Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Fazekas Imre: Adatok Magyarország Zygaenidae faunájának ismeretéhez (VII.) (Microlepidoptera: Zygaenidae)

ADATOK MAGYARORSZÁG ZYGAENIDAE FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ (VII.) (MICROLEPIDOPTERA: ZYGAENIDAE) 149 Zygaena carniolica (Scopoli, 1763) (? ssp. flaveola (Esper, 1786) Dd: Zselickislak, 1987.07.11. (2 ex.); Kardosfa, 1988.07.22.; Somogyszob, Kanizsaberek, 1991.08.06.; Balatonszárszó, Alma-hegy, 1998.07.22.; Bükkösd, 1999. 06.24. (2 ex.) leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Dk: Csopak, Nosztori, 1981.07.17.; Dudar, Oszlopinál, 1981.07.14.; Veszprém, 1986. 07. 05. leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Nym: Fertőrákos, 1999.07.14. leg. Ábrahám L.Tész: 3. Ts: N. Megjegyzés: Politipikus, euroszibériai elterjedésű faj. A magyarországi gyűjteményekben végzett vizsgálataim alapján a hazai alfaj(ok) kérdése taxonómiai szempontból nem kellően tisztázott. TREMEWANN (in litt.), NAUMANN et al. (1999: pl. 4: 60) szerint a térségünkben a a ssp. flaveola él: „Lower Austria, Hungary, eastern Serbia and Ukraine." A magyar populációk többsége azonban nem mutatja a flaveola jegyeket. A D-dunántúli populációk inkább a Zygaena carniolica graeca Staudinger, 1870 alfajhoz állnak közelebb (pl. Somogy, Mecsek, Villányi-hegység). Az Alföld és az Éközéphegység rendkívül alakgazdag populációi taxonómiailag szintén problémásak. Meg kell említenem, hogy a magyar irodalomban (GOZMÁNY 1963: p. 269) az „ab flaveola ESP." változatot sárga pettyekkel és sárga hátulsó szárnyakkal jellemezte (flaveo [flavus] = sárgállik, aranysárga), ugyanakkor NAUMANN et al. (1999) nyugat-palearktikus monográfiájukban a ssp. flaveola-i már piros színűnek mutatják be. Zygaena loti loti (Denis & Schiffermüller, 1775) Dd: Zaranyi-erdő, 1987.07.09. (4 ex.); Hosszúvíz, 1990.05.20. (2 ex.); Kölked, 1990. 07.09. leg. Ábrahám; Harkány, Tenkes-hegy, 2000.06.02. leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts. N. Dk: Veszprém, 1986.07.05.; Sümeg, 1998.07.19. (2 ex.), leg. Ábrahám L.-Tész: 2. Ts: N. Ék: Gyöngyös, Sár-hegy, 1993.07.01. leg. Ábrahám L.-Tész: 1.Ts: N. Megjegyzés: Igen sok alfajra osztható szibériai faunaelem, amely egész Skandináviából hiányzik, s a Britszigeteken mára csak egy lokális populációja maradt fenn (É-Skócia). Csak Kelet-Ausztria, Magyarország, Románia, Ukrajna és D-Oroszország populációi képviselik a nevezéktani alfajt. Az európai illetve a ázsiai magashegységekben rendkívül változatos alfajok sorozata alakult ki. Zygaena osterodensis Reiss, 1921 (? ssp. curvata Burgeff, 1926) Dk: Dudar, Kis-kút, 1981.06.22.; Dudar, Kopaszdomb, 1982.07 01. leg. Ábrahám L.-Tész: 5. Ts: V Ék: Parádsasvár, Rudolftanya, 1991.07.09. leg. Ábrahám L.-Tész: 4, 5. Ts: V. Megjegyzés: A hazai populációk taxonómiai kérdéseivel már egy korábbi munkámban foglalkoztam (FAZEKAS 1984), amelyben megállapítottam, hogy Magyarországon a ssp. matrana Burgeff, 1926 él. HOFMANN & TREMEWAN (1996) prioritás alapján azonban az Ausztriából leírt ssp. curvata Burgeff, 1926 nevet tartják érvényesnek. NAUMANN et al. (1999) szerint: „Europe populations are similar to the nominotypical subspecies described above." Az osterodensis egy szibériai faunaelem, amelynek Ny-Európában csak izolált populációi vannak. Hiányzik a mediterrán területekről, sőt a Brit-szigetekről is. Svédországnak csupán a déli partszegélyén fordul elő. Magyarországi elterjedését a 9. ábrán mutatom be. 9. ábra: A Zygaena osterodensis Reiss földrajzi elterjedése Magyarországon (fent). Az üres körök az 1960 előtti lelőhelyeket jelölik (Fazekas 1998, Fig. 6. nyomán). A Z. osterodensis Reiss habitatja (lent) a Bakony hegységben (Dudar). Zygaena viciae viciae (Denis & Schiffermüller, 1775) Dd: Nagybajom, 1987.07.07. (2 ex.);Kaposvár, Zaranyi-erdő, 1987.07.09.; Zselic, Lipótfa, Kuckó-sarok, 1991.06.26.; Bükkösd, 1999.06.24. leg. Ábrahám L -Tesz: 3. Ts: N. Dk: Dudar, Kis-kút, 1981.06.22. (2 ex.) leg. Ábrahám L. -Tesz: 3. Ts: N. Ék: Parádsasvár, Rudolf-tanya, 1991.07.09. (3 ex.) leg. Ábrahám L. Tesz: 2. Ts: N. Megjegyzés: Ny-szibériai faunaelem, amely Magyarországon főként a Dunántúlon és az Északi-középhegységben elterjedt, leginkább az üde-nedves kaszálóréteken. A xerotherm szikla-gyepekben, karsztbokorerdőkben lokális és ritka.