Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

„SZEMESKÁLYHA" - A SZOBA ÉKESSÉGE 181 27. ábra. A nagyatádi Bosnyák Antal kályhás színes mázas cserépből való cégére, szélein színes alakokkal. A bal oldalán barna mázas, a paraszti szemes- és a polgári oszlopkályha átmeneti formáját mutató fűtőtest, jobb oldalán halványszürke mázas, fehér domború mintás, klasszicizáló kályha képével. RRM. 57.63.1. ban, de a XV. században felbukkantak magyarországi várakban, udvarházakban, paplakokban, városi polgárok házaiban. A Somogy megyei ásatások során is felszínre kerültek XVII. századi mázatlan illetve mázas szegletes szélű szemek. A mázatlanok között akadtak vörösre festettek és feketére redukáltak is. A későbbi szegletes szélű szemekhez képest igen mélyek is akadtak korábban. A gótika korának kályháit már úgy készítették legtöbbször, hogy alul szögletes vagy négyzetes hasáb, felül hengeres alakú, s az egyes alkatrészeket korongolták. A reneszánsz átvette ezt a formájú és tagolódású kályhát, bár késői korszakában felül is hasáb alakú típusok is elterjedtek, lábakra is állították a fűtőtestet. Ezek később nem lettek általánosan elter28. ábra. Táblás kályha a Balaton mellékén. Jankó János rajza alapján. jedtek. A füsttelenített, a konyhából fűtött szobába ez a középkorban kialakult kész kályhaforma került mind a Duna-Tisza közi, mind a dunántúli XVI-XVII. századi parasztházakba. A hódoltság után az Alföldre ezek helyébe a szobai sárkemencék kerültek, míg a Dunántúlon folyamatosan fennmaradt helyenként a XX. század elejéig. Középkori az a rendszer is, hogy a préselt esetleg díszített csempék a kályha legalsó sorába kerültek. A sarokcsempék alkalmazásának is átvevődtek bizonyos középkori előzményei. A szimmetrikus egy-egy, vagy fél-fél sarokcsempe-együttes kevésbé fordult elő, inkább az aszimmetrikus megoldás, amikor szögletes tál alakú szemhez korongolt fél, azaz vályú alakú darab vagy fél méretű sima vagy mintás csempe ragasztódott derékszögben. A sima vagy domború mintás csempe préseléssel készült. Egyszerű kivitelű somogyi parasztkályhákon esetenként csak a fél sarokcsempék készültek préseléssel, a kályhavállon és címerdarabokon kívül. A népi gyakorlatban fennmaradt pártázatok egy része középkori, részben gótikus, részben reneszánsz kályhákon is fellelhetők, így a bástyafokokat idéző címer (11. ábra) vagy az aprólékosan cakkozott, fogazott felső szél. (17., 20. ábrák) Előfordult, hogy a felső sorban lévő kályhaszemekhez hozzáragasztották a cakkos címert is, s így kevesebbet kellett sározni. Gyakoribb volt az egészen sima felső szalagszerű szeges, esetleg ennek profiláltabb felfelé és kifelé hajló változata, pötytyögetett vagy más irókás dísszel. A gótika áttört, koszorú alakú címercsempéi alig lelhetők fel a somogyi gyakorlatban, de szerencsére fennmaradt ilyen zöldmázas kályha a zamárdi tájház hátsó szobájában: felfelé szélesedő, engobe-os cikk-cakk vonalban pöttyögetett sima felső perem fölé még apró fogazással ellátott szélű, függőleges lukakkal ellátott, szintén fehér pöttyökkel végigkísért parádés korona díszíti a kályha tetejét. (21. ábra) A somogyi népi kályhák csempéin ritka a rátett címer, de előfordul, mint egy karádi zöld mázas darabon is kettős sas alak. (33. ábra) Egy barnamázas, csurgói kályha keskeny lábazati és címercsempéin, s a felfelé szélesedő kályhaváll oldalán sugárzó napra vagy rozettára emlékeztető sokszirmú kerek margarétaszerű domború minta van. (17. ábra) Ettől kissé eltérő rajzolatú, inkább a fémből való melltűkre vagy fém pitykegombokra emlékeztet egy zöldmázas buzsáki kályha