Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Majer József – M. Bordács Margit – Borhidi Attila:A Baláta-tó vízminőségének alapállapot felvételezése
98 MAJER JÓZSEF, M. BORDÁCS MARGIT és BORHIDI ATTILA 1. ábra: Mintavételi helyek a Baláta-tavon A vizsgálati módszerek A vízminőség vizsgálatok a vegetációs időszakban évente 2-A ismétléssel. A víz keménységét, a pH-t, az oldott oxigént, a turbiditást, aciditást, alkalinitást és a vezetőképességet a helyszínen spektrofotometriásán (hordozható spektrofotométerrel), titrimetriásan, illetve elektronikus pH és konduktométerrel végezzük. Az alkáli fémek és a Ca ++ meghatározása lángfotométerrel, szükség esetén AAS1 Zeiss atomabszorpciós spektrofotométerrel történt. A mederfenék vizsgálatok, mélységmérések Hummingbird Wide 3D wiew, 3 dimenziós zoom radarral készülnek. A biológiai vízminősítéshez a FELFÖLDI (1974, 1980): „Biológiai vízminősítés" című munkájában foglaltak voltak az irányadók, figyelembe véve az azóta megjelent, a vízminősítéssel kapcsolatos szabványokat. A rendelkezésre álló adatok alapján elvégeztük DÉVAI és munkatársai (1992) által kidolgozott ökológiai vízminősítés szerinti víztipizálást és ahol lehetőség volt az ezekhez kapcsolódó számszerűsíthető értékelést. A korlátozott számú adatok miatt azonban a sokváltozós számításokat még nem lehetett elvégezni. Ennek megfelelően az ökológia szempontú minősítés mutatói, esetenként a tipizálást is csak tájékoztató jellegűnek tekintjük, ezek az adatok a további kutatások során még pontosításra várnak. Mérési eredmények A helyszíni és a labor mérések eredményeit a 1-4. táblázatok tartalmazzák. A mérési eredmények kiértékelése A víz biológiai minősítése FELFÖLDY Halobitás fok meghatározása és eltérésének mérése a részben izolált vízrészek között. Az adatok megadása 10 fokú skálán történik (FELFÖLDY, 1974, 1980). (A mérést HACH hőmérsékletkompenzált konduktives mérővel végeztük.) I. Az oldott sók mennyisége valamennyi mérésnél kevesebb mint 150mg/m 3 , vezetőképessége pedig mindig kisebb mint 250 u,S/cm, ennek megfelelően a Baláta-tó vize fajlagos elektromos vezetőképessége alapján (K) való halobitás foka: 1. a víz béta olígohalobikus, vagyis a „hideg édesvíz" kategóriába tartozik. II. Az uralkodó kationok és anionok alapján többnyire Ca hidrogénkarbonát típusú víz. Az anionok mennyiségi sorrendje többnyire a következő volt: HCO 3>SO 4 >CI Alacsony vízállásnál illetve a tó kiszáradás közeli állapotát követő periódusban átmenetileg ez a sorrend módosult és átmenetileg a SO 4 ionok domináltak (1. táblázat). A kationok jellemző sorrendje: Ca ++ >Mg ++ >Na + >K + Ez a sorrend azonban az 1991-1993-as években nem volt jellemző. A víz keménysége: Az összes-keménység komplexometriás helyszíni meghatározása (HACH, vagy Merck tesztekkel) nem ad értékelhető eredményt ha a vízminta kémhatását nem állítjuk be 10 pH-га, mivel a komplexon és az eriokróm fekete-T indikátor csak itt jelez valós értéket. A mért Ca és Mg ionokból számított összes keménység értéke az irányadó. Ez a titrimetriás eljárásnál kapott adatoknak akár a 10 szerese is lehet, a nem megfelelő kémhatás miatt kapott hamis keménységértéknél (1-4 táblázat). Trofitás fok: az oligotróf és az eupolitróf értékek közöt ingadozik. A víz szervetlen nitrogén tartalma: A mérési adatok (amelyek száma eléri az ezret), bár az egyes mintavételi pontokon mutattak eltérést, minden esetben a disztróf vizekre jellemző, alacsony szervetlen nitrogén tartalmú. A víz pH-ja. A nyílt vízterületek pH-ja 6,5 körüli értékeket mutat, enyhén savanyú víz. Ez azonban az alacsonyvízállásnál és az azt követő periódusokban a lúgos felé tolódik el (1-4. táblázat). A lápszigetek tőzegmoha-párnáiban levő Sphagnum facsarék víz, valamint az ezek között lévő kisméretű (mintegy tenyérnyi) vízfoltjai pH-ja 3,5-3,75 között mozgott, de a szervetlen N tartalma (összes N kevesebb mint 1 mg/l) is sokkal alacsonyabb volt, a tó nagyobb vízfoltjaiban mértekénél. Éppen a vízfoltok alacsony
