Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül

Az érdem elismeréséül... GYURAKOVICS NORBERT A dicsőség a keresőt kerüli, a kerülőt keresi (magyar közmondás) Bevezető Akitüntetésekről, az elismerés tán legismertebb formájáról már több kötet megjelent. Ezek részint egy adott korszak kitüntetetesi rendszerét mutatják be, az alapítások körülményeivel, az adományozások feltételeivel, a kitüntetések leírásával, helyenként statisztikával kiegészítve. Más művekből egy-egy jelentősebb gyűjtemény létrejöttéről, fejlődéséről s annak legszebb, legbecsesebb darabjairól szerezhetünk információt. Ritka az olyan szerző, aki felvállalja azt a cseppet sem könnyű feladatot, hogy teljes egészében bemutassa a kitüntetések történetét a kezdetektől indulva a mű megszületésének időpontjáig. Ezért - úgy vélem - nem érdektelen a téma iránt érdeklődők számára bemutatni ezek esszenciáját. Megismertetni a kitüntetések kialakulását, hazánk kitüntetésrendszerének korról korra való változását, megismertetni az olvasót ezek jelképeivel, viselési szabályaival, alapítási és adományozási körülményeivel, s végül egy rövid ízelítőt nyújtani gyűjteményünk legérdekesebb darabjaiból. A gyűjtemény első darabjait még Gönczi Ferenc múzeumteremtő igazgató szerezte be. Az anyag vásárlással, gyűjtéssel, az utóbbi évtizedben leginkább magánszemélyek ajándékozásának köszönhetően, ha lassan is, de máig fokozatosan bővül. Jelenleg mintegy 7000 darabot számlál. A kollekció sajnálatos módon megsínylette az ország területén dúló fegyveres konfliktusokat, számos becses tárgy veszett el ekkor. Ezek pótlása, leginkább az intézmény szerény költségvetéséhez képest horribilis anyagi vonzatuk miatt napjainkban csak pályázati pénzekből lehetséges. A kezdeti időkben nyilvántartásba vett darabok mellett sok nem került azonnal leltározásra, hanem későbbi időkre - 1960-as évek végére - húzódott, ezért sok esetben nem tudjuk - illetve akik ezek leltározását végezték - többnyire nem tudhatták, hogy az adott kitüntetést ki s milyen érdem(ek)ért viselhette, ki s milyen módon juttatta el múzeumunk részére. Gyakran, talán a fellelhető szakirodalom hiánya miatt, nem került meghatározásra a kitüntetés precíz elnevezése sem, pedig ennek megléte a feldolgozói munkát mindenképp gyorsítaná. E hiányosság mihamarabbi megszüntetésére törekszünk. A történeti gyűjtemény numizmatikai anyagának (érmék, kitüntetések, jelvények és kitűzők) ugyan csak csekély hányadát - mintegy 5%-át - képezik a kitüntetések, erkölcsi értékük alacsonyabb számukhoz mérve mégis jelentős. Ha ismerjük azt a korszakot, amelyekben megteremtették őket, ha tudjuk miért s kinek adományozták, akkor az érmékben materializálódott formában megismerhetjük, hogy mely érában milyen emberi értéke(ke)t jutalmazott a hatalom. A tanulmány utolsó részében intézményünk, ezen belül is az újkortörténeti numizmatikai gyűjtemény egyes értékes darabjai kerülnek szóba, példaként a verifikálás módját is illusztrálják. Ahol erre megfelelő forrás állt rendelkezésre, bemutatom az adott kitüntetés megszületésének körülményeit, adományozásának feltételeit. Mivel a terjedelmi viszonyok nem teszik lehetővé, hogy a teljes kollekciót, vagy akárcsak az annak gerincét alkotó darabokat bemutassam, ezért ez csupán egyfajta ízelítő. Itt jegyezzük meg egyúttal azt is, hogy a teljes gyűjteményt, a feldolgozás elkészültével, katalógusban érdemes lenne közzé tenni. A kitüntetések története A kitüntetés érdemekért járó társadalmi elismerés, erkölcsi megbecsülés látható, viselhető jele. Köztudott, hogy a jutalmazás, az elismerés mindig ösztönzően hat(ott) az emberi teljesítményre. A hatalom birtokosai ezzel mindig tisztában voltak. Lojális alattvalóik táborának megerősítésére, bővítésére nem fukarkodtak az adományozással. Már az ókori társadalmakban is felfedezhetők ennek bizonyos formái. Példaként hozhatók a győztesen hazatérő római hadvezérek, akiknek triumfusa az örök városban az egész hadsereg elismerését hirdette. A rendek A napjainkban is adományozott kitüntetések közt tán a rendjelek kialakulása a legérdekesebb. A kitüntető rend és szerzetesrend elnevezés egy tőről fakad, a legtöbb európai nyelvben a latin ordo szóból származik. Egyházi lovagrendek 1095-től keresztes háború indul a mohamedán uralom alatt álló szent helyek felszabadításáért. A harcok miatt szükségessé vált a zarándokok, a betegek és sebesültek megfelelő ellátása, fegyveres védelme. így kelnek életre az egyházi lovagrendek. Az idők folyamán kialakult egyfajta belső hierarchiájuk: lovagok, papok, szolgáló testvérek, akik élén a nagymester állt. Ebben az érában nagy jelentősége volt a ruhán, a fegyverzeten viselt megkülönböztetést és összetartozást jelző jegyeknek. Az egyházi lovagrendek tagjai jellegzetes színű és alakú kereszteket viseltek. Ezek az első „rendjelek". Példaként említhetők a johanniták, akik fekete csuhájukon egyszerű fehér, vágott latinkeresztet hordtak. E formát - mint a máltai kereszt - a későbbi századok számos kitüntetéséhez felhasználják.