Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Majer József – M. Bordács Margit – Borhidi Attila:A Baláta-tó vízminőségének alapállapot felvételezése
A BALÁTA-TÓ VÍZMINŐSÉGÉNEK ALAPÁLLAPOT FELVÉTELEZÉSE 99 N tartalmát jelzi az is, hogy az Aldrovanda vesiculosa L. növényt itt leltük meg újra (BORHIDI), a korábbi 198990-es felméréseknél e növényt nem sikerült megtalálni. Később 1999, 2000-ben viszont a tó számos részén az Aldrovanda vesiculosa egyáltalán nem volt ritka, jelezve azt, hogy nem csak az extrém savanyú víztereket preferálja, de talán ezek az alacsony pH-ju vízfoltok az átmeneti refugiális helyei a fajnak. A víz átlátszósága nyáron többnyire, 30-40 cm, korlátozott átlátszóságúnak és oldott oxigén deficiteseknek bizonyult (1-4 táblázat). A Baláta tó trofitását a klorofill -a mennyisége alapján határoztuk meg. A klorofill-a tartalom 1 és 116 mg/m 3 között ingadozik van , ez azt jelenti, hogy a víz minősége a klorofill a tartalma alapján az oligotróf és az eupolitróf értékek között ingadozik, a foszfortartalma pedig 0 és 0,12 mg/l közötti értékeket vett fel. A víz oxigénellátottsága. A tó vize minden mérésnél oxigéndeficites volt. A deficit mértéke többnyire 2030% között ingadozott, de néha meghaladta a 80%-ot is. A tó szaprobitása a víz savas permanganátos kémiai oxigénigénye többnyire a 40-120 mg/l érték között volt, ami a Leithe féle beosztás szerint alfa mezoszaprobikus szaprobitás értéket jelent. A víz mélysége A víz átlagos mélysége (kemény fenékre vonatkoztatva) 1,6 m, a legnagyobb mélysége nem haladja meg a 2,4 métert, szemben a korábbi cikkekben konzekvensen emlegetett 4 méternél. Igaz a tó vízszintje a mai napig nem érte el az 1989 be megfigyelhetőt, amikor a magasles alatti zsombékos is vízben állt, és a magaslesig érő árokban is 30-40 cm-es magas volt a víz szintje. A lágy fenékre, illetve a fenéküledék vastagságára vonatkozó korábbi adatok (1 métert, vagy azt meghaladó üledék) ugyan csak túlzottnak bizonyultak, 45 centiméternél vastagabb üledéket sehol sem találtunk. Az üledék többnyire igen laza szerkezetű és ennek következtében nagyobb mobil is. Egy közepes nyári zivatarral járó viharos szél, még a 2,4 méter mély részen is teljesen átmozgatta a fenéküledéket, gyökeresen megváltoztatva a lágy fenéken mért adatokat. Víztipológiai értékelés A Baláta tó biológiai vízminősítésénél a makrozoobenton vizsgálatokra nem volt lehetőség, a különböző hazai vízminősítési rendszerek a (1974, 1980) négy tulajdonságcsoportra épülő 10-10 fokozatú minősítése viszonylag egyszerű, a mikrobiológiai vonatkozású részek kivételével könnyen teljesíthető. Ezzel többé-kevésbé átfed, de csak 5 fokozatú skálát alkalmaz az MSz 12749 (1987) szabvány. Legszélesebb körű értékelést nyújt DÉVAI és munkatársai (1992) által kidolgozott sokváltozós ökológiai rendszer. Elvégeztük a rendelkezésre álló adatok segítségével a Baláta tó tipológiai besorolását (DÉVAI és társai (1992) szerint), ami ha sokváltozós analízishez ugyan még nem elegendő, de a tó minden eddiginél több abiotikus és biotikus tényezője kategóriákba sorolt összefoglalását tette lehetővé (5. táblázat). Összefoglalás A mintavételezések a tó 4 helyén végeztük. A helyszínen, illetve a laboratóriumban a mértük a legfontosabb vízparamétereket. Ennek keretében meghatároztuk a víz makroionjait, értékeltük a víz oxigén háztartását, a biológiai termelését. Elvégeztük a víz biológiai minősítését. Ennek keretében Az oldott sók mennyisége valamennyi mérésnél kevesebb mint 150mg/m 3 , a víz vezetőképessége pedig mindig kisebb mint 250 ^S/cm, ennek megfelelően a Baláta-tó vize fajlagos elektromos vezetőképessége alapján (K) való halobitás foka: alapján béta-oligohalobikus, vagyis a „hideg édesvíz" kategóriába tartozik. Az uralkodó kationok és anionok alapján többnyire Ca hidrogénkarbonát típusú a víz. Az anionok mennyiségi sorrendje: HCO 3>SO 4 >CI ~ A kationok jellemző sorrendje: Ca ++ >Mg ++ >Na + >K + A víz trofitása az oligotróf és az eupolitróf értékek közöt ingadozik, a nitrogén tartalma a disztróf vizekre jellemző, alacsony szervetlen nitrogén tartalmú. A víz pH-ja a nyílt vízterületeken 6,5 körüli értékeket mutat, a lápszigetek tőzegmoha-párnáiban levő Sphagnum facsarék víz, pH-ja 3,5-3,75 között mozgott. A víz átlátszósága nyáron többnyire, 30-40 cm, korlátozott átlátszóságúnak és oldott oxigén deficiteseknek bizonyult (1-4 táblázat). A tó trofitását a klorofill -a mennyisége alapján oligotróf és az eupolitróf értékek között ingadozik, a klorofill -a tartalom 1 és 116 mg/m 3 között i értékeket vesz fel. A mért foszfortartalom 0 és 0,12 mg/l közötti mennyiségek között változott. A tó vize minden mérésnél oxigéndeficites volt. A tó szaprobitása a víz savas permanganátos kémiai oxigénigénye többnyire a 40-120 mg/l érték között volt, ami alfa mezoszaprobikus szaprobitás értéket jelent. A víz átlagos mélysége (kemény fenékre vonatkoztatva) 1,6 m, a legnagyobb mélység nem haladja meg a 2,4 métert. A lágy fenékre, illetve a fenéküledék vastagságára vonatkozó korábbi adatok túlzottnak bizonyultak, 45 centiméternél vastagabb üledéket sehol sem találtunk. Az üledék többnyire igen laza szerkezetű és ennek következtében nagyon mobilis. A szél, még a 2,4 méter mély részen is átmozgatja a fenéküledéket. Elvégeztük a víz tipológiai értékelését, a kapott adatok sokváltozós analízishez még nem elegendőek, de a tó abiotikus és biotikus tényezőit kategóriákba sorolva értékeltük.
