Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Fazekas Imre: Adatok Magyarország Zygaenidae faunájának ismeretéhez (VII.) (Microlepidoptera: Zygaenidae)

152 FAZEKAS IMRE fúrják le magukat, ahol sötétbarna kokont készítenek. Az imágók csak ritkán látogatnak virágokat. A nőstények napközben gyakran ülnek a tápnövényeken, míg a hímek a sűrű növényzetben rejtőzködnek. Repülési aktivitásuk csak késő délután illetve alkonyatkor kezdődik, amely egyben a kopulációs időszak kezdete is. A kopuláció rendszerint áthúzódik a következő nap délelőttjéig. GOZMÁNY (1963) a fajt még DK-európai elterjedésű taxonnak tartotta. Az újabb kutatások szerint a subsolana az Altaj-vidékétől Kis-Ázsián át egészen az Ibériai-félsziget déli részéig kimutatható. Bár areaképe kontinuus jelleget mutat, nagy földrajzi területekről igen szórványosan mutatható ki. TARMANN (1980) szerint leginkább a „a legszélsőségesebb kontinentális klímajellegű" habitatokban gyakori, ahol a hőmérséklet napi ingadozása a téli hónapokban elérheti akár a -20°C-t is. Jordanita chloros chloros (Hübner, 1813) Dk: Budapest, Hármashatár-hegy, 1975.07.05. (2 ex) leg. Fazekas l.-Tész: 7. Ts: V. Megjegyzés: Centaurea fajokon élő polítipikus délszibériai faunaelem. Közép- és Dél-Európában csak izolált populációi élnek (Németország, Alpok térsége, Appennini-félsziget). Magyarországon a Tiszántúl és nyugati határvidék kivételével, bár szórványosan, de sokfelé gyűjtötték. Elterjedési térképét a közelmúltban közöltem (vö. FAZEKAS 1998: 14 p., Fig. 11.). Gyűjteményi anyagok revíziója alapján az elmúlt fél évszázadban a faj fokozatos regresszióban van. Az európai nevezéktani alfajt a Balkánon a ssp. haegeri (Alberti, 1973) váltja fel, amelyhez hasonló formák a DélDunántúlon is megjelennek. A chloros-haegeri alfajpár pontos chorológiája még nem ismeretes. Jordanita globulariae (Hübner, 1793) Dd: Bélavár, Dráva, 1995.06.20., 1995.07.18; Látrány, 1999.07.04. (5 ex.) leg. Ábrahám L; Lipótfa, 1986.06.18. fénycsapda; Zselic, Lipótfa, Dennai-erdő, 1987.07.09.; Zselic, Lipótfa, Kuckó-sarok, 1991.06. 26., leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Dk: Bakonynána, Prém-malom, 1982.06.24., leg. Ábrahám L & Uherkovich Á.; Dudar, Kopasz-domb, 1982.07.01., 1998.07.09., Bakonynána, 1985.06.29., 1985.07.01. fénycsapda; Nyirád, Darvas-tó, 1995. 06.30. (2 ex.), leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Megjegyzés: A hazai irodalomból (GOZMÁNY 1963) korábban ismert elterjedési adatai az elmúlt évtizedekben lényegesen módosultak: Kaszpi-mélyföld, Kaukázus-vidék, Ukrajna, Kis-Ázsiában csak a Márványtenger partvidéke, a mediterrán félszigetek északi területei, Közép- és Nyugat-Európa valamint D-Anglia. Magyarországon az egyik legelterjedtebb fémlepke faj. Jordanita fazekasi (Efetov, 1998) Dd: Holotypus o", „Hungária merid., Villány Mts., Tenkes-h. 300m, 1978.VII.7., leg. et gen. prep. Fazekas № 3002, Jordanita sp.", det. Efetov, in coll. K.A. Efetov, Simferopol, Crimea, Ukraine; Paratypus er, „Hungária merid., Mecsek Mts., Tubes 500-600 m, 1976.VII.1. leg. et gen. prep. Fazekas №- 3001, Jordanita sp.", det. Efetov, in coll. K.A. Efetov, Simferopol, Crimea, Ukraine. Megjegyzés: A tudományban új faj csak a közelmúltban vált ismertté (EFETOV 1998). Magam a magyarországi Zygaenidae faunáról írt tanulmánysorozatom első részében (FAZEKAS 1980: p. 49, Abb. ЗаЬс) а Jordanita fazekasi-t még a Jordanita globulariae (HÜBNER, 1793) egyedi változatának tekintettem, amelyet nehezített a „Procris vartianae Malicky, 1961" vitatott taxonómiai helyzete: „Es ist eine Frage der persönlichen Beurteilung, ob P. vartianae Malicky, die aufgrund nicht sehr ausgeprägte Genitalunterschide von P. globulariae Hb. abgetrennt wurde, als eigene allopatrische Art oder als globulariae-Subspecies aufgefasst wird." Az újabb vizsgálatok szerint (EFETOV & TARMANN 1994) a Jordanita vartianae „bona species", s az Ibériai-félsziget endemikus faja. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a Jordanita fazekasi ez idáig csak a Kárpát-medencéből mutatható ki. TARMANN (in litt.) szerint a J. fazekasi előfordul a Balkánfélszigeten is. Az erre vonatkozó bizonyító példányt ő maga is vizsgálta a British Museum (London) gyűjteményében (még a leírás előtt), de az ismételt megkeresés alkalmával a példány(oka)t már nem találta a „helyén". Az eddigi gyűjteményi revíziók alapján az un. g/obu/ar/ae-fajcsoport (Jordanita tenuicornis Z., J. globulariae Hbn., J. fazekasi Efetov, J. vartianae Malicky) földrajzi elterjedését a 14. ábrán mutatom be.