Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Fazekas Imre: Adatok Magyarország Zygaenidae faunájának ismeretéhez (VII.) (Microlepidoptera: Zygaenidae)

ADATOK MAGYARORSZÁG ZYGAENIDAE FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ (VII.) 151 (MICROLEPIDOPTERA: ZYGAENIDAE) TREMEWAN (in litt.) szerint Magyarországon a ssp. polygalae él (vö. FAZEKAS 1998). NAUMANN et al. (1999) nyugat-palearktikus Zygaenidae monográfiájukban (igen meglepő módon) a közép-európai alfajkérdést nem érintik, míg más földrajzi területeket részletesen tárgyalnak. A Linné-féle nevezéktani alfaj (terra typica: Svédország) Magyarországon nem fordul elő. Zygaena lonicerae lonicerae (Scheven, 1777) Dd: Dráva, 1982.07.02., leg. Ábrahám L. Nagybajom, 1987.07.07., Zselickislak, 1987. 07.11., Nagybajom, Nagyhomok, 1988. 09. 30., leg. Ábrahám L.-Tész: 1.Ts:N. Dk: Dudar, Kiskút, 1981.06.22., leg. Ábrahám L. -Tesz: 2. Ts: N. Ék: Bükk-hg., Szalajka-völgy, 1959. (? hónap, nap) leg. Balogh I.; Bükk-hg., Harica-völgy, 1961.07.27., leg. Balogh I.; Parádsasvár, Rudolftanya, 1991.07.09., leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Megjegyzés: Politipikus, euroszibériai elterjedésű faj. Magyarországon elsősorban a domb- és hegyvidéki kaszálók jellegzetes faja (Dunántúl, Északi-középhegység), az alföldeken elsősorban a Duna-Tisza közén gyakoribb, míg másutt lokális előfordulású (pl. a Kisalföld és a Tiszántúl). Subfam. Procridinae Boisduval, 1828 Rhagades pruni (Denis & Schiffermüller, 1775) Dd: Mecsekpölöske, 1997.07.04. (2ex) leg. Fazekas I.; Nagymátépuszta, 1999.06.24. leg Ábrahám L.; Nagyharsány, Szársomlyó, 2000.06. 01., leg. Ábrahám L; Zselickislak, 1987.07.01. leg. Ábrahám L. Dk: Veszprém, 1986.07. 05., leg. Ábrahám L. Megjegyzés: Politipikus, polifág szibériai faunaelem. Jordanita notata (Zeller, 1847) Nym: 1 o*, Nárai, 1995.07.01. leg. et gen. prep. Fazekas ? 2983 (in coll. Komlói Múzeum). Megjegyzés: Ny-Európától (Ibériai-félsziget, Franciaország) Közép-Európán és az É-Mediterráneum át Kis-Ázsiáig, É-lránig ismert lokális, polifág faj. Magyarországon ritka, s csupán a Dunántúlról és az Éközéphegységből ismert (vö. FAZEKAS 1998: Fig. 7) néhány alacsony egyedszámú, veszélyeztetett populációja. A Ny-magyarországi-peremvidéken ez idáig csak Sopronból volt ismert. Nárai előfordulása (patakmenti mezofil rét) a második bizonyított lelőhely a nagytájról. Jordanita subsolana (Staudinger, 1862) Ék: Jósvafő, 1979.07.08. leg. Fazekas I. Megjegyzés: Új faj az Aggteleki-karszton. A faj elsőként megismert tápnövényét (Echinops sphaerocephalum), a hernyó táplálkozási módját elsőként a Pécsett is kutató VIERTL (1897) publikálta. SCHÜTZE (1941) később megtalálta a Carlina vulgaris-on is. TARMANN (1980) kiterjedt vizsgálatokat végzett a tápnövények valódi körének megállapítására. Megállapította, hogy a FORSTER & WOHLFAHRT (1960) által közölt tápnövényadatok (Scabiosa, Lotus, Centaurea) 12. ábra: A Jordanita notata Z. csápjának habitusképe: a= distalis rész, b= medialis rész. nem igazolhatók, viszont a subsolana rendszeresen megtalálható a Cirsium eriophorum-or\ is. Megfigyeléseim szerint a subsolana hét lárvastádiumon megy át. A fiatal hernyók a tápnövények levélfonákján fúrják be magukat a levélbe. Az L

3 fejlődési állapot után (szeptember), a talaj felszínén (mindig sűrű növényzetben) fehéres, laza szövedékben telel át. Tavasszal ismét a levelekben táplálkoznak (L

4-L

5

), majd a hatodik és hetedik stádiumokban a tápnövények szárában fúrt járatokban élnek. Bábozódásra a hernyók a gyökérzónába 13. ábra: A Jordanita subsolana Stgr. O" csápszerkezete (a,b) és hernyójának rágásképe (c): a= distalis rész, b= medialis rész, c= az L

3 stádiumban lévő hernyó rágásképe a Cirsium eriophorum levelén.