Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Horváth János: A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében

222 HORVÁTH JÁNOS ségű, testes szín, azaz festék folt marad. A képet érő erősebb ütéstől egy része leporlad. A szándékos letörlése után elkent, halványuló nyomot hagy. Kézzel szétdörzsölve a pasztell por telíti a karton mélyebb pórusait, s a kezdeti grafikai jelleg átalakítható sajátos, ködös, csak a pasztellre jellemző festői tónusokká. Több egymás melletti színt áttörölve finom átmenetek keletkeznek. Több réteg is felvihető egymásra. A rajzi és a festői gesztusok egyesülnek, egymásba olvadnak. A szénrajzi gyakorlat, amelyet az iskolai előtanulmányok nyújtanak, a pasztellben megőrződik. Az olajfestésre később, általában más mester irányítása alatt fordítanak stúdiumokat az iskolák. Ezáltal beállhat egy szakadék a rajzolás és a festés között. RippI esetében ez az akadémiai metódusból származó probléma bekövetkezett, s majd a Munkácsy modor átvétele miatt még tovább mélyült. A Müncheni Akadémián a rajztehetségével tűnt ki. Kiváló megfigyelő képessége révén nagyon jól fejlődött a rajztudása. Az életnagyságú aktrajzhoz beállítottak számukra egy élő modellt. Hónapokig bíbelődtek a részletező igény miatt tűhegyesre reszelt szénnel. Amikor elkészült a tanulmányrajz, nem kezdhettek újat, mert Herterich professzor, akár tízszer is letöröltette, s a helyén újra rajzoltatta. A rongyokkal való törlés után a rajzlap már nem lett többé fehér. A nyomaiban megmaradt halványszürke rajz festői alaptónusú rajzi indíttatást ad. Majdnem emlékezetből, könnyedebb gesztusokkal, átfogóbb látással fejezi be a tanítvány a tanulmányrajzot. A sajátos pedagógiai módszernek a technikai rutin megszerzésén túl lehet további hozadéka is. Az unalomig ismételt azonos élő modell ábrázolás kiRippl-Rónai József: Fiatal hölgy képmása 1886. (pasztell) váltja az ösztönös szelekciót. Elindulnak az elhagyások, kiemelések kezdeti, még nem egészen tudatos, nem kiszámított lépései. Herterich módszere szándéka szerint nem, de a különös tehetségek esetében az absztrakció gondolati felvetéséhez vezethet el. RipplRónai jeleskedett a szénrajz tanulmányaival, s megőrizte őket. A tónusos jellegük valóban sokat ígérők az eljövendő fejlődése ismeretében. Az olajfestés akkor még nem ment néki, de a pasztellel készült munkáira szívesen emlékezett vissza. Müncheni növendékként két női pasztell arcképet adott el egy reimsi vevőnek, de azok ismeretlenek előttünk. Sok évvel később tudatosult számára az akadémián szerzett tanulmányok haszna. Én már Münchenben az akadémián olyan értelemben dolgoztam, mint ma: impresszionisztikus módon (...) odakonkludaltam, hogy a Munkácsy hatást mintegy ki kell szakítanom a fejlődés folyamatából s a Münchenben már bizonyos fokú egyéniséggel készült néhány képem stílusát kell tovább fejlesztenem." Tudjuk, hogy az impresszionizmus fogalmát másként értette, mint általában szokás. Van egy pasztellmű egy bájos kisgyermekről, amely igazolhatná Rippl-Rónai kijelentését. „Zichy Antónia arcképe" könnyed és egységesen összefogott pasztelltechnikájával sokkal érettebb műnek látszik, mint a Rippl-Rónai Múzeum két korai darabja. A „Lányka labdaütővel" (1886) című nagyméretű pasztellkép festőjeként a fejlődést ígérő módszerét még nem tudta kiaknázni. Merev, pedáns formai szemléletét némiképp oldani volt képes a bársonyos színekkel. Figyelemre méltó finomsággal tudott dolgozni a laposra csiszolt krétával az igényes munkához alkalmas velúr papírra. Le is fixálta a képet, amely több szín elsötétedését okozta. A „Fiatal hölgy képmása" (1886) című fehérkendős profilképen az arc megegyező, de a kendő, a ruházat festőileg oldottabb kezelésű, mint az előző. Ez is vakrámára preparált velúrpapírra készült. Bizonyos, hogy az innen származó tapasztalat még nem vitte Rippl-t, mint festőt előbbre. Akkor még azt gondolván, hogy a grafika lesz az érvényesülése útja, a rézkarcolás elsajátításának céljából kért állami ösztöndíjat Párizsba. A Munkácsy képek másolójaként, amint maga mondta, a felületek ügyes ellesésével igyekezett a mesterétől tanulni. Az elszakadáshoz is talált követendő példákat a modern francia festők köréből. Ám a megújult képein a rajzi fölvetés, az alapélmény mindig hitelesen a sajátja volt. Fontos mozzanattá válik, hogy felhagyott a zsáneres képjelenetek beállításával. A képmotívumok a személyes létének részei, a hozzá közel álló, a vele együtt élő emberek lettek a modelljei. Ez a bensőséges viszony alakítja szuverén művésszé. Nem megrendelésből, hanem barátságból festett szénrajzhoz hasonló olajképet az orosz Botkynról. A „Hímző nők" címmel kedvesét, Lazarine-t és az ő húgát, Claudine-t rajzolta le laza, többször végigvezetett, ily módon vastaggá vált szövésű szénrajz vonalakkal. A képen van elkent pasztell és lazúros olaj, amelyek végezetül a matt hatást megőrző festőszeres rögzítést kaptak. Rippl-Rónai is, mint sok más modern kísérlete-