Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

180 KNÉZY JUDIT 26. ábra. Pinceszobába rakatott alul-felül hengeres alakú un. gömbölyű szemeskályha Várvölgyről (Zala megye), homok színű, mázas és apró barna un. fürjnyomos mintával. MMgM 88.101.1.-62. jellemző formát még közölte 1902-ben. (28. ábra) A kályhaszemek másodlagos felhasználásáról más formájú tüzelőberendezésnél már a mázatlan szemek kapcsán szó esett. A múlt század közepétől általánosai tért hódító un. rakott sparhetok bekerülhettek mind a konyhába a kemence és katlan mellé, mind a szobába a kályha helyett, de szőlőhegybéli pinceszobákat is fűtöttek ilyennel, főztek rajta és sütöttek a sütő részeben. A téglából való és meszelt részeket kiegészítették a cserép elemekkel, hogy a melegtárolást fokozzák, és a fűtőfelületet növeljék. A kályhaszemekkel kirakott sparhetok a konyhákban általában a hosszanti felületükkel támaszkodtak a falnak, szobák esetében előfordult, hogy nem. A kályhaszemekkel mutatósabb, rangosabb is lett, különösen, ha még a vas alkatrészek is igényesebbek voltak. Leginkább két módja volt a kályhaszemek elhelyezésének, vagy az alsó fekvő hasáb oldalát rakták ki, pl. egy somogyviszlói darab esetében, vagy a kisebb felső - a sütőt tartalmazó - négyzetes hasáb alakú részt, amelyre csurgói példát ismerünk. (KERECSÉNYI E., 1980. 24.) Rendszerint 3 sor kályhaszem volt vagy alul, vagy felül. Ritkábban az alsó rész tetejére is került egy sor kályhaszem és felülre két sor, mint Bizén mázatlan szemekből (14. ábra) vagy Hollád - Barihegyen mázasokból. (SZABÓ T., 1991. 321.) A polgári divatot követő hasáb alakú un. oszlopkályhák elterjedtek az 1920-as években a paraszti otthonokban. Ehhez már nem a hagyományos sarokpados, esetleg párhuzamos megoldású szobaberendezés járult, hanem többnyire hálószoba rendszerű bútor együttes. így megváltozott a kályha terjedelme, mindenesetre keskenyebb lett, nem lehetett a vállára rárakodni, csökkent a funkciója, csak a helye maradt a konyha melletti fal középvonalában, mint a korábbi kályhafélének. Bosnyák Antal nagyatádi kályhásmester cégérének (27. ábra) két oldalán kétféle oszlopkályha látható. Ezek közül az egyik klasszicizáló jellegű, tetején timpanonos lezárással, halványszürke az egész alapszíne, rajta domború fehér függőleges levél és virágfüzérek függnek. Ez a fajta kályha inkább városi polgárokat érdekelte. A falusiak inkább az egyszerűbb tagolódású és sötétbarna mázas kályhát rendelték meg. A cégér elején lévő barna kályhaminta lehet elrajzolt szemeskályha éppúgy, mint ennek arányait valamelyest követő oszlopkályha: alul nagyobb, felül kisebb hasáb, egész felületén négyzetes formájú elemek vannak, mint a szemeskályhákon is. A somogyi paraszti használatú XIX-XX. századi cserépkályhák stíluskérdései A X/X. század folyamán és a XX. század elején paraszti használatra készített és részben máig fennmaradt un. szemeskályhák azaz szemes-csempés kályhák későközépkori előzményeit a Kárpát medencében XIV-XVI. században úri körökben általános gótikus illeíve kora reneszánsz típusok között találjuk. Az átvételek nem közvetlenül történtek, hanem áttételesen, hiszen ezek a kályhák még a XVII—XVIII. században is alig változott formában éltek a falusi lakosság: köznemesek, honoratiorok, iparosok, jobbágyparasztok körében. Míg a Duna mellett a bögrealakú vagy az alul bögrés, felül tálalakú, szögletes szélű szemes megoldásúak megérték a XIX. század végét, a Dunántúl többi részén hasonló előzmények ellenére a szögletes szélű szemek hagyományozódtak tovább, s a bögre, kerek tál, hagyma stb. alakúak eltűntek. A szegletes szélűre alakított szemek a XIV. században terjedtek el Európa-