Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Fazekas Imre: Adatok Magyarország Zygaenidae faunájának ismeretéhez (VII.) (Microlepidoptera: Zygaenidae)

ADATOK MAGYARORSZÁG ZYGAENIDAE FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ (VII.) (MICROLEPIDOPTERA: ZYGAENIDAE) 147 4. ábra: A Zygaena Cynarae Esp. szárnyrajzolatának variabilitása (FAZEKAS 1986). 5. ábra: A Zygaena laeta Hbn. tipikus alföldi habitatja Fülöpháza homokpusztai és fehérnyáras, borókás mozaikjában. Zygaena brizae brizae (Esper, 1800) Dk: Dudar, Kiskút, 1981.06.22.; Bakony, Kőris-hegy, 1986.06.18. leg. Ábrahám L.-Tész: 5. Ts: V. Nym: Nárai, 1995.07.01. (5 ex), Szalafő, 1995.07. 04. leg. Fazekas l.-Tész: 7, 8. Ts: V. Megjegyzés: Expanzív pontomediterrán faunaelem. Areája északon eléri D-Lengyelországot, nyugaton KAusztriát. Piemontban egy elszigetelt areafragmentuma található. A Kárpát-medencében főként a kollinszubmontánöv mező- és xerophil rétjeinek, gyomtársulásainak lokális, sebezhető faja. Legjelentősebb magyarországi populációi az Északi-középhegységben (pl. Bükk) élnek. Több korábban ismert élőhelyéről nincsenek újabb bizonyító adatok (pl. nyugati határvidék). Az utóbbi évtizedekben egyedszáma jelentősen csökkent, a helyi populációk fennmaradása a védett területeken biztosítható. Oligofág faj (Cirsium arvense, C. eriophorum, Onopordum acanthium). 6. ábra: Jellegzetes Zygaena brizae Esp. habitat a Ny-magyarországi Szalafő mellett. Zygaena minős minős (Denis & Schiffermüller, 1775) Ék: Bükk hegység, Nagysár-rét, 1987.08.06. leg. Fazekas l.-Tész: 4, 5. Ts: R. Megjegyzés: A minos-purpuralis fajpár korábban jól ismert taxonómiai problémái miatt a faj magyarországi biológiája és elterjedése csak részben feltárt. A régebbi magyar irodalomban (GOZMÁNY 1963) a faj „Zygaena diaphana STGR. ssp. pimpinellae GUHN." néven volt ismert a hegyvidéki területekről. A diaphanaról bebizonyosodott, hogy nem önálló faj, hanem a minős alfaja, s areája Anatóliára és Törökországra korlátozódik. A pimpinellae névnek nincs taxonómiai jelentősége, bár korábban ALBERTI (1958) jellegzetes közép-európai alfajnak tekintette, amelyet még DSvédországból, sőt D-Franciaországból is kimutatott igen markáns szárnyrajzolattal jellemezve. A taxonómiai áttekintést igen megnehezítette a ssp. sareptensis Rebel, 1901 bizonytalan besorolása (sareptensis-re emlékeztető formák Közép-Európában is előfordulnak), s amely taxon jelen ismereteink szerint csupán a Volgavidékén él. A hazai gyűjteményekben ez idáig elvégzett revíziós vizsgálataim szerint a minős a következő magyarországi tájakról illetve lelőhelyekről bizonyított: Dél-Dunántúl, Bakony, Mátra, Bükk (7. ábra). A fajpár szétválasztása, a nagyfokú variabilitás miatt sokszor csak a genitáliák vizsgálatával végezhető el (FAZEKAS 2000). A két taxon morfológiai (o"-és 9 -genitáliák) differenciális jegyeit és biológiáját az alábbi táblázatban tekintem át: