Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Horváth János: A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében

A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében HORVÁTH JÁNOS „Vigyázzatok rá - tartsátok szemmel, soha ne legyen nyirkos levegőben, mindig ott, ahol fűtve van. Soha ne essék le a szögről, amelyen lóg. Éppenséggel soha ne kalapáljatok rajta, még akkor sem, ha hátul a szögek hiányoznának. A pasztelképre иду kell vigyázni, mint a vaksi szemünkre. " - Rippl-Rónai ezekkel a szigorú utasításokkal ajándékozta meg Csukly Károlyt, Kaposvár jegyzőjét 1914-ben egy gyönyörű női portréval. A jegyző szép feleségéről készített pasztellképhez írásbeli használati utasítást is adott. Ebből a Bernáth Mária által publikált levélből való az idézet. Egy másik idézet Genthon Istvántól Rippl-Rónai pasztelljeiről szólva így hangzik: „Sajnos, a legolcsóbb papírlemez - fajtát használta, az úgynevezett „suszter-deklit", melyre a pasztellszemcsék kitűnően tapadnak s a felület hamvassága, színbeli élénksége kedvéért soha nem használt lefújó rögzítőeszközöket. így hát utolsó nagy korszakának alkotásaira lassú, de biztos pusztulás vár, egy részükről a fele festékanyag lepergett s azóta „felfrissítve", az eredeti művek és hamisítványok határmezsgyéjére kerültek." A két idézet kellő módon érzékelteti, hogy gondot vesz a nyakába, bárki legyen az festő, vagy gyűjtő, ha a pasztellel kezd. Önként adódik a kérdés, ha tudta, hogy ennyire kényes a dolog, miért festett Rippl-Rónai vele? A használata végigvonul az egész életművén. Ő hozta divatba nálunk, ő emelte a festészet rangjára ezt a valaha grafikai eljárások közé sorolt technikát. Mi az oka, hogy oly jelentős szerep jutott nála a pasztellnek? Még iskolázatlanul, 1883-körül vehetett először pasztellt a kezébe, amikor a Zichy-gróf gyerekeinek házitanítójaként, a szabadidejében történt olajfestését a grófnő azért kifogásolta, mert zavarta a terpentin szaga. Münchenben is dolgozott e technikával. Párizsban, a pasztell hazájában biztatást érzett a folytatásra. Egész munkásságát áttekintve a pasztellben mutat a legnagyobb változatosságot. Minden utat bejárt, amit a pasztellel lehetséges. Tudta, hogy melyek azok a papírok, amelyek a leginkább megfelelnek a technikának. Ismerte a fixálás módszerét is. Ha igénytelennek tűnik is a durva rongykarton használata, azt megfontoltan tette. Módja volt az anyagokban válogatni is, mert a kaposvári Fenyvesi Béla könyvkötő a rokona volt, s tőle rajzokért cserébe papírokat kapott. A feltett kérdésre azt a választ igyekszem majd kifejteni, hogy a pasztell technikában rejlő lehetőségek nagyon kedvezőnek bizonyultak az önálló művészi útkeresésben. A Munkácsy befolyása alól távozni akaró Rippl-Rónai a fekete színből való kiindulást, a színredukciót vette alapul. Számára a rajzszén volt a kézre álló eszköz nemcsak a kép felvázolásához, hanem a kifejezés lényegéhez is. Úgy gondolom, a fekete szénnel rokonítható anyagkezelésű pasztellel találta meg az utat a saját színvilága felé. A minimális kötőanyaggal összepréselt hengeres rudacskák a koptatás erejétől omlanak le porrá. Papíron elhúzva porózus vonalat hagy. A durva, érdes kartonra jól rányomva és vezetve az eszközt, nagyobb mennyiRippl-Rónai József: Fekvő akt tanulmány 1886. (szénrajz)