Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Horváth János: A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében

A PASZTELL TECHNIKA RIPPL-RÓNAI MŰVÉSZETÉBEN 223 Rippl-Rónai József: Merengő 1892 körül (pasztell) ző művész a technikai egyöntetűség igényével nem törődve, bátran ötvözte a festményt a grafikával. A kontúrvonalas rajzhoz a saját fejlődése, a Nabis művészek és a japán fametszetek juttatták el. A képi kifejezés erejének és a méretek növelésének az olajtechnika és a rajz ötvözése kínált számára új megoldást. A rajz és az olajtechnika direkt áttétele, gondoljunk csak Van Gogh képeire, abban az időben nagyon merész tett volt. Ennél mérsékeltebb vállalkozás a szénrajz, mint végleges kifejező eszköz beiktatása a redukált szín együttesbe. Rippl-Rónai életművében gyakori, hogy a befejezésig elvitt szénrajz önálló műként is megáll. Ebből igénye szerint folytatta tovább még a modell jelenléte nélkül is pasztellben, vagy olajban. Toulouse-Lautrec és Edvard Munch is szénnel rajzolta elő és olajjal fejezte be a képeit. „Oly festék nélkül való kép, mellyel a hivatalos körök máig is zavarban vannak: mi ez tulajdonképpen olajfestmény-e, vagy grafika." -Az „Ágyban fekvő nő" (1891) és a „Kuglizok" (1892) című képének technikájáról nyilatkozott így Rippl-Rónai. A szuverén látásmód védelmében, a művészi hozzá állásában teljesen új fesztelenséggel hangsúlyozta, szinte a karikatúra fogalma szerint, hogy az előbbi kép fekvő nője puffadt, az utóbbin a kuglizó férfiak lomhák. Ezek a könnyed, bohém megnyilvánulások a művészetben forradalmi jelentőségűek. A híg festékkel, vagy csupán festőszerrel áthúzott, pasztellel színezett szénrajzból olajkép lett. Ugyanígy a pasztellrajz is megköthető , amelyre Degas és Lautrec akkor már példát szolgáltatott. A Párizsban látott rajzi alapon álló festmények ösztönzően hatottak reá. Az 1890-es években született kis méretű pasztelljei technikai szempontból egyaránt lehetnek grafikai és lehetnek festői kezelésűek. Van ahol együtt jelenik meg a kontúr és a dekoratív szín kitöltés. A „Merengő" (1892.k) című kép letisztult stílusegysége a kevés színből adódik. A többnyire zöld tónusok áttetszőségét a kevés pasztell finom szétdörzsölése eredményezte. A dekorativitáshoz vastagabb pigment anyag szükséges. A „Mályvák között" című képen tapasztalható egy a kísérletből adódó technikai rutintalanság. A bizonytalan vonalvezetés és a vattás pasztell kezelés, amely alatt látható a karton színe is, egy kezdeti stádiumban meglelt festőiség megtartását mutatja. A hasonló motívumokból álló „Nő kertben" (1896) című képen, mivel annak a vonalrajza már más munka során letisztult, a színfelületek megmunkálása gondosabb lett. Látható, hogy a pasztell „hizlalása" az érdes papíron lesz tartós.