Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 47 öv előzményének. Sokkal inkább lehetne azonban ezeket a kínai övgarnitúrákat a csüngős alsó tagjuk alapján a későavar véretekkel kapcsolatba hozni, 71 ha éppenséggel nem lenne köztük a több száz évnyi és több ezer kilométernyi távolság és ha a későavar kultúra nem helyi, Kárpát-medencei előzményekből eredne. A veretes, kisszíjas öv kínai eredetének lehetőségét pozitív módon és tipokronológiai alapon is bízvást kizárhatjuk: a) jól ismerjük a T'ang kori garnitúrákat, s ezek között egyetlen kisszíjas sem akad, b) valamennyi kínai veret négyzetalakú, az európaiaknál nagyobb méretű és többnyire díszítetlen, c) a legkorábbi kisszíjjal ellátott kínai garnitúrák a T'ang kor elejéről valók, azaz az európaiaknál jóval későbbiek. 72 Megállapíthatjuk: Kínával tehát, mint a szóban forgó öv-típus forrásával még csak lehetőség formájában sem lehet számolni. * * * Összefoglalva: figyelembe kell vennünk, hogy részben a leletek és az ábrázolások viszonylag nagy száma, részben pedig a kutatói nemzedékek által, sokféle szempont figyelembe vételével kialakított kronológiai rendszer alapján ma már nyilvánvaló: nem várható, hogy mind a leletek újrakeltezését, mind pedig olyan új leletek jövendő előkerülését illetően okkal élhetne bennünk megalapozott várakozás valamilyen szenzációs fordulatot illetően (új lelet vagy ábrázolás előkerülése). E helyzetben tehát megengedhetőnek tartom a kijelentést: a veretes öv steppel, ázsiai eredetéről szóló közfelfogást a jelenleg rendelkezésre álló adatok egyáltalán nem támasztják alá. Az iménti megállapítás elsősorban régészeti és kultúrtörténeti jellegű, de fennáll e kérdéskörrel kapcsolatban egy másik, mégpedig eszmetörténeti jellegű következtetés lehetősége is, ami mellett - úgy érzem - nem mehetünk el szó nélkül. A steppei népek régészeti kutatásában érzékelhető ui. egy erősen burkolt, a kutatói iskolák révén ma már talán csak tudatalatti törekvés, mely - a problémát az „Orient oder Rom" (A. Riegl - J. Strzygowski) sémára leegyszerűsítve - a tárgytípusok, ornamentika eredetét kutatva lehetőség szerint a Keletet igyekszik „előnyben" részesíteni. 73 E szemlélet azonban egyáltalán nem a steppei régészet kizárólagosjellegzetessége, hiszen Ázsia elsődleges kultúrtörténeti szerepének elképzelése, az ex Oriente lux szemléletmód a bibliai történelemszemlélet alapján Herder és Leibniz óta van jelen az európai gondolkodásban. 74 Ez a kora középkori steppe régészeti kutatásában konkrétan úgy nyilvánul meg, hogy amennyiben valamilyen tárgytípus vagy jelenség steppei gyökereit vagy legalább is a steppei prioritást nem sikerül igazolni, akkor - Bizánccal szemben - még mindig inkább Irán jelentőségét kívánják kiemelni. Irán hatása Közép- és Belső-Ázsiában természetesen minden időben léptennyomon kimutatható, de ez a hatás - elsősorban az anyagi kultúra vonatkozásában - a steppe sávjában, s különösen annak a kelet-európai részében, még kevésbé pedig a Kárpát-medencében már számos földrajzi, politikai és kulturális ok miatt a sokszor feltételezettnél csak jóval kevésbé mutatható ki. E kitérő után, de főleg a veretes, kisszíjas övet Ázsiához fűző szálak roppant vékony voltát és kis számát látva egyértelműen megmutatkozik, hogy e viseleti tárgy eredete megvilágításához feltétlenül hasznos lehet más régiókat és új adatokat is bevonni. Bizánc művészetében találni ilyeneket, s ezt a lehetőséget mindeddig egyáltalán nem vette figyelembe a kutatás. 3. 6. századi bizánci öv-ábrázolások A fentiekben alkalmazott érvelésmód részben negatív előjelű, minthogy leletek és ábrázolások hiányára hivatkozik egy olyan területen, amelyik egyenetlenül, az európaihoz mérten feltétlenül gyengébben kutatott. Ha tehát ezt a következtetésem szigorú kritikával nézzük, az módszertani szempontból kétségkívül tartalmaz némi bizonytalan elemet. Márpedig ahhoz, hogy a veretes, kisszíjas övek eredete kérdésében megnyugtató módon lehessen továbblépni, pozitív előjelű adatokra is szükség van. Mármost ilyet nagy számban kétségkívül nem lehet felsorakoztatni, de mégis igen jelentőségtelinek tartom, hogy a szóban forgó probléma megvilágításához áll a rendelkezésünkre néhány adat, melynek jelentősége semmiképpen sem tekinthető kicsinynek. E cikk előző részében szó esett a szászánida Iránban talált övveretek fölerősítésmódjának és ornamentikájának egy-egy olyan részletéről, mely azokat inkább Európához köti. További lépésként az alábbiakban néhány bizánci ábrázolásról és egy hitelesen feltárt öv-leletről lesz szó. Ezen ábrázolások lelőhelye, földrajzikulturális környezete - az alább külön tárgyalandó konstantinápolyi császári palota mozaikjának egyik ábrázolásától eltekintve - az avar régészet szempontjából nézve teljesen szokatlan ugyan, ám mégis különösen értékesek a tárgyalt probléma kutatása számára, többek között mert kettőnek közülük még a pontos készülési dátuma is ismert. Legelőször erről a két adatról, mégpedig olyan mozaikokról lesz szó, melyeket az arab hódításig (638) Bizánc palesztinai tartományai területén tártak fel. 75 1. Kissufim A szakemberek előtt mintegy két évtizede köztudott, hogy a Közel-Kelet nagyszámú és rendkívül sokféle bizánci mozaikja sorában mennyire gazdagok voltak azok, melyeket Palesztinában, s azon belül is a Negev sivatag nyugati felében tártak fel. A gázai területen a 4-6. században egy önálló mozaikkészítő iskola működéséről tudunk, ami az egész Közel-Keleten egy jellegzetes művészeti irányzatot képviselt. 7 ^ A kérdésben nem járatosak számára szükséges itt hangsúlyozni: ezen mozaikok jelenetei és ábrázolásai - ideértve a bizánci kori zsinagógák padlóját díszítőket is - a legteljesebb mértékben magukon viselik az egykorú bizánci művészet valamennyi jegyét. 77 Technikájára és színvonalára, ornamentikájára és tematikájára nézve a most tárgyalandó Kissufim-i mozaik tökéletesen beleillik a Palestina területéről és általában: a Közel-Keletről
