Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül

AZ ÉRDEM ELISMERÉSÉÜL... 259 2. A rendjelekhez közelebb álló rendszeresen adományozott érem. Formáját, az érdemeket (melyekért adható), az időpontot (amikor kiosztásra kerül), esetleg időszakosan kiadható példányszámot is rögzítő szabályai vannak. Az adományozás az uralkodótól származik, s az adomány látható, viselhető jele az uralkodó kegyének. A jutalmazás, az elismerés motivációs erejét felismerő uralkodók megalapítják jutalomérmeiket. Ez a forma a 18. századtól állandósul. A 19. században a kitüntető érem új szerepkörrel bővül: kiállítási díjéremként is kiosztásra kerül. Az éremmel való díjazásban nagy lehetőségek rejlenek, mivel viszonylag könnyen sokszorosítható. így a század második felében itthon s külföldön számtalan kitüntető érem lát napvilágot. Egy részüket az uralkodó elhatározása hívta életre, más részüket a megfelelő minisztérium. A különböző gazdasági, művészeti, kulturális és sportegyesületek a munkájukat kiválóan végző tagjaikat, az iskolák kitűnő tanulmányt vagy sportteljesítményt elért tanulóikat éremmel jutalmazzák. Ehhez járult még a számtalan gazdasági kiállítás, ahol szinte kizárólag érem a jutalom. Az emlékérem, mint kitüntetés ezzel elérte népszerűsége csúcsát. E korszakra jellemző, hogy a kitüntető rendek legalsó osztályai érmek. A16. század kitüntető jellegű érmeinek formai megoldása ötvösművészeti. A német, osztrák, francia példányokat aranyból öntötték, zománcozással, ékkövekkel díszítették, melyek így drága és dekoratív ajándékok voltak. Ám az érem képe, ábrája többnyire egyszerű volt. Ezen érméket az uralkodók környezetükben élő alattvalóiknak adományozták. A későbbiekben sem változik a kitüntető érem ábrájának egyszerűsége, közérthetősége. Mivel az érmek a kitüntetések alsóbb fokozatai voltak, a társadalmi rétegződés alacsonyabb fokán lévő személyek kapták, ezért ábrázoltak a köztudatban már ismert jelképeket. Az éremmel való kitüntetés is az uralkodó vagy a társadalom megbecsülését jelzi, ezért hordhatóvá kellett tenni. A kitüntető érmek többnyire fülezettek, hogy ugyanúgy ruhára akasztva szalagon lehessen hordani, mint a kereszteket. A polgári jellegű érdemekért adományozható érmek egy része fül nélküli. Ám, hogy a társadalom tudatában rögződjék az egyén kiválósága, a kereskedők, gyárosok levélpapírjaikra, pecsétjeikre rajzoltatták, termékeik címkéjére nyomtatták az elnyert cím mását. Ki gondolná, hogy a kitüntető érmek nemcsak jelentős művészeti alkotások, hanem egyben fontos kordokumentumok is? A modernizáció, a fejlődés hozta magával, hogy a korábbi két elismerési forma (rendjelek és érmek) mellett másfajta kitüntetések - pl.: érdem- és emlékjelek, keresztek, jelvények - is megjelentek. Ez jellemző napjainkban is. A magyarországi kitüntetések története Középkor Bár legendák szólnak korábbi lovagrendekről, az első, alapítólevéllel hitelesített magyar lovagrend, a Szent György Rend létrehozása Károly Róbert nevéhez fűződik. A magyar trónért, s uralma megszilárdításáért küzdő uralkodó a hozzá hű főurak szövetségének biztosítására alapította a rendet 1326-ban. Célja: a király és az egyház védelme, a belső béke megtartása. A király nem volt híve a ceremóniáknak, s a későbbiekben már politikailag sem volt szüksége a lovagrendre. A Szent György Rend örökségét utódai sem vitték tovább. Hosszabb életű, s jelentősebb volt a Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkány Rend (1408). A rend alapítólevelében nevesített lovagok az akkori Magyarország legelőkelőbb főurai, legmagasabb állami tisztviselői voltak, akikre az uralkodó politikai törekvéseiben leginkább számíthatott. Zsigmond halála után Albert és Mátyás király diplomáciájában még helyett kap a lovagrend, később már csak híre s néhány ábrázolása maradt fenn. Akkori viszonyaink kedvezőtlenek voltak a speciális kitüntető rendek meghonosodásának, továbbfejlődésének. A török terjeszkedése aztán végképp pontot tett a magyarországi lovagrendek kérdésére. A török uralom idején a királyi végvárak legvitézebb katonái, csoportjai sajátos elismerési formaként nemesi címet kaphattak, felszabadulván ezáltal a földesúri szolgálat alól. E kitüntetési mód a Rákóczi-szabadságharc idején is folytatódott. A legkézenfekvőbb elismerési forma a pénzjuttatás volt, de a fejedelem által katonai kitüntetésként adományozott érmekről is tudunk. Magyarország a Habsburg birodalomban Magyarországon a királyi hatalmat a Habsburg család tagjai gyakorolták közel négy évszázadon át. Mivel a rendek, kitüntetések kérdése szorosan kapcsolódott az uralkodó személyéhez, ezért a család éppen uralkodó tagja magyar királyként is alapította illetve adományozta e rendjeleket, kitüntetéseket. A Habsburg-rendek - élükön a kontinens legelőkelőbbjének tartott dinasztikus jellegű Aranygyapjas Renddel - mindenkor rangosak voltak. A birodalom első érdemrendjét, a Katonai Mária Terézia Rend kidolgozott tervezetét 1749-től csaknem egy évtizedig melengette a hadsereg korszerűsítésével megbízott gr. Daun tábornagy. Ellenzői az Aranygyapjas háttérbe szorulásától tartottak. 1757-ben II. Frigyes porosz seregének legyőzése adta a végső lökést a megalapításához. Vallási, származási kötöttségei nem voltak az adományozásnak, ám a kitüntetett nemességet kaphatott. A rendfelvételt kérvényezni kellett, melynek megítélése mindvégig szigorú maradt (17571931). A civil hivatalt viselő „alattvalók" hű szolgálata és munkássága elismerésére a katonai rendhez hasonló,