Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Horváth János: A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében
224 HORVÁTH JÁNOS Rippl-Rónai József: Piátsek Margit arcképe 1892 (pasztell) A kontúros festmények sokféle változatai mellett Rippl-Rónainál a vonal kontúr elhagyásával a telt festőiség is szépen kibontakozott. Egyes megoldásaihoz is a pasztellel színezett szénrajzok, azoknak is csak a tónusos esetei szolgálhattak előzményül. Ilyen festői szénrajz a „Két gyászruhás nő" (1892) című kép, amelyet térhatás szempontjából a tompa erejű fény differenciál. A megvilágítást kapott arcok, tárgyak vonallal körbezártak, síkszerűek. Misztikus fényforrásul szolgálnak a sötét képi tér számára. Ezt a sötét, monokróm képmezőbe ágyazott, látomásszerűen kivilágló foltszerűséget a női arcképek ábrázolásakor használta ki egyéni módon, jelentőséggel teli hatással. A „Piátsek Margit arcképe" (1892) a színredukciós periódus pasztelljeinek főműve. A szép fiatal nő sötétkék háttérbe illesztett profil arca kapott az előző képhez visszavezethető földöntúli sugárzású, belső fényt. Itt a pasztellt mélyen és vastagon a karton pórusaiba dörzsölte a művész. Ettől a „gyötréstől" a karton bolyhai bársonyossá, hamvassá váltak. A fekete ruha résznél a papír anyaga „elfáradt" és ott kicsit hullatja a por anyagot. Ez másik képeken is előforduló probléma. Ennél a remekműnél a dekoratív színfelületek érintkezési vonalát, a körvonalat feloldotta, eldolgozta a művész finoman, az ujja hegyével, hogy a krétának ne látsszon a papíron szántott nyoma. A száztíz éves kép meg lett kímélve , ezért semmit sem vesztett eredeti tündökléséből. Ezt a festői bravúrt a fixálás megtörte volna. A Musée d'Orsay „Park éjszaka" (1892. к.) című pasztellkép is a végsőkig letisztult, legfestőibb, kézzel után simított, bársonyos felületű módszerrel készült. Rippl-Rónai József: Női arckép Rippl-Rónai törekedett arra, hogy a pasztellben elért festői eredményeit olajban is megoldja. Nem azt értjük ezen, hogy a kész pasztellképet olajjal is megfestette. Ha ilyent mégis találunk, fölvetődik a hamisítás lehetősége. Viszont kisméretű színtanulmányként készített pasztellt az „Öreganyám" és a „Makfalvay főispán" című olajképei előtt. Sok olajképen kimutatható a pasztellszerű színharmónia tudatos festésmódja. „Vörös kontyos női fej" (1891) a címe annak az olajképnek, amelyen a fiatal női arc gyertyalángszerű fényben, a pasztellre jellemző elmosódó homályban világít. Rippl-Rónai egy majdnem száraz ecset simításaival szétoszlatta a rajzolt részleteket, hogy ne lehessen látni milyen eszköz varázslatából ered az álomszerű jelenség. A gyönyörű „Fekete fátyolos hölgy", (1896) a Madame Mazet kép esetében Rippl-Rónai visszatért a szénrajzhoz, hogy a rajz által jobban koncentráljon a kifejezésre és megteremthesse a „végzet asszonyának" Rippl-Rónai-féle alakját. A „Gróf Andrássy Tivadarné arcképében" (1896) ez a női igézet halovány érzékeny pasztellkrétával újból csodálatba ejt. A kép hordozója speciális, finom, érdes anyaggal bevont vászon az ínyenc pasztellezők számára. Ugyanilyen nem közönséges vászonra készült egy szintén különlegesen szép és jelentős mű, a „Fiatal nő virággal, intérieur-ben" (1898) című pasztell. Úgy tűnik, Rippl-Rónai az elé került legszebb nőket, mint festői kihívásokat a rajz eszközeivel reagálta le.
