Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül

258 GYURAKOVICS NORBERT 1291-ben a Jeruzsálemi Királyság székhelyének elvesztésével a lovagrendek kiszorulnak a Szentföldről, s ezzel együtt elhalványulnak azok az indítékok, melyek e rendeket létrehozták. Közülük sok megszűnt, a napjainkban még létezők többsége karitatív tevékenységet folytat. Világi lovagrendek Az egyházi lovagrendek befolyásának csökkentésére törekvő uralkodók, saját vezetésük alatt álló zártkörű szervezeteket hoznak létre. Ezek célja: az uralkodót és céljait támogató, uralmát erősítő kisszámú, ám befolyásos nemesek szövetsége a feudális államhatalom védelmére. E lovagrendek magukon viselik a dinasztikus változások, történelmi és politikai események nyomát. A névadások, az alapítási körülmények érdekesek, bár hitelességük kétséges. A rendeket többnyire címerállatokról (pl.: sas, sólyom, oroszlán, sárkány), védőszentekről (pl.: Szent György, Szent István, Szent Hubertus) nevezték el. Egyesek - mint pl.: Bath Rend, Térdszalagrend - eredete ma még részben tisztázatlan. E rendeknél jelennek meg az ékszer jellegű rendjelvények. A társadalmi haladás hozza magával az uralkodói lovagrendek helyébe lépő, nem nemesek számára is elérhető, kitüntető szervezetek létrejöttét. Az érdemrendek Az abszolutizmus feltételeinek kialakulásával az uralkodóknak inkább hű alattvalókra volt szükségük, mint lovagrendekre. A lovagrendeknél még nem válik szét a katonai, a politikai, a gazdasági érdemek elismerése. XIV. Lajos a Szent Lajos Katonai Rend létrehozásával e téren újat alkot, s csak hadi érdemek elismeréseként adományozza. Követői is akadnak, s a 18. századtól kezdve megszaporodnak az ilyen jellegű kitüntetések. A katonai rendek megjelenése után kialakulnak a nem katonai jellegű érdemrendek, ám ezeket - mivel a nemesi származás még mindig követelmény - nem illethetjük a polgári jelzővel. A korábbi patinás lovagrendek megújulnak: korszerűbb alapszabályokat kapnak, s osztályokra tagolódnak. A kitüntetéstörténetnek is megvolt a saját forradalma Franciaországban. A régi rendeket eltörölték, s létrejött az első klasszikus - I. Napóleon nevével fémjelzett polgári érdemrend, a Becsületrend. Később alapszabállyal látják el, majd fokozatait bővítik. Ez ma Franciaország legmagasabb kitüntetése. A 19. században az érdemek differenciált elismerésére e rendeket gyakorta 5-7 osztállyal alapítják, a régebbi alapításokat alsóbb fokozatokkal vagy a rendekhez csatlakoztatott éremmel, illetve kereszttel bővítik. Általános polgári érdemekért adományozható rendeket hadidíszítményes fokozatokkal gyarapítják, sőt az eleve kettős, külön katonai és külön polgári érdemekért adományozható osztályokkal működő érdemrendeket is létrehoznak. Az általános érdemrendek mellett megjelennek a speciális kitüntetések a tudományos, a művészeti, az irodalmi teljesítmények elismerésére. Az 1. világháború a kitüntetések számának jelentős gyarapodását hozza. A világégést követően a régi, nagy monarchiákkal együtt tűnnek el rendjeleik, kitüntetéseik is. A Szovjetunió megalakulása előtt megjelenik az első szocialista kitüntetés, melyet azután számos követ. E kitüntetési rendszer jellegzetessége, hogy módot ad kollektívák elismerésére is. A 2. világháborúban a szembenálló felek mindegyikénél megszaporodnak a kitüntetésalapítások, adományozások. Több országban megjelennek a kifejezetten antifasiszta tevékenységért adományozható kitüntetések. A világégést követően ismét számtalan kitüntetés eltűnik a palettáról. A népi demokráciák új típusú kitüntetési rendszert alkotnak. Az első alapítások egyrészt az ún. felszabadulásra, társadalmi változásokra utalnak, másrészt bizonyos történelmi hagyományokat idéznek. Az érem, mint kitüntetés A szakirodalom az első emlékéremnek azt a 15. század közepéről való, mindkét oldalán megmintázott, lapos domborművet tartja, amelyet Antonio Pisano VIII. Palaiologosz János bizánci császárról készített. Néhány évtized alatt kibontakozik egy új művészeti ág napjainkig is tartó virágkora. Később a reneszánsz portréérmék nem próbálják a valóságot megszépíteni, csupán a névadó személyt jelenítik meg a maga valójában. A reneszánsz statikusságát a barokk dinamikussága váltja fel, amely az éremtől is megköveteli a sokalakos jeleneteket, a részletezést, a pompa megjelenítését. Az éremművészek megalkotják a sorozatokat, a portrék kezdetben képzelet szülte lények. Az 1500-as évektől veréssel állítják elő az érmeket, megteremtve ezáltal a sorozatgyártás feltételét is. Az érmék feliratuk, ikonográfiájuk által kifejezett mondanivalójukkal a propaganda eszközei is voltak, különösen a nagy tömegben kibocsátott, olcsóbb darabjaik révén. A 16. század végén német földön megjelennek az uralkodók által adományozott érmek, melyek a kitüntetés funkcióját is ellátják. Ezeket a portréval ellátott érmeket többnyire ajándéknak szánták, vagy azt viszonozták. A kitüntető érem kétféle lehet: 1. Az emlékéremhez közelebb álló, valamilyen történelmi eseményhez köthető (békekötés, koronázás, házasságkötés, stb.), ajándéknak szánt vagy csatában résztvett katonáknak emlékül, kitüntető jelleggel adott érem. Ezek többször, ugyanabban a formában nem fordultak elő. (Pl.: Erzsébet angol királynő érme, a Spanyol Armada leverésének emlékére.)