Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

14 HONTI SZILVIA- BELENYESY KAROLY - GALLINA ZSOLT - KISS VIKTÓRIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA bizonytalan, de az ásatás során szerzett tapasztalataink szerint visszatöltődése legkorábban a 14. század második felében kezdődhetett. A nagyméretű földmű létrehozásával a templomdomb védett területté vált. Ezt bizonyítják az árok méretei: szélessége 4-5 m, mélysége helyenként eléri a 180 cm-t, és légifotók alapján ötszögű. Ezen kívül az árok kiásása során kitermelt földdel is számolnunk kell, amelyből valószínűleg sánc készült. A falu lakosai a korai temetőt határoló árkot betemették, a templom és a nagy méretű külső árok közti területen pedig épületek összefüggő csoportját építették fel. Ezek egymással, a templommal és az árokkal való összefüggése egyértelmű, alaprajzi elrendezésük átgondolt és tudatos szerkesztési elvre utal. A középpontban álló templom körül a védett terület északkeleti és keleti oldalán 7 épületet tártunk fel. Hossztengelyük az árokra merőleges, oromzatuk tehát az árokra és a templomra nézett. A köztük lévő hely szűk. Embernyi széles, szintén sugárirányú sikátorok biztosítottak átjárást a templom és az erődítés között. Az épületek oromzata és az árok széle között mintegy 5 m széles üres sáv húzódik, amely a kihányt földből rakott sánc lehetséges helyére utal. A templom felé néző oromzat és a templom között mintegy 8-10 méter széles sáv marad szabadon, amely valószínűleg a temető számára biztosított helyet. A korábbi temetkezéseket a templomkörzetbe emelt épületek megbolygatták, és belevágtak a már betöltött tároló vermekbe is (VI. t. 4.). A déli-délkeleti oldalon további 8, a leírt rendszertől elkülönülő épületet tártunk fel. Az alaprajz a déli oldalon fekvő, az árokkal párhuzamos tengelyű, kétosztatú épülethez kapcsolódó épületcsoportra utal. Ások nagy méretű, egyterű építményben valószínűleg gazdasági épületeket sejthetünk (VI. t. 2.). Az intenzív mezőgazdasági művelés miatt a számunkra értékelhető és a középkori település történetéhez kapcsolható külső és belső szintek többsége elpusztult. Ezért jobbára csak az egyes épületek felépítményeinek földbe mélyedő nyomait tárhattuk fel. Ezek a lenyomatok azonban a pontos alaprajzok mellett a szerkezetekre vonatkozó számos olyan információt rejtenek magukban, amelyek segítségével az épített környezet is felvázolható. Az erődítés északi és nyugati oldalán szabályos rendben sorakozó épületcsoport tagjai külső megjelenésüket, méretüket és felépítményüket tekintve egyértelműen a késő középkori többosztatú lakóházat idézik. Az itt álló épületek háromosztatúak. Átlagos hosszuk 15 m, szélességük 5 m. Kivétel nélkül cölöpvázszerkezetes, fonott, tapasztott falakkal épültek. Az építéshez általában 30-50 cm mély és 50-60 cm széles alapárkokat ástak, amelyekbe a falak vázszerkezetének függőleges oszlopait helyezték el. Előfordul az is, hogy a falszerkezetnek nem készítenek ilyen alapozást. Ezekben az esetben az oszlopok cölöplyuksorait figyelhettük meg. Az épületek templom felé eső első, és gyakran a második helyisége falának oszlopait is alapárokba helyezték, míg gyakran előfordul, hogy a legutolsó, árok felé néző helyiség (ól, vagy kamra) falának építéséhez csak 10-15 cm vastag karókat használtak. Az épületek hossztengelyében megfigyelhetőek voltak a födémet alátámasztó vastagabb oszlopok mélyebb gödrei, bejáratra utaló egyértelmű nyomokat viszont nem találtunk (VI. t. 5.). Az alaprajzi szempontból elkülönülő déli oldal épületei más jellegűek. Ezek között több egyterű, nagyméretű építményt tártunk fel.

38 A cölöpvázszerkezetek felépítményeinek lenyomataként a keskeny, 20-30 cm mély és hasonló szélességű alapárok, és az egyszerű cölöplyuksor is előfordult. Az építmények nagy csoportját délről lezáró épület kétosztatú volt, hossza 17 m, szélessége pedig 7 m. Felépítménye valószínűleg nagyon masszív lehetett. Alapárkai közel 1 m mélyek és 80 cm szélesek. A falak függőleges oszlopait az alapárkon belül gyakran kőpakolással látták el. Furcsa, hogy az osztófal a főfalakhoz hasonlóan erősen volt alapozva. Falainak feltehetően nagy terhelést kellett elbírniuk, amelyre a födémet tartó oszlopok széles és mély gödrei is utalnak. Ettől a tömbtől keletre, mintegy igazodva a többosztatú házak rendszeréhez, további két, egyterű épület állt egymás mellett. Hosszuk kb. 10 m, szélességük 5 m. Középtengelyükben itt is feltártuk a födémet tartó oszlopok gödreit. A többitől eltérően azonban ezeknek az építményeknek a belső tere mélyített. Az északra fekvőé csupán 30^40 cm, míg déli oldalon fekvő épületé mintegy 1 m mélységű. Ez utóbbinál az árokra néző oromzatnál meneteles bejáratra utaló nyomokat sikerült feltárnunk. A löszbe vágott oldalát valószínűleg fonott fal védte a beomlástól, amelynek karósora és a löszfal között egy gerenda lenyomatát is megfigyeltük. Ezt az építményt, amelyet valószínűleg pinceként értelmezhetünk, még a 15. század közepe előtt megszüntették, és helyén egy ellenkező tengelyű épületet emeltek. A feltárás során kiderült, hogy a 15. század derekán az erődítést feldúlták. Az égett törmelék és a temetőben elföldelt emberi maradványok arra utalnak, hogy a templommal együtt az egész, árokkal körbevett területet elpusztították. Az itt álló épületeket felgyújtották, és a tűzben a falu ide húzódó lakosai közül sokan lelték halálukat. Az erődítésen belüli épületek azonban később tűnnek el. Oszlopaikat szisztemati-kusan kiemelték. Az alapárkokat az előkerült leletanyag tanúsága szerint még a 15. század második fele előtt betemették, és a területet elplanírozták. Az épületek helyén nem sokkal ez után megjelentek a falu lakosainak temetkezései. Ezzel együtt az erődítést jelentő árok feltöltődése is megkezdődött, és annak ellenére, hogy nem tűnt el nyomtalanul, védelmi képességét valószínűleg elveszítette.

39 A feltárt újkori sírok tanúsága szerint a templom feltehetően túlélte a település pusztulását, de a már ismert adatok szerint a 18. század végét követően már nem temetkeztek mellé. A bemutatott jelenségcsoport külső megjelenése egységes rendező elvre utal. Ebben a fő szerep kétség kívül a védett területé. Ezen belül elhatárolható a lakó és a gazdasági jellegű épületek csoportja (pince, istálló, ólak?), amely a védettebb déli oldalon egy tömbben található, míg az ideiglenes lakóházak az északkeleti oldalon követték az árok vonalát. Ezek alapján a védett