Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Fazekas Imre: Adatok Magyarország Zygaenidae faunájának ismeretéhez (VII.) (Microlepidoptera: Zygaenidae)

148 FAZEKAS IMRE Zygaena minős Zygaena Differenciális purpuralis jegyek Hernyó alapszíne a alapszíne halványfehértől halványsárga, a világos vagy élénk sárga, szürkéig a foltok sötét váltakozik, a feketék fekete foltok halványabbak 0"-genitália: enyhén kihúzott, vaskosabb, apexe uncus apexe röviden mediálisan hegyes lekerekített 0"-genitália: széles, nyújtott, keskeny, lamina dorsalis bazálisan csak bazálisan mélyen enyhén homorú kimetszett 9 -genitalia: nyújtott hasonló, de scutellum háromszög alapja szélesebb, (= „Schildchen") alakú apikálisan hegyesebb 9 -genitalia: széles, erőteljes, keskeny, antrum csúcsos nyújtottabb, lekerekített Tápnövény Eryngium Thymus praecox, cam pestre, T. pulegioides.T. Pimpinella serphyllum saxifraga, Falcaria vulgaris Habitat cserjések, bokorerdők, száraz gyepek, sziklagyepek, legelők, homokmészkerülő hegyi és löszpusztarétek, láprétek, rétek homokpuszták Palearktikus elterjedés: ÉNy-lrán, Kis-Ázsia, Balkán, Közép- és Kelet-Európa, nyugaton Közép-Franciaországig, északon Dél-Svédországig, délen KözépOlaszországig ismert, ahol erősen izolált. 7. ábra: A Zygaena minős D. & Sch. revideált lelőhelyei Magyarországon. Biológia: A minős hernyóit eddig főként Erygium campestre, Pimpinella saxifraga, Falcaria vulgaris növényeken találták meg, a purpuralis hernyói pedig Thymus fajokon és Satureja taurica-n (Mediterráneum) táplálkoznak. Az európai populációk az alföldi területektől a subalpin régióig előfordulnak, míg a kis-ázsiai magashegységekben elérhetik a 2400-2500 m-es magasságot is. 8. ábra: A Zygaena minős D. & Sch. (a, c) és a Z. purpuralis Brünnich (b, d) СГ-genitáliáinak differenciális bélyegei: a-blamina dorsalis, c-d= uncus. (TARMANN 1975 nyomán) Zygaena purpuralis purpuralis (Brünnich, 1763) Dd: Csarnóta, Kis-hegy, 1999.06.02.; Harkány, Tenkes-hegy, 2000.06.02. leg. Ábrahám L; Mecsek, Magyarürög, 1987.06.12. leg. Balogh I.; Nagyharsány, Szársomlyó, 2000. 06 02. leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Ék: Gyöngyös, Sár-hegy, 1993.07.01. leg. Ábrahám L. -Tesz: 2. Ts: N. Nym: Sopron, 1982.06.27. leg. Szántó Cs.-Tész: 6. Ts:N. Megjegyzés: A purpuralis a szibériai faunakör tagja, amely az egyik legszélesebb elterjedésű csüngőlepke fajunk, hiszen keleten eléri az Altáj- és a Tiensánvidékét. Délen meghódította Kis-Ázsiát, a Balkánt és a Appennini-félszigetet (sőt Szicíliát is), ugyanakkor a Benelux és a francia atlanti partokat már nem éri el. A Brit-szigeteken csak Skóciában és Írországban jelenik meg ismét, de ott már igen lokális. A Skandinávfélszigetről hiányzik.