Bécsben készültek, Magyar Érdemrenddé való előléptetése 1935-ben történt. A Magyar Érdemkeresztet majd Érdemérmet, a Bátorsági Érmet, a Magyar Érdemérem fokozatait olyan bel- és külföldi személyek kaphatták meg, akik az ország érdekében különösen hasznos szolgálatokat teljesítettek, legyen az polgári vagy katonai érdem. 1923-ban korszerűsítették a régi, Ferenc József által alapított Katonai Szolgálati Jeleket. A rendelkezés szerint úgy kellett átalakítani a kereszteket, hogy azok magukon viseljék a magyar nemzeti jelleget. Az 1. világháború befejezésének 10. évfordulójára bocsátották ki a Magyar Háborús Emlékérmet, melyet a volt szövetséges országok polgárainak is odaítélhettek. A magyar tudomány, irodalom, művészet és közművelődés fellendítése érdekében kifejtett tevékenység elismerésére hozzák létre 1930-ban a Magyar Corvin Láncot, -Koszorút és -Díszjelvényt. 1936-ban alapítják a sport és testnevelés terén sikeresen szereplők részére a Toldi Miklós Érdemérmet. 1938-ban jogilag legalizálják a Katonai Mária Terézia Rendet és a Szent István Rendet. 1939-ben az egykori osztrák Vitézségi Érem mintájára a király helyett Horthy képmásával díszített Magyar Vitézségi Érmet alapítanak, melyet 1942-ben Tiszti Arany Vitézségi Éremmel egészítenek ki. A bécsi döntések nyomán visszacsatolt területek megszállásában részt vett honvédség és csendőrség tagjai számára készült a Felvidéki (1938), az Erdélyi (1940) és a Délvidéki (1941) Emlékérem. A Szovjetunió megtámadása után, 1941 novemberében megalapítják a Tűzkeresztet, mely harctéri kitüntetést a háborúban való részvételért, a haza védelmében szenvedett sebekért és rokkantságért adományozták. Zsidók nem kaphatták meg. A kitüntetési sort az 1943-ban külföldiek részére alapított Magyar Szent Korona Rend és az 1944-ben létrehozott Honvédelemért Emlékkereszt tette teljessé. A korszak kitüntetéseit a 2. világháború idején külföldieknek is adományozták, köztük a hitleri Németország