Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

176 KNÉZY JUDIT 18. ábra. Somogyszobról való szemeskályha a XIX. század végéről. Lábazati csempéin domború és irókás, fiókjain, sarokcsempéin és címerén irókás díszítés. Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény. RRM 67.15.14. 1-112. darabjainál korábban csak a csempéken jelent meg domború díszítés, a szemek közepén legfeljebb domború karikák lehettek. Később alkalmazták a szemeken, majd a párkányokon, címereken a fehér engobos, ujjal készített pöttyözést vagy az irókás mintázást. A csempéken is tért hódított a fehér cifrázás vagy magában vagy a domború mintákkal együtt. Ritkábban a címeren és párkányon is előfordult együttesen mindkét díszítésmód. A csökölyi Gát utca 16-ban az 1970-es években még fellelt kályha keskeny sarokcsempéin domború kakas volt látható, amely emlékeztetett a keresztszemes varrásokon vagy szőtteseken e vidéken is megőrzött madár motívumokra. Ennek a kályhának a tagolódása a XIX. század eleji darabokat idézte: talpa 100x100 cm-es, ennek magassága 53 cm, a dereka alaprajza 90x95 cm-es, tehát nem volt ülőpadka szélességű talprésze. A szintén Csökölyből való és 1843as évszámmal is ellátott csempemaradványok egyikén az ugyanebben az évben épített ház egyetlen szobájából érdekes módon ötvözik a régiesebb mértanias és szabadrajzú madaras mintakincset egy megkésett copf stílusú girlanddal. A széleken apró, finom vonalkázás és levélfüzér, a csempe szögletes szélmintáját és vaskos (34. ábra), szegletes középső páros bojtját apró domború pöttyök kísérik, a középen lelógó karika alatt finom lendületes madár lebeg egy ágon az évszám felett. A másik, ugyanettől a háztól gyűjtött sarokcsempén (29. ábra) visszafelé néző nyújtott testű madár van erőteljes szegletes tagolású, mértanias szélekkel, felette tulipános-indás virágkompozíció tölti ki a teret. Ugyanez a domború, hosszútestű madár bukkan elő a somogyszobi fehér irókás díszű kályha csempéjén középpontos elrendezésben a fehér festett rózsadísz alatt. A csempe szélein még fehér pöttysor fut, amelyek metszik egymást. Ezen a kályhán remekelt irókázásával a mester: a fél csempékre tükrösen rozmaringleveleket helyezett, amilyeneket tojáshímzéseken is alkalmaztak Somogyban. A szemek virágozása a legparádésabb: mind a négy sarokban pöttyökből alakított rózsa, a szem közepén egy tőből kinövő ötágú pöttyrózsás kompozíció került és a széleken apró vonalkázás húzódik. (18. ábra) Egy 1877-es évszámú, Hedrehelyről származó zöld mázas sarokszem rokonítható az előbb leírt motívummal és egyben a datálási megoldást is magában rejti. Ezen az évszámos sarokcsempén van a két pöttyökből álló rózsa, a fiók szélein ívelten helyezkedik el a vonalkázás, a szem igen nagyra korongolt közepén háromágú rózsa van, a lenti sarokban virág helyett gereblyés azaz gráblás dísz. Más sarokcsempe is került ekkor elő ettől a háztól. A szemes részén ívelt pöttysor húzódik a széleken, az ívek felett féloldalú levéldísz, középen alul van a gereblye és álló háromágú szimmetrikus rózsa áll rajta. Az oldalcsempe sokkal elnagyoltabb, közepére körberajzolt szirmú virág került és lazán elhelyezett vonalkázások váltakoznak hullámvonalakkal és vesszősorral. (KNÉZY J., 1966. 37. ábrái) A Néprajzi Múzeumba Xantus János által Csokonyáról gyűjtött (NM 4497) zöldmázas, közepén ötágú pontrózsás, sarkaiban is pontozott virágos kályhaszemnek a szélén a vesszőkből álló sort nedvesen áthúzogatták cirkozták, a minta a sárközi tálakra azonos technikával készült díszítményeire emlékeztet. Szintén gereblyés dísz van egy Visnyéről való darab középső körlapjának háromágú virága alatt. (NM 91.81.1.) Az tűnik valószínűnek, hogy a hedrehelyi mesterek kedvelték és variálták ezeket az irókával készíthető motívumokat. Az itteni mesterek közül Turbéki Istvánt (1855-1927) emlegették, hogy hozzá még Szennáról is eljöttek kályhát rendelni, de a Szennán hedrehelyi mestereknek tulajdonított darabok már mind barna mázasok, ezeket ő készíthette. A fent ismertetett zöld mázas, irókázott darabokat talán elődei gyárthatták. Külön kellene szólni a paraszti kályhákon a legritkábban szereplő címerekről. A sümegi kályhákéhoz hasonló kivitelű, kétfejű sasos, domború mintás, zöld mázas csempe maradt fenn Karádról. (33. ábra) A pöttyökből alakított rózsát csillagnak is nevezte pl. a hedrehelyi Bencsik család, mert az ő rózsáik már szabadrajzúak. A négyzetes hasáb tüzelőterű kályháknak a legkésőbbi típusát azok a darabok jelentik, amelyeknek a lábazata azonos szélességű a felette lévő tüzelőtérrel. A talpazatot vagy kettő vagy másfél sor négyzet alakú csempék fedik vagy dupla magasságú hosszú, sima elemek. E késői fajták közül fennmaradtak sima zöld